Másfél évvel a csődeljárás megindítása után sem sikerült az államnak összeírnia a nagybecskereki cukorgyár vagyonát. Pedig a törvény a csődbe jutott adós vagyonának a mielőbbi eladását szorgalmazza, hogy kártalaníthassák a hitelezőket. A késést részben a kataszteri dolgozók csaknem féléves sztrájkjával indokolják. Ennek ellenére a helybeli gazdasági bíróság hirdetőtábláján minap közzétették, hogy április 19-én lesz a gyár törökbecsei átvevőhelyének az elárverezése, 3,6 millió dináros kezdőáron. A csődeljárást a Privatizációs Ügynökség Csődeljárási Központja vezeti. Egyes feltételezések szerint a gyár vagyonának az eladása valójában az eljárás költségeinek a fedezése céljából történik. Nem tudni, hogy mekkora a cukorgyár vagyonának a jelenlegi értéke (néhány évvel ezelőtt 40 millió eurót is emlegettek), de még azt sem, hogy mekkorák voltak a csődeljárás eddigi költségei.
A nagybecskereki cukorgyár az ország legrégibb cukorgyára, amelynek többségi tulajdona (vagyonuk 63,84 százaléka) állami kézben maradt. 1906-óta, egy évszázadon keresztül, 2003-ig működött. Ekkor álltak le először. Egy évvel később újra begyújtották a mészkemencét, de a 2004-es kampány dicstelen befejezése egyben a nagybecskereki cukorgyártás végét is jelentette. Ettől kezdve az állam ideiglenes intézkedéseket vezetett be, közben pedig (eredménytelenül) keresték a vevőt a gyárra. A mintegy kétszáz dolgozó többsége végkielégítéssel távozott, jelenleg már csak a portások próbálják meggátolni a fémhulladék-gyűjtőket abban, hogy teljesen széthúzzák a berendezést.
A nagybecskereki cukorgyár vagyonának legértékesebb része elsősorban a 26 hektárnyi gyártelek, és a hitelezők főleg ennek eladásából remélhetik a kártalanítást. Egyelőre azonban senki sem tudja megjósolni azt, hogy az eladásból kapott összegből jut-e majd mindenkinek. Adósságuk ugyanis megközelíti a kétmilliárd dinárt. Legnagyobb összeggel a Panonske Elektranenak tartoznak (516 millió dinárral), majd a Fejlesztési Alapnak (165 millióval), a NIS-nek (138 millióval), az Árutartalékoknak (128 millió dinárral) és az Adóhivatalnak (százmillió dinárral). Ehhez képes eltörpülnek a cukorgyár kinnlevőségei (130 millió dinár).
Közép-Bánátban érezhetően megcsappant a cukorrépa-termelés, azt a kevés répát pedig más cukorgyárakba szállítják el feldolgozásra.
