Hosszú, súlyos betegség után ötvenhetedik életévében hétfőn elhunyt Verica Barać, a szerb kormány korrupcióellenes tanácsának elnöke. Valamivel kevesebb mint kilenc éven át állt a tanács élén. Munkásságáról, tetteiről, rendíthetetlen kiállásáról, hitéről, hogy egyszer ebben az országban is sikerülhet kioltani az egyik legemésztőbb társadalmi kórt, a korrupciót, oldalakat lehetne teleírni.
1955-ben született Čačakon, ahol általános és középiskolai tanulmányait végezte. 1980-ban diplomázott a Belgrádi Egyetem Jogi Karán, majd hét évig a belgrádi PKB vállalatban dolgozott. Ezután tért vissza szülővárosába, ahol először az önkormányzat hivatalában dolgozott, majd 1997 és 2001 között jogvédő volt. A NATO-bombázás során a čačaki Polgári Parlament háborúellenes megmozdulásának volt a vezéralakja. 1999-ben a G17 Plusz szakértői csoport megalakulása során annak a Biztosi Tanácsnak az élén állt, amely a G17 Plusz 56 irodából álló hálózatát koordinálta. 2003 májusában választották meg a szerb kormány korrupcióellenes tanácsa elnökének.
Verica Baraćot Szerbia legbátrabb asszonyaként emlegették és emlegetik. Ehhez kapcsolódóan egyik televíziós interjújában a következőket nyilatkozta: „Olykor nem szeretem, hogy bátor embernek neveznek. Ha vitathatatlan tények vannak a birtokunkban, akkor nincsen okunk arra, hogy ne beszéljünk erről a közvéleménynek. Ennek magától értetődőnek kellene lennie minden állami intézményben. Ha valaki mégsem képes erre, akkor nem alkalmas arra a munkára, amivel megbízták.”
Kilenc éven át igyekezett rámutatni arra, hogy a szerbiai társadalom zsigereit mennyire mélyen járja át a korrupció. Egymást követték jelentései, amelyekben senkit és semmit nem kímélt, és amelyeket rendre támadtak a hatalom, a mágnások, de a médiumok képviselői is.
A szerb társadalom egyik rétege bátor asszonynak nevezte, egy másik réteg, amelynek fájt az a bizonyos tyúkszem, bolondnak titulálta. A gyakran sértő jelzőkre és nyilatkozatokra utalva fogalmazott Srbijanka Turajlić nyugalmazott egyetemi tanár, a kilencvenes évek kiemelkedő ellenzéki aktivistája is, amikor 2010-ben átadta Verica Baraćnak a Maja Maršićević Tasić Alap a Szabadság elnyerése elnevezésű díját: „Sokan állítják, hogy nincsen rendben vele minden. Mindenkit biztosíthatok, hogy Verica Baraćtyal minden a lehető legnagyobb rendben van. Velünk azonban, akik csak bólogatunk, és akik szó nélkül tűrjük, hogy a hatalom kapzsisága és az általuk védelmezett mágnások az országnak a kevés megmaradt vagyonát is felfalják, velünk semmi sincsen rendben.”
Az említett díj átvétele után nyilatkozva Verica Barać egyébként egy csodálatos, ám csak küzdelmek árán elérhető ideálnak nevezte a szabadságot. Ez még a Szerbiától jobbnak nevezhető országokban sincsen másként – mondta akkor.
A hatalomról a következőképpen fogalmazott 2010 végén: „A demokratikus hatalom is veszélyes. Minden hatalom korrupcióra törekszik. Ilyen a hatalom természete. A probléma az, hogy a demokratikus kormányváltás után Szerbiában a civil szféra nagyon gyorsan elcsendesedett, és egyre ritkábban hallatta hangját a korrupció kapcsán. Mindenki hallgat, beleértve a médiumokat is.”
Szerbia legbátrabb asszonyának haláláról értesülve Čedomir Čupić, a Belgrádi Egyetem Politikai Tudományok Karának professzora, a Korrupcióellenes Ügynökség Bizottságának elnöke arról beszélt, hogy ha legalább egy ember szembeszegül a gonosszal és az elnyomással, akkor a társadalom még nem veszett el teljesen. Verica Baraćnak példaként és bátorító erőként kellene szolgálnia mindannyiunk számára, akik a jelenben vagy a jövőben küzdeni fogunk a legfontosabb emberi értékeket és a szabadságot megsemmisítő kór ellen – hangsúlyozta Čupić.
– Ha a gonoszat csak egyszer megérintik és kikezdik, ha megejtik rajta az első sebet, akkor már soha nem szerzi vissza eredeti erejét. Verica Barać kikezdte a gonosz hatalmát. Elindult egy folyamat, amelyet már nem lehet megállítani – fogalmazott Čupić.
Jelko Kacin, az Európai Parlament szerbiai jelentéstevője a haláleset alkalmából megfogalmazott beszédében elmondta, hogy bátor és kitartó munkájával Verica Barać intézménnyé, valamint az igazi jogállamiság kiépítésének a szimbólumává vált Szerbiában. Barać igazi vezető volt, olyan ember, akire a szerb társadalomnak szüksége volt – emelte ki Kacin.
Dragan Đilas, Belgrád polgármestere elismerte, hogy az elhunyttal nem mindig képviseltek egy álláspontot, ugyanakkor háláját fejezte ki mindazért, amit Barać a szerbiai társadalomért tett, és azért is, amit a jövőben tett volna meg.
Amikor egy Verica Baraćhoz hasonló emberrel válik szegényebbé a társadalom, nehéz gondolatokat megfogalmazni. Semmitmondónak és nevetségesnek tűnnek a szavak. Emlékezzünk rá! Ne engedjük meg magunknak, hogy a Szerbiában olyannyira jellemző kollektív felejtés az ő emlékét is elnyelje!
Reméljük, hogy Zoran Đinđićtyel ellenben Verica Barać neve nem lesz eszköz és manipuláció tárgya azoknak a kezében, akiknek egy része az elmúlt kilenc évben mindent megtett volna, csakhogy befogja a száját, vagy akik egyszerűen kinevették az igazságosságért folytatott küzdelme miatt. És bízzunk abban, hogy ha megtaláltatik méltó követője, akkor azt a személyt már senki sem tekinti Szerbia udvari bolondjának.
