A szerb kormány, a Függetlenség Ágazati Szakszervezet, a Szerbiai Önálló Szakszervezetek Szövetségének és a Szerbiai Munkaadók Uniójának képviselőiből álló szociális-gazdasági tanács március 12-én megállapodott, hogy a minimális órabér április 1-től nettó 102 dinárról nettó 115 dinárra emelkedik. Lapunknak nyilatkozva az SZMU képviselője figyelmeztetett: végzetes, elbocsátások formájában megmutatkozó következményei lehetnek a döntésnek. A Függetlenség szakszervezet végrehajtó titkára szerint a munkaadók fedezni tudják a nagyobb béreket, csak nem akarják. Miša Brkić gazdasági újságíró a munkaadók meglátásával ért egyet.
Az SZMU már múlt héten követelte a megállapodás felülvizsgálását és módosítását, mert mint hangsúlyozták: a jelenlegi szociális és gazdasági helyzetben a munkaadók képtelenek lesznek kifizetni a nagyobb órabért. Ha a szakszervezetek és a kormány nem bólintanak rá egy kisebb minimális órabérre, akkor a munkaadók alkalmazottakat lesznek kénytelenek elbocsátani a megnövekedett költségek miatt, valamint az is megtörténhet, hogy egyes vállalkozóknak fel kell majd számolniuk vállalkozásaikat – közölték a munkaadók képviselői. A döntést azonban nem módosították.
A NEMLÉTEZŐ PÉNZT KÉRIK
A szerb kormány és a Pénzügyminisztérium a szociális-gazdasági tanács ülésén kész tények elé állították a munkaadókat: kidolgozták a döntést, hogy mennyinek kell lennie a minimális órabérnek, nem kérdezve, hogy megfelel-e ez bárkinek, vagy sem – nyilatkozta lapunknak Dragoljub Rajić, az SZMU sajtófelelőse, hozzátéve, hogy nagy csatározások árán egyedül azt sikerült elérniük, hogy az idén másodszor már nem módosítják a minimális órabért.
– Nem reális, hogy míg az infláció nagyjából a 7,5 százalékos szint környékén ingadozik, addig 12,75 százalékos órabéremelést irányoztak elő. Mi azt kértük, hogy az órabér meghatározásánál tartsuk magunkat az inflációhoz, vagyis valahol 107 dinár és 110 dinár között határozzák meg. A mostani növelés miatt a munkaadóknak átlagban 8–10 százalékkal kell többet elkülöníteniük a bérekre, mint korábban. Ez hatalmas teher. Gondoljunk csak bele, hogy a Nemzetközi Valutaalap és a Szerbiai Nemzeti Bank is 0,5 százalékos gazdasági növekedést irányozott elő erre az évre. Ezeknek a számoknak a függvényében mindenki számára világos, hogy a munkaadók nem tudnak ekkora órabért kifizetni. Már most minden harmadik szerbiai vállalkozás fizetési nehézségekkel küszködik, és csupán a vállalatok 18,2 százaléka fizeti ki rendszeresen a béreket. A vállalatok 45,2 százaléka 60 napnál többet késik a bérek kifizetésével. Ugyanakkor nem csodálkozunk a kormány döntésén: 2008-ban a választási kampányban ugyanez történt. A hatalmat alkotó pártoknak megfelel, ha a választási kampányban azzal büszkélkedhetnek, hogy megemelték a minimális órabért. Arról senki sem beszél, hogy emiatt hány munkást fognak elbocsátani, és hány kis- és középvállalat fog bezárni – magyarázta Rajić.
Az SZMU sajtófelelőse nem érti, hogy az állam és a szakszervezetek, amelyek hivatalosan a minél nagyobb foglalkoztatottságért küzdenek, hogyan hozhatnak folyamatosan olyan döntéseket, amelyek munkahelyek megszűnését eredményezik. Azt a pénzt kérik, amelyik nincsen, szögezte le Rajić, hozzátéve, hogy tavaly a külföldi beruházók nagyjából ezer munkahelyet nyitottak meg Szerbiában, míg ezzel párhuzamosan a hazai munkaadók 9 ezer munkahelyet szüntettek meg.
