Mit vár az új köztársasági elnöktől, Tomislav Nikolićtól?
- Semmi jót – Nikolić múltját nem lehet elfeledni, Szerbiának csak árthat egy ilyen elnök 57 %
- Nem lesz nagy hatással Szerbia hétköznapjaira – szimbolikus szerep jut neki 24.3 %
- Nikolić megválasztása pozitív hatással lesz az ország bel- és külpolitikájára 9.6 %
- Nem érdekel a téma – nekem teljesen mindegy, ki az államfő 9.1 %
Szavazatok száma: 1866
A nemzetközi sajtó azon része, amely még nem írt Tomislav Nikolićról, köztársasági elnökké választása után megírta, hogy csetnik vajda és Vojislav Šešelj kegyeltje volt, hogy olyan gyorsasággal vált elveket, mint nagyon kevesen stb. Ezen kívül semmi eget rengető nem történt május 20-a óta.
Minden országnak olyan vezetője van, amilyent megválaszt. (Kivételt képeznek persze a királyságok és a diktatúrák, de 2012-ben talán megkockáztathatjuk, hogy Szerbiában a nép választja a vezetőjét.) Megválaszt, vagy épp nem választ meg, ez volt az elnökválasztás tanúsága. Boris Tadić veresége eredményezte Tomislav Nikolić győzelmét, ez is világos már.
Nikolić győzelme sokunkat meglepett. Így vélekedhettek a régió országainak vezetői is, de a demokrácia szabályait tiszteletben tartva május 21-e óta sorban érkeztek a gratulációk. A nép választott, ez van.
Az új államfő – hivatalosan valamikor június elején iktatják majd be, de annyit megelőlegezhetünk neki, hogy elnöknek hívjuk – nem volt túl aktív az elmúlt napokban, de amit tett, az nem maradt reakció nélkül. Első hivatalos külföldi útja Moszkvába vezetett, Vlagyimir Putyinhoz. Megnyugtatta a ,,nagy testvért”, hogy Szerbia nem lesz a NATO tagja. Az ilyen kijelentések majd csak ezek után okozhatnak gondot Szerbiában, a délszláv államokban viszont már most ezek vannak a központban.
Értelemszerűen Horvátország és a horvát sajtó foglalkozik legtöbbet Nikolićtyal. A szlavóniai Antin is újra téma lett, ahol Šešelj szabadcsapatai is jártak. Állítólag a chicagói NATO-csúcson is téma volt az új szerb elnök megválasztása és NATO-ellenessége. Akik aggódnak, azok a régió biztonságáért aggódnak, de gyorsan hozzáteszik, hogy Nikolićnak még csak most kell bizonyítania: ha valóban jó viszonyt akar kialakítani a szomszédaival, tegyen is érte valamit. Nem lesz egyszerű. Minden mozdulatát, minden nyilatkozatát figyelni fogják. Ilyen a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott interjúja is, amelyben azt mondta, hogy Vukovár mindig is szerb város volt, a horvátoknak semmi keresnivalójuk ott, majd ezt tagadták az SZHP vezetésében. Az újságtól erre azt válaszolták, ott a hangfelvétel, ha akarják, le lehet ellenőrizni, mit mondott az azóta elnökké választott interjúalany.
Nikolić megválasztása Szerbián belül is felvet több kérdést. Vajdaság a demokratákra, valamint Tadićra szavazott – az embernek egy kicsit olyan érzése van, mintha párhuzamos világban élne Vajdaság és Szerbia többi része. Ezt a kettősséget is át kell hidalnia, aminek nem kellene nagy gondot okoznia neki, ha odafigyel arra, mit tesz.
A könnyeivel küszködve, de lemondott az általa megálmodott és megalapított pártban betöltött pozíciójáról. Ez akár követendő példa is lehetne a jövendőbeli köztársasági elnökök számára: egyáltalán nem árthat, ha egy elnök nem pártelnök is egyben.
A köztársasági elnöknek nagyrészt szimbolikus szerepe van. Tadić személyi kultuszának részévé vált ez a tisztség, de ha most a „helyére kerülnek a dolgok”, akkor nem Nikolić lesz a döntéshozó az országban. Ahhoz viszont, hogy ez ne okozzon újabb konfliktusokat, beszélgetniük kell majd, és megbeszélni dolgokat. Ez már megkezdődött, Nikolić beszámolója szerint találkozott Tadićtyal, és ha minden igaz, ma egy újabb megbeszélésük lesz. Ha Nikolićtól elvárhatunk olyat, hogy hideg fejjel közelítsen meg dolgokat, és ezt meg is teszi, akkor minden esély megvan arra, hogy a megválasztása ne okozzon gondot az ország funkcionálásban.
Az egykori csetnik vajda karrierje elérte a csúcsát, ez kétségtelen. Köztársasági elnökként nyugdíjba vonulni nagy dicsőség, és nem csak Szerbiában az. Ha nem megy fejjel a falnak, akár pozitív szereplőként is bevonulhat Szerbia történelmébe. De hogy pontosan mi várható a következő hetekben, hónapokban, az ország és Nikolić jövője is nagyban a kormányalakítási tárgyalások végkimenetelétől függ.
Eddig úgy tűnik, Szerbián belül kevesebb vizet zavar Nikolić megválasztása, mint külföldön. Ez érthető is, mert az, hogy mi hogyan szavaztunk, vagy hogyan nem, a mi ügyünk. A nagy antikampány, a vicces szavazólapok, az otthonmaradás meghozta az eredményét. Most már nincs min hüledezni, érdekes öt év következik. Ezt Tomislav Nikolić is tudja. Az ember, akinek jelenlegi belpolitikai megítélése nem csak az ő érdeme, nem kizárólag saját magának köszönheti azt, hogy sokan egy varázsmozdulattal próbálták meg elfeledtetni, milyen szerepben tetszelgett valamikor. Amikor nem egész négy évvel ezelőtt megalapította a Szerb Haladó Pártot, nagyon sokan rohantak hozzá barátkozni. A máig aktív pártvezetők közül is néhányan, nem csak a pártokat alsóneműként váltó ,,üzletemberek”, esztrádművészek... Nikolićot amnesztiában részesítette a szerb politikum nagy része. Enélkül nem teljesülhetett volna élete álma.
Ezek után már nem nagyon lesz jogunk felszisszenni akkor, amikor majd a nagyvilágban az országot Tomislav Nikolić képviseli. Hogy ez jó lesz-e a nekünk? Az internetes szavazásunkban részt vevők 57 százaléka szerint nem.
