Varnyú Ilona a VMDP alapító tagjaként 2008 óta az óbecsei önkormányzat oktatási és művelődési tanácsosa, szóval kicsit politikussá vált, de Óbecsén szinte minden egykori diákjának Tanárnő maradt. Ő ezt, azt hiszem, egy cseppet sem bánja – vallja is, éli is, hogy aki tanárnak született, mindörökre tanár marad, mert tanárrá válni csak úgy egyszerűen nem lehet. Kazinczy-díjat Vajdaságban tanári munkásságért még senki sem kapott, Magyarországon is elsősorban előadóművészeket, bemondókat és színészeket jutalmaznak ezzel a rangos elismeréssel.
– Nagyon megörültem a díjnak, mert eddigi munkásságom egészét fémjelzi: benne van a több évtizedes tanári és közéleti munkám, a különféle versenyek megszervezése és a diákjaim felkészítése, a Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör újraszervezésében betöltött szerepem, a Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének majd két évtizedes szervezése, a magyarországi anyanyelvi és történelmi versenyeken való eredményes részvétel olyan időkben, amikor ehhez bátorság is kellett. Ebben a munkában az akkori gimnáziumi igazgatóm nem akadályozott, a családom pedig támogatott – összegez tömören a díjazott.
Varnyú Ilona még meg sem szerezte tanári oklevelét, amikor a Képes Ifjúságnak és az akkor induló Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségének a munkatársa lett. Visszakerülve szülővárosába, bekapcsolódott az idén 45 éves KMV szervezésébe, és 19 éven át ő volt a rendezvény lankadatlan erejű mozgatórugója.
– Óbecsén 1963-ban indult a gimnáziumban először magyar osztály, a miénk. A KMV születése Kartag Nándor nevéhez fűződik, én az ő osztálytársaként segítettem megvalósítani a kezdeményezést, amit a tanárok is felkaroltak. A rendezvény az önképzőköri munkából nőtte ki magát, de ekkor még csak KIV, azaz Középiskolások Irodalmi Vetélkedője létezett. Jugoszláviai magyar gimnáziumok versenye is lett belőle, sőt a megszüntetésére is voltak kísérletek. 1978-tól 1996-ig voltam a szervezőbizottságának a vezetője, és ebben az időszakban, a nyolcvanas évek végén teljesedett ki a színjátszói, népzenei és műfordítói résszel – meséli Ilona.
A tanárnő az utóbbi két évtizedben számos elismerést kapott: 1991-ben Vajdasági Közművelődési Közösség Kultúra Szikrái díjjal, 1999-ben Kazinczy-éremmel, 2000-ben Z. Szabó László-emlékéremmel, 2001-ben Aracs-éremmel, legutóbb pedig áprilisban Kazinczy-díjjal ismerték el munkáját. A kitartó kultúrmunkát azonban ő még akkor kezdte, amikor azért semmiféle díj vagy dicséret nem járt. Diákjaival 1989 óta vett részt a magyarországi anyanyelvi versenyeken Sátoraljaújhelyben és Győrött. Ekkoriban Versenyezzenek csak itthon! címmel jelent meg a Naplóban Dragan Božinović körzeti kormánybiztos nyilatkozata.
– 1989-ben a debreceni nyári egyetemen hallottam először ezekről a magyarországi versenyekről. Ekkoriban három fontos középiskolai verseny létezett: a KMV Óbecsén, az Édes anyanyelvünk Sátoraljaújhelyen és a Szép magyar beszéd Győrött. 1990-ben először a Vajdasági Magyar Nyelvművelő Egyesület jóvoltából kapcsolódtunk be a magyarországi versenyekbe, majd 14 évvel ezelőtt a Magyarországi Anyanyelvápolók Szövetsége és az Óbecsei Gimnázium vállalta el az Édes anyanyelvünk nyelvhasználati verseny vajdasági elődöntőjének a megszervezésének feladatát, Topolya pedig a Szép magyar beszéd vajdasági döntőjének lett a házigazdája. Az óbecsei versenyre általában 18–20 diák jön el, de a legnagyobb sajnálatomra a tehetséggondozó gimnáziumok tanulói nem vesznek részt rajta. Azt gondolom, nem csupán az észak-bácskai versenyek fontosak, ennek a versenynek is súlya van – teszi hozzá Ilona.
A tanárnő nemcsak szervezte a versenyt éveken át, hanem a diákjai is eredményesen szerepeltek ezeken a megmérettetéseken – ő erre a legbüszkébb:
– Az Óbecsei Gimnáziumban van a legtöbb Kazinczy-érmes tanuló, és a KMV-n is többször a mi diákjaink voltak a legeredményesebbek. Egy volt diákom, Cseri Angéla, a gimnázium magyartanára már több alkalommal lett a KMV legeredményesebb tanára, erre is nagyon büszke vagyok – mondja a nyugdíjas pedagógus.
De kiből lesz kiváló tanár?
– Abból, aki mindig tanár: nemcsak az iskolában és nemcsak az ünnepeken, hanem hétköznap is, éjjel-nappal, és példát mutat a diákoknak. Vajdaságban vannak ilyen tanárok, de ők nem azért kiváló pedagógusok, mert a társadalom honorálja a befektetett pluszmunkájukat, hanem azért, mert tanárnak születtek – aki ugyanis a pálya kezdetén nem lesz tanár, később sem válik azzá. Ez egy olyan hivatás, ahol nem azt kell nézni, hogy mennyi áldozattal jár egy tanuló felkészítése, hanem azt, mit tehetünk azért, hogy a diákjaink lelkesek legyenek. Én úgy látom, hogy a mögöttünk lévő romboló húsz év ellenére kiváló középiskolás nemzedékünk van – állítja Varnyú Ilona.