VÁSÁROLJANAK KEVESEBB AUTÓT
Az a munkaadó, aki azt állítja, hogy nem képes kifizetni a magasabb órabért, nem munkaadó – állapította meg lapunknak nyilatkozva Zlata Zec, a Függetlenség Ágazati Szakszervezet végrehajtó titkára, elmondva, hogy a munkások még a magasabb órabér alapján kifizetett minimális havi bérekből is csak a szerbiai fogyasztókosár felét tudják megvásárolni. A régióban Szerbiában a legalacsonyabb a minimális órabér – tette hozzá Zec.
– Mielőtt bárki azt mondaná, hogy most mennyire jó lesz a munkásoknak, gondoljunk csak bele, hogy mennyire megdrágult minden az országban. A munkások ennek értelmében csak eddigi vásárlóerejüket tarthatják meg, nem fognak több pénzt költeni. A „normális” munkaadók a minimális bértől eddig is magasabb bért fizettek ki munkásaiknak. Ha még ezt sem tudják kifizetni, akkor nem tudom, hogy mit keresnek a piacon. A munkáról szóló törvényben szépen írja, hogy a minimális bért a szociális-gazdasági tanács határozza meg bizonyos előre meghatározott paraméterek alapján, mint amilyen mondjuk az életköltségi mutatók alakulása. A munkaadók aláírták a kollektív szerződéseket, tudniuk kellett, hogy a bérek nem maradhatnak éveken át ugyanazon a szinten. A munkaadók átlagban bevételük 10 százalékát költik a bérekre. Mi történik a fennmaradó 90 százalékkal? Az órabér növekedésével az eddiginél átlagban 10 százalékkal kell többet költeniük a bérekre. Nem érezzük úgy, hogy ezt lehetetlen lenne fedezni. Nem spórolhatnak mindig a dolgozókon, a munkaadóknak máshol kell megtalálniuk az egyensúlyozási lehetőséget, mondjuk kevesebb gépjárművet kellene vásárolniuk – összegezte Zec.
A szakszervezet képviselője nehézségekre számít a szociális-gazdasági tanács döntésének alkalmazását illetően. Ugyanakkor a 102 dináros minimális órabér kifizetése sem bonyolódott nehézségek nélkül – mondta Zec, hangsúlyozva, hogy a munkaadókból hiányzik a társadalmi felelősségérzet.
AZT KÖLTJÜK, AMI NINCSEN
Miša Brkić gazdasági újságíró nem ért egyet a szakszervezet álláspontjával. Valóban nehéz időket élünk, és ezért valószínű, hogy a minimális órabér emelése miatt munkásokat fognak elbocsátani a munkaadók – fejtette ki Brkić, hozzátéve: „Tény, hogy Szerbiában nehéz az élet, de az is tény, hogy keveset dolgozunk.” A szakértő szerint hajlamosak vagyunk ugyanazért a munkáért többet kérni, csak azért, mert valami megdrágult az üzletekben, ez viszont nem mindig ok a fizetésemelésre.
– Főleg a magánvállalkozóknak dolgozó munkásoknak kell azzal számolniuk, hogy ilyen körülmények között tönkremennek a vállalatok, és munkahelyek nélkül maradnak. A szakszervezeteknek meg kellene érteniük, hogy a munkaadóknak nagyon nehéz megtermelniük a fizetésekre a pénzt. Más a helyzet az állami hivatalokkal, ahol a szerbiai „munkásosztály” elkényeztetett rétege dolgozik. Ezek az emberek sokkal többet keresnek, mint amennyit megérdemelnének, és béreik nincsenek összhangban teljesítményükkel. A régió, ezen belül főleg Görögország és Horvátország, tapasztalatai megmutatták, hogy mivel jár az, amikor az állam a nemlétező pénzt fizeti ki az alkalmazottaknak. Attól tartok, hogy ha folytatódik a nyomásgyakorlás a fizetések terén, miközben a tételeknek nincsen valós alapja, akkor Szerbia is egy Görögországhoz hasonló forgatókönyv kellős közepén találhatja magát. A mostanihoz hasonló gazdasági helyzetben mindenkinek vissza kellett volna fognia magát a kiadásokkal: a munkásoknak türelmesnek kellett volna lenniük a fizetésekkel kapcsolatban, az államnak csökkentenie kellene saját költségeit, a munkaadóknak pedig minél több dolgozót kellene megtartaniuk. Ez azonban nem történt meg, és így született meg a „tapsot” érdemlő döntés. Hajlamos vagyok hinni a munkaadóknak, hogy nincsen pénzük kifizetni a nagyobb béreket – szögezte le Brkić.
