Ön szerint melyek a szerbiai államhatalom utóbbi négyéves munkájának legnagyobb sikerei és legnagyobb sikertelenségei?
– Véleményem szerint legnagyobb sikerünk az Európai Unió tagjelölti státusának az elnyerése. A tagjelöltség bizonyítja, hogy súlyos és fontos reformokat hajtottunk végre Szerbiában. A sikerek listáján említeném a vízumliberalizációt is, amelyről mostanra hajlamosak vagyunk megfeledkezni. A szerbiai emberek a nagykövetségek előtti megalázó sorbaállás nélkül utazhatnak. Harminc év után jelentős infrastrukturális befektetéseket valósítottunk meg: kiépítettünk 170 kilométer autópályát, 200 kilométeren pedig már a munkálatok utolsó fázisában járunk, befejeztük a beskaihíd párhuzamos sávját, Belgrádban új hidat építettünk a Száván, rekonstruáltuk a Gazella hidat, Obrenovac szintén hidat kapott, mint ahogyan Adán is befejeztük a Tiszát átívelő hidat. Ezekben a napokban kezdjük el a munkálatokat az Ibari közúton. Mire lezárul az aktuális kormány mandátuma, a szerbiai polgárok kétharmada valamelyik autópálya-csomópont mentén él. Sikerként említeném meg azt a számos külföldi vállalatot, amely az elmúlt négy évben érkezett az országba: Fiat, Danieli, Panasonic, Bosch, Jura, Benetton, Swarowski, Drexler-Mayer, Samsung, Falke, Gorenje, Cooper Tyres, és még sorolhatnám. Eltöröltük a kötelező katonai szolgálatot, rekordidő alatt hárítottuk el a kraljevói földrengés okozta károkat. Az állam ismét a Telekom tulajdonosává vált, mint ahogyan a szendrői vasüzem is ismét a szerb állam tulajdonába került át. 350 millió euró értékben koboztunk el bűnözéssel szerzett vagyont. Sikertelenségeinkről sem kívánok hallgatni: nem sikerült megoldanunk a munkanélküliség problémáját. Persze hozzátenném, hogy olyan időszakban voltunk ezen a téren sikertelenek, amikor Európa egyik országa sem tudta növelni a foglalkoztatottak számát. Elismerem, hogy Szerbiában a munkanélküliség aránya nagyobb, mint Európában, ugyanakkor nem nagyobb, mint mondjuk Spanyolországban. Az utóbbi négy évben 200 ezer új munkahelyet nyitottunk meg, bár ezzel párhuzamosan, a gazdasági válság miatt, 400 ezer munkahely szűnt meg. Úgy érzem, hogy ez az aktuális államhatalom legnagyobb hiányossága, ezzel tisztában vagyunk. Éppen ezért ennek a problémának a megoldása kell hogy legyen az új kormány elsődleges feladata.
Meddig folytathatja Szerbia az EU is, Koszovó is politikát? Ha eljönne az európai úton az az állomás, amikor a csatlakozás érdekében a szerb államhatalomnak el kellene ismernie Koszovó államiságát, milyen döntést hoznának meg?
– Szilárd meggyőződésem, hogy az egyetlen valós és racionális politika az, ha Szerbia folytatja útját az EU felé, de úgy, hogy közben küzd Koszovóhoz kapcsolódó legitim nemzeti érdekeinek a megőrzéséért. A szerbiai polgároknak és a minket követő generációknak alapvető érdeke, hogy Szerbia az EU tagállamává váljék. Ugyanakkor a világ minden normális országa védelmezi saját legitim nemzeti érdekeit. Úgy vélem, hogy az a mód, ahogy nemzeti érdekeinket védjük – békésen, párbeszéd által, a szerb és az albán fél érdekeit egyformán szem előtt tartva, valamint ügyelve az egész régió stabilitására – az egyetlen járható és helyes út, amelyet egyetlen normális ember sem kifogásolhat. Szerbia nem fogja elismerni Koszovó függetlenségét, viszont nem is sajnálja a fáradtságot, hogy párbeszéd által sikerüljön megtalálni a mindként fél érdekeit szolgáló, hosszú távú megoldást.
Ha a választási eredmények függvényében szükséges lenne, a DP koalícióra lépne-e a Szerb Haladó Párttal?
