Andalgó pár a tengerparton, kissé zavart mosoly az ajkakon – mint akiket épp rajtakaptak „valamin” –, a háttérben egy gyönyörű szálloda csillogó fehér falai, ragyogó napsütés... Ugyan melyik hollywoodi romantikus film hagyna ki egy ilyen jelenetet? Nem hogy kihagyná, hanem épp erre a hatásvadászatra építve sózza ránk bóvliját.
Andalgó pár a tengerparton, kissé zavart mosoly az ajkakon, a háttérben egy gyönyörű szálloda, ragyogó napsütés... Hoppá! Hisz ennek a párnak mindkét tagja férfi! De manapság ezt már pókerarccal illik tudomásul venni, a másságot el kell tudni fogadni, és ezen még csak megbotránkozni sem szabad, sőt, az utóbbi időben már ez számít a modern hollywoodi „trendnek”.
Andalgó pár a tengerparton, zavart mosoly, gyönyörű szálloda és napsütés... Hoppá! Hisz ezek nemcsak hogy férfiak, hanem ráadásul még politikusok is! Államfők! Hát mi lesz ebből?
Ebből politikai marketing lesz. A modern társadalomnak ez a csodálatos vívmánya is elérkezett már hozzánk, kiderül ez egyértelműen Boris Tadić szerb és Ivo Josipović horvát elnök opatijai tengerparti sétájából. De még inkább azokból a hírügynökségi képekből, amelyek az elnöki találkozó kapcsán elárasztották a szerb, a horvát, és feltételezhetően a nemzetközi sajtó egy részét. Még az olyan apró részletekre is ügyeltek, hogy például ne legyen rajtuk nyakkendő. Mert nem arról van itt szó kérem szépen, hogy otthon felejtették volna, vagy nem tudnák megkötni, ó nem! Mindenféle háttértanácsadók sulykolják ezt manapság mindenfelé a politikusokba: nyakkendőt levetni, merev pózokból kijönni, lazán mosolyogni, egyszerű, átlagos, hétköznapi emberként viselkedni, azaz lehetőleg mindenféle létező módon azt a csalóka látszatot kelteni, hogy a politikus is ember. Merthogy válságban van a politika világszerte, és valahogy vissza kellene szerezni a megingott bizalmat.
Hát jól van. Végül is, amióta világ a világ, arról szól ez a dolog, hogy a politikus igyekszik a választói szívébe férkőzni. És ha most azt mondják ezek a tanácsadók, hogy ennek manapság ez a módja, akkor ők mit tehetnek? Itt inkább már csak az a kérdés, hogy hol húzódnak a jó ízlés határai. Vagy talán még inkább az, hogy mikor lépik azt át.
Az ember azért még reménykedik, hogy talán nem térnek vissza azok a nem is olyan régi brezsnyevi idők, és nem fogják azok a bizonyos mindentudó tanácsadók egyszer csak azt javasolni a politikusoknak, hogy két államelnöknek illik látványos csókkal köszöntenie egymást. Mert az nem biztos, hogy segíteni fog a politika iránti megingott bizalom helyreállításában...
