Politikai botrányt okozott Belgrádban a Kurir napilap pénteki száma, amelyben arról írtak, hogy az osztrák ügyészség Mlađan Dinkić után nyomozna. Az írás szerint az osztrák korrupcióellenes ügyészség vizsgálatot indított el a szerbiai Mobtel telekommunikációs vállalt felvásárlása ügyében Martin Schlaff bécsi üzletember ellen. Mint megjegyzik, miután a Mobtel, vagyis akkor már a Mobi63 vállalt 2006-os privatizációjakor a telekommunikációs vállalat részesedéséért Mlađan Dinkić aláírásával jegyzett szerződés alapján 357,9 millió eurót fizetett Szerbia a Martin Schlaff és Josef Taus résztulajdonában lévő, Ciprusban bejegyzett Holdenhurst Holding Ltd. vállalatnak.
Mindez nem jelentene problémát, csakhogy az osztrák üzletember 2005-ben úgy jutott a Mobtelhez, hogy felvásárolta a Bogoljub Karić BK vállalat birodalma érdekeltségébe tartozó moszkvai székhelyű BK Trade vállalatot, amely az orosz hatóságok szerint nincs bejegyezve az Orosz Föderáció Egységes Állami Cégnyilvántartásában – állította Tihomir Živanović, telekommunikációs szakember a napilapnak.
Az osztrák üzletember 2005 májusában a BK Trade 51 százalékos részesedése alapján vásárolta meg a Mobtelt, miközben Szerbia elvitatta a tulajdoni arányokat, azt állítva, hogy Karićék nem az alapító okiratnak megfelelő összeggel járultak hozzá a Mobtel megalapításához, vagyis a PTT részesedése a valóságban nagyobb – 58,76 százalék – az alapítói okiratokban szereplő összegnél. A Mobtel alapító okirata szerint a BK Trade-nek 51 százaléka volt, 49 százalék felett pedig az állami posta, a PTT rendelkezett.
A szerb kormány azonban 2005 decemberében megvonta a működési jogot a Mobteltől, arra hivatkozva, hogy a vállalat korábban törvényellenes és az állam gazdasági és nemzetbiztonsági érdekeit sértő szerződést kötött a Mobikos koszovói mobiltelefon-szolgáltatóval. Ezt követően az osztrák üzletember vezette Holdenhurst Holding és a szerb állam 2006 áprilisában a Mobtel romjain megalapította a Mobi63 vállalatot, majd májusban kiírták rá a privatizációs versenypályázatot, amelyet a norvég Telekom cég nyert meg.
– Dinkić a Mobi63 privatizációjakor alaptalanul fogadta el a Holdenhurst Holding 51 százalékos részesedését, és fizettet ki érte a 357,9 millió eurót. Az erről szóló dokumentumokat át is adtam az osztrák nagykövetségnek – állította Živanović.
Schlaff egyébként hasonló képletet alkalmazva, 2002-ben egy osztrák bank közreműködésével tett szert a tisztázatlan tulajdonú bolgár Mobiltelre, amelyet két évvel később eladott a Telekom Austriának.
KI ÁLL A CIKK MÖGÖTT?
Mlađan Dinkić ugyanakkor tagadja, hogy az osztrák hatóságok nyomoznának utána, és kijelentette, hogy addig nem tárgyal kormányalakításról Boris Tadićtyal, amíg a Demokrata Párt elnöke nem tisztázza, hogy nem folyik lejárató kampány a Szerbia Egyesült Régiók ellen. Mint megjegyezte, a Kurir napilapot a demokrata párti Dušan Petrović és Slobodan Homen vezeti, így fennáll a gyanú, hogy az írás mögött valójában Boris Tadić áll.
– Elég nagy szégyen, ha emögött Petrović és Homen áll, ha viszont az egész Tadić műve, akkor ez leszereplés, hiszen a sajtó irányítása miatt vesztette el a választásokat. Nem vagyok ezekben teljesen biztos, és ezért teszem fel a kérdést, hogy Tadić állna-e mindez mögött. Vajon úgy szeretne kormányt alakítani, hogy politikai nyomást gyakorol a lehetséges koalíciós partnerekre? – vetette fel Dinkić.
Szavai szerint Tadićnak azért van ellenvetése személye ellen, mert két évvel ezelőtt azt merte tanácsolni, hogy ha nem szeretné elveszíteni a következő választásokat, akkor váltsa le Mirko Cvetkovićot kormányfői posztjáról, a helyére pedig tegye inkább Dragan Đilast.
NUNS: PÉLDÁTLAN REAKCIÓ
Mlađan Dinkić nyilatkozata a Kurir cikkével kapcsolatban, nem más, mint példátlan viselkedés és a sajtóval szembeni nyilvános nyomásgyakorlás – áll a Szerbiai Újságírók Független Egyesületének (NUNS) közleményében. Kiemelik, hogy a szerbiai és a nemzetközi gyakorlat szerint a közpénzfogyasztásról az állami képviselők mindig beszámolnak a sajtónak, kiváltképp ha felmerül a visszaélés gyanúja. Ugyanakkor az újságírói kódex arra kötelezi a sajtót, hogy az újságíró figyelmesen járjon utána minden hírforrásának, és az információkat ítélethozatal, valamint vádolás nélkül jelentesse meg.