– Nem. Már elmondtam, de most is megismétlem: nem alakítunk koalíciót a szóban forgó párttal, mert mélyen meg vagyunk róla győződve, hogy nem ugyanazokat az értékeket képviseljük. Olyan emberekről van szó, akik a szél irányától függően változtatják meg gondolataikat: egyik nap Ratko Mladić és Nagy-Szerbiahívei, másik nap már az európai integrációt szorgalmaznák. Ezeknél az embereknél sohasem lehetne tudni, hogy mit hoz a holnap. Ezek a személyek a hatalmon eltöltött minden egyes nap beláthatatlan rizikót jelentenének a polgároknak. Nikolić, Karić és Ilić nem azok az emberek, akikre a polgárok rábízhatnák gyermekeik sorsát.
Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke egyértelműen kifejtette Önnek, hogy az általa vezetett párt a jövőben is folytatni, illetve bizonyos önkormányzatokban felújítani kívánja az együttműködést a DP-vel, ugyanakkor azokkal az emberekkel, akik megmérgezték Szabadka és Zenta közéletét, nem hajlandóak együttműködni. A DP elnökeként milyen döntést hozna meg, ha a szóban forgó önkormányzatokban a helyhatósági választások eredményének függvényében a VMSZ-szel lenne a legegyszerűbb megalakítaniuk a hatalmat?
– Szükségtelen, hogy bármelyik politikus kijelentéseit kommentáljam, így Pásztor Istvánét sem fogom. Az a legjobb, ha mindenki ismerteti a polgárokkal álláspontját, a polgárok pedig ennek alapján, saját akaratuknak megfelelően döntenek. Mi mindig együtt kívántunk működni a VMSZ-szel, ugyanúgy, mint a nemzeti közösségek bármelyik másik pártjával. Ez elvszerű és alapvető álláspont, mivel a DP természetes partnere a kisebbségi pártoknak. Az együttműködés házat épít, közös államunk házát pedig csakis együttműködéssel építhetjük.
Választási kampányában a DP a kis- és középvállalatok fontosságát hangsúlyozza. Miből és hogyan nyithatnának az egyszerű emberek bármilyen vállalatot, ha tudjuk, hogy a munkanélküliség aránya pillanatnyilag nagyjából 23 százalék körül alakul, és sokan a túlélésért küzdenek? Lehet-e kis- és középvállalatokra építeni az ország gazdaságát?
– Ahhoz, hogy legyőzzük az egész világgazdaságot, így a szerbiai gazdaságot is megfertőző válságot, minél több külföldi befektetőt kell az országba vonzanunk. Így teremtődhet lehetőség új munkahelyek megnyitására, és így lehetne csökkenteni a munkanélküliség mutatóit, amelyekről Ön is beszél. A tagjelölti státus elnyerésével egy jelentős lehetőség nyílt meg Szerbia előtt ezen a téren, ezt kell kihasználnunk. Attól a pillanattól kezdve, hogy Szerbia tagjelöltté vált, érezhetően növekedett a külföldi beruházók érdeklődése. Németországból háromszor annyi vállalat érdeklődik Szerbia iránt, mint korábban, de más európai országokból is hasonló jellegű figyelem irányul országunkra. Ez egy hatalmas fejlesztési lehetőség. Mindezzel párhuzamosan meg kell értenünk a magánkezdeményezések fontosságát. Szakítanunk kell azzal a felfogással, hogy csak várnunk kell az államra, és az végül mindent megold, és minden polgárnak munkát ad. Kezdeményezőnek kell lennünk, saját kezünkbe kell vennünk életünket, ki kell használnunk tudásunkat, tehetségünket, valamint energiánkat, és kicsi, családi vállalkozásokat, iparos műhelyeket kell nyitni. Ezekből már most is sok van az országban, bár általában elfelejtünk róluk beszélni, és keveset tudunk róluk. A már meglévő kis- és középvállatok szintén munkát adnak az embereknek, és hatékonyabbá, valamint vitálisabbá teszik a társadalmat.
Kivitelezhetőnek tartja-e a DP választási ígéreteit: új munkahelyek, beruházások, jobb élet?
