A növények és én – ez egy hosszú és bonyolult történet. Arról már ennek a lapnak a hasábjain is szóltam, hogy kezdő kertész koromban lelkesen ápoltam és locsoltam egy szép, terebélyes levelű növényt, amely igencsak lelkesen hálálta meg gondoskodó szeretetemet és vidáman növekedett. Mígnem egy nap édesanyám zavart arccal megkérdezte tőlem, hogy miért is nevelek én az ágyásomban disznóparéjt. Elárulom, nem téptem ki, több hét gondoskodás után képtelen voltam meggyilkolni.
Azt azonban sikeresen véghezvittem, hogy kaktuszaim a legszakszerűbb ápolás ellenére is elhaláloztak. Azóta barátaim arcán sokatmondó mosoly jelenik meg, ha a növényekről és rólam van szó.
Nem tudom minek köszönhető a változás, de az utóbbi két évben kis kertem egyre szebben virul és két cserepes növényt is képes voltam életben tartani. Talán valóban az a titok, hogy a növényekkel is beszélgetni kell. Földszinti lakásom ablakpárkányának legszebb dísze az utóbbi másfél hónapban egy narancssárga, hatalmas virágfejekkel gazdagon virágzó primula volt. Új virágföldet vásároltam számára, terrakotta cserépbe ültettem, ügyeltem arra, hogy ne száradjon ki, de ne is fuldokoljon a vízben, egyszóval figyeltem rá és életben tartottam. És ez nagy szó. Főleg akkor, ha rólam van szó.
Péntek 13-án, miután reggel ablakot nyitottam, egy fekete macska meredt rám. Ésszerű ember nem hisz a babonákban, mondtam magamnak. Lakásom kiszellőztetése után egy kancsó vízzel elindultam meglocsolni virágaimat. Már öntöttem is a vizet a terrakotta cserépbe, amikor egyszerre megdermedtem: a cserép üresen tátongott, lenn az aszfalton pedig ott volt az árulkodó földcsomó. Valaki ellopta virágomat! Kitépte a cserépből, gyakorlatilag halálra ítélve ezzel primulámat.
Órákon át morfondíroztam azon, vajon kinek lehetett szüksége a virágra, amely már egyébként sem fog sokáig virágozni, hiszen nem tűri a nagy melegeket. Nem hiszem, hogy valaki végső elkeseredésében folyamodott virágom kitépéséhez, hiszen tudtommal a primula nem ehető, jómagam pedig egyedül azt tudom megbocsátani, ha éhes ember lop élelmet.
Hogy mennyi köze van mindehhez a balszerencsésnek nevezett napnak, vagy annak, hogy szélsőségesen romlott és gátlástalan társadalomban élünk, azt mindenki döntse el aszerint, hogy az ésszerűség, vagy az ésszerűtlenség irányítja gondolatait.
