Tegnap Szabadkán a Balkáni Oknyomozó Újságírók Hálózata (BIRN), valamint a Szabad Választásokért és Demokráciáért Központ (CeSID) közös szervezésében megrendezett vitafórumon kiderült, hogy milyen étlapról is válogathatunk a május 6- i választásokon, milyen „étkeket” és értékeket kínálnak fel számunkra a politikai pártok. A rendezvény egyik vendége, Đorđe Vuković, a CeSID programigazgatója, a rendezvényt követően nyilatkozott lapunknak. A beszélgetés során egyebek mellett téma volt az elnökválasztás, valamint a köztársasági parlamenti választások után felálló új hatalmi koalíció összetétele.
Boris Tadić lemondása valóban a Demokrata Párt sikertelenségének a bizonyítéka?
– Tadićot a lemondásra egyrészt a tehetetlenség késztette, másrészt azonban a remény érzését is fellelhetjük lépésében. Azt is figyelembe kell venni, hogy a költségvetési rendszer megmentésének érdekében legkésőbb idén év közepétől komoly megszorításokat kell végrehajtani. Akárki is lett volna a DP elnökjelöltje, senkinek sem lett volna jó, ha akkor kellett volna kampányolnia, amikor ezeket a megszorításokat javában végrehajtják. A restrikció pedig elkerülhetetlen, ha nem akarunk csődbe jutni. Szerintem a mérlegeléskor ez a szempont is fontos volt Tadić számára. Döntését bátornak sem nevezném, inkább kikényszerített politikai döntésnek minősíteném.
Ami az ellenzéki pártokat illeti: mennyire kínálnak érdemben valamit, vagy mekkora mértékben építik kampányukat a mostani hatalmi pártok sikertelenségére?
– Ennek a történetnek több vonulata van. Egyrészről figyelembe kell venni, hogy a pártok azt hangoztatják, amit a polgárok hallani akarnak. A kampányban senkinek sem mondhatják azt, hogy ha ránk szavaztok, akkor még rosszabb lesz. Inkább szép érzéseket és reményeket kell ébreszteni az emberekben. Sem a mostani hatalmi pártoknak, sem az ellenzéknek nincsen bátorsága elismerni a valóságot: ha azt akarjuk, hogy jobb legyen, akkor minél előbb megszorításokat kell végrehajtani. Ha most elismernék, hogy az országnak komoly problémái vannak, hogy csökkenteni kell a szociális juttatásokat, akkor senki sem szavazna rájuk.
A bocik és a zöldsaláták, valamint a mezőgazdasági termeléssel foglalkozók irányába kimondott ígéretek több párt kampányának főszereplői. Ha figyelembe vesszük az elmúlt négy év mezőgazdasági politikájának sikertelenségét, akkor mennyire nyerhetik el ezekkel a kampánytrükkökkel a polgárok támogatását a pártok?
– Magát a kampányt illetően jó ötletnek számítanak a bocik és az egyéb mezőgazdasághoz kapcsolódó motívumok. A szerbiai emberek többsége faluról származik. Ezekben az emberekben az ilyen tartalmú kampányfilmek kellemes emlékeket idéznek fel, hogy milyen szép is volt egykor falun, milyen jó volt a nagyszülőknél tölteni a nyarakat. A kampánynak szép érzéseket kell ébresztenie. Tehát szavazatszerzés szempontjából jó húzás volt kiemelt szerepet adni a mezőgazdaságnak, illetve a falusi környezetnek. Ugyanakkor az eredményt, a megvalósítást illetően nem volt értelme erre építeni a kampányokat. Egyrészt azért, mert egyetlen ország sem foglalkozhat kizárólag mezőgazdasággal, másrészt pedig azért, mert a megszólítottak, a falun élők, már így is mezőgazdasággal foglalkoznak, legalábbis azok, akik a megélhetés ezen módja mellett kötelezték el magukat. A falvak lakossága egyre öregebb, és ezeknek az embereknek ajánlhatnak bármit is a pártok, számukra a túlélés a legfontosabb. Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy a falusiak számára biztosan jó lesz azt hallani, hogy valaki befektetni tervez a mezőgazdaságba. Ami az elmúlt négy év sikertelen mezőgazdasági politikáját illeti, nem szabad azt hinni, hogy ezt olyan gyorsan meg lehet változtatni, sok évre lesz szükség, hogy egy megfelelőbb mezőgazdasági politikai alakuljon ki.
Világosnak tűnik, hogy a Demokrata Párt és a Szerb Haladó Párt szerzi majd meg a szavazatok többségét. Ön szerint, vagy a felmérések szerint, melyik lesz az a harmadik helyen végző párt, amely döntő szerepet tölthet be a koalíciós tárgyalásokban?
– Ezúttal nem lesz egy döntő erejű harmadik helyezett. A demokratákon és a haladókon kívül valószínűleg a Szerbiai Szocialista Párt körüli koalíció lesz meghatározó erejű parlamenti párt. A választások kulcsfontosságú dilemmája az, hogy a többi párt közül melyik lépi át a választási küszöböt. Ha a Szerb Radikális Párt, a Dveri és a Szerbiai Demokrata Párt átlépik a választási küszöböt, a Liberális Demokrata Párt és a Szerbiai Egyesült Régiók viszont nem, akkor a DP csak nehezen alakíthat kormányt. Nem az a fontos, hogy melyik lesz a harmadik helyezett párt, hanem az, hogy melyik a negyedik, az ötödik, a hatodik és a hetedik. Ezúttal sokkal több pártnak van esélye átlépnie a választási küszöböt, mint mondjuk négy évvel ezelőtt.
Az előző választások után mindenkit meglepetésként ért a DP és az SZSZP koalíciója. Ezúttal is számíthatunk hasonlóan meglepő koalícióra?
– Ezzel kapcsolatban jó, hogy az elnökválasztást a többi választással egy napon tartják meg. Az elnökválasztás első és második köre között valószínűleg alapjaiban már sikerül megállapodni a kormányról. Úgy érzem, hogy ezúttal valamivel kevesebb és kevésbé meglepő kombinációra lesz lehetőség. A DP koalíciós potenciálja erősebb, a haladóknak pedig pontosan ezen a téren van gondjuk. Persze kérdés, hogy a szocialisták dönthetnek-e úgy, hogy valamiért inkább a haladók felé fordulnak.
Az SZRP elnökjelöltje Jadranka Šešelj, Vojislav Šešelj felesége. Mennyire magyarázható ez a döntés a radikálisok elkeseredésével, vagy mennyire nevezhető jó lépésnek?
– Nehéz erről bármit is mondanom, a radikálisokkal nem foglalkoztam elemzői szinten. Számomra logikusabb lett volna, ha valamelyik ismertebb, középkorú radikális képviselő, mint mondjuk Zoran Krasić lett volna az elnökjelölt. Ha Šešelj visszatér a választásokig Szerbiába, akkor mondjuk biztosan kedvezőbb a pártra nézve, ha hitvese a jelölt, akit saját alteregójaként nyomhat előre a politikai életben.