– Nem csak kivitelezhetőnek, hanem az egyetlen járható útnak tartom. Az elmúlt periódusban több külföldi beruházást vonzottunk az országba, mint a környező országok összesen. Ez tény. Már mondtam: miután tagjelöltekké váltunk, még nagyobb eséllyel vonzunk beruházásokat az országba. Ezért kell folytatnunk a megkezdett utat. Nem szabad rizikós ösvényre lépnünk azzal, hogy olyan embereket választunk, akik egész életükben destrukcióval, fenyegetéssel és sovinizmus terjesztésével foglalkoztak, akik semmit sem tettek, és semmit sem építettek. Azokat az embereket kell választanunk, akik tapasztalattal és tervekkel rendelkeznek arra vonatkozólag, hogy hogyan lehetne fellendítenünk az ország gazdaságát, és könnyebbé, jobbá tenni az emberek életét.
Ha hatalmon maradna, kezdeményezné-e a DP Vajdaság autonómiájának a kibővítését?
– Folytatni kívánjuk a párbeszédet Vajdaság autonómiájának a mértékéről és tartalmáról. Úgy vélem, hogy minden erre vonatkozó döntésnek összhangban kell állnia Szerbia alkotmányával és az ország összes polgárának az érdekeivel.
Az aktuális kormány négy évvel ezelőtt a korrupcióellenes harc mellett kötelezte el magát. Ugyanakkor Verica Barać, a szerb kormány korrupcióellenes tanácsa elnökének halála után arról értesülhetett a közvélemény, hogy Barać a tanács megalakulása óta hatvan jelentést küldött a kormánynak, ebből azonban csak ötre kapott választ. Ennek fényében önnek nem tűnik hiteltelennek a kijelentés, hogy az állam le kíván számolni a korrupcióval?
– Elsősorban meg kell értenünk, hogy a szervezett bűnözés generálja a rendszerbeli korrupciót. Ezért kell először a szervezett bűnözéssel leszámolni, illetve megtalálni annak gyökereit. A szervezett bűnözői körök egy bizonyos pillanatban 2,5 milliárd euró készpénzzel rendelkeztek. Ez a pénz elegendő volt, hogy „megvásárolják” a szerbiai intézményeket, a társadalmat és az államot. Mi az utóbbi években jelentős csapást mértünk a szervezett bűnözésre, a legnagyobb bűnözők már rácsok mögött vannak. Emlékeztetni szeretnék a Kolubara-ügyre, Šarančić úrra és társaira, akiket a mozdonyok vásárlása körüli visszaélések miatt tartóztatott le a rendőrség, de ezen a listán van az autópálya használati díjjal visszaélők lefülelése is. A mindennapos korrupciót úgyszintén megemlíteném: azt, amelyik a kórházakban, a községi hivatalokban, az egyetemeken, a munkahelyeken van jelen. A korrupciónak ez a formája szintén kikezdi a társadalmat. Legtöbbünk már hozzászokott a korrupciónak ennek a mindennapos formájához. Ezért ha küzdeni szeretnénk ellene, a szigorú büntetéspolitika mellett saját szokásainkon is változtatnunk kell. Nulla toleranciával kell viseltetnünk a korrupció ezen formájával szemben is. El kell utasítanunk, hogy a korrupciós-lánc részévé váljunk, és be kell jelentenünk, ha valaki erre kíván kényszeríteni bennünket. Ugyanakkor ha sikerrel szeretnénk járni, akkor nem szabad, hogy egyrészről a korrupció ellen legyünk, másrészről viszont kapcsolatok által próbáljunk valamilyen munkahelyet megszerezni.
Ha a polgárok nem választják meg köztársasági elnöknek, milyen funkciót töltene be?
– A május 6-i választásokon a polgárok eldönthetik, hogy ezekben a nehéz időkben felelősségteljes és megbízható vezetőséget választanak, vagy inkább a bizonytalanságra és a kiszámíthatatlanságra voksolnak. Most olyan mértékben van szükségünk a kiszámíthatóságra és a biztonságra, mint még soha korábban. A bizonyosságra van szükségünk, hogy folytatjuk az EU felé vezető utat. Szükségünk van arra a biztonságra, amelyet csak egy felelősségteljes emberek alkotta csoport adhat. Egy olyan csoport, amely be kívánja fejezni a megkezdett munkát. Tudom, hogy a polgárok helyesen fognak dönteni.
