Miután a Köztársasági Ügyészség még 2009 szeptemberében indítványozta a betiltást, az Alkotmánybíróság a héten betiltotta az Obrazt. A döntés megindoklása szerint a szervezet szélsőjobboldali eszméket terjeszt, diszkriminatív, fenyegető, stb.
Az, hogy valaki megfenyeget és/vagy bántalmaz egy adott nemzeti vagy vallási csoporthoz tartozó embert, csak azért, mert ennek vagy annak a csoportnak a tagja (legyen itt akár szó szexuális hovatartozásról), valahol egyértelműnek kellene lennie, hogy betiltják a bujtogató szervezetet, vagy valahogy megpróbálják „kezelni” az ügyet. Nem kellene ebből akkora ügyet csinálni, ha nem rólunk lenne szó. De rólunk van szó, a szerbiai társadalomról általában.
Hogy őszinte legyek, nem tudom hova tenni ezeket a betiltásokat. A Nacionalni strojt (a Nemzeti Arcvonalat) tavaly nyáron tették tiltólistára. Amikor ez megtörtént, akkor sokan feltették a kérdést, hogy mikor kerül sorra az Obraz, vagy épp a Naši. Mitől különb az egyik szervezet a másiknál? Valószínűleg a hátszéltől.
Eszembe jut a Šišanje című film. Annak is az a részlete, amikor a frissen borotvált fejű gyereket mentora bemutatja őket a támogatóiknak: megjelennek egy fogadáson, ahol az egyház fejesei, vezető politikusok, „mágnások” gyülekeznek. Nagy szavakat pufogtatnak az ország és a nemzet jövőjéről, a szerb földről. Jó néhány politikusunk megnyilvánulásának köszönhetően nagyon is életszagú ez a (film)jelenet.
Eddig még nem bizonyították, hogy valamelyik párt pénzelte volna az Obrazt, vagy a hozzá hasonló csoportokat. Arra viszont emlékszünk, amikor égtek a nagykövetségek Belgrádban, és voltak olyan politikusok, akik lesuhancozták a gyújtogatókat, vagy épp igaz szerb gyerekeknek nevezték őket. Attól, hogy betiltottak két szervezetet, még ezek a vélemények nem változtak meg.
Tűzoltás a betiltás. Arról nem érdemes sokat regélni, hogy az ellenségeskedés, a nemzeti, vallási türelmetlenség okai máshol keresendőek. Nem egy Obraz, vagy Arcvonal miatt verik szét a fővárost. Ha nem lennének ezek a szervezetek, akkor a zavargások szervezését magára vállalná tíz másik banda. Van belőlük elég, ugyanúgy, ahogy önjelölt vezérekből is.
Amióta a Nemzeti Arcvonal törvényen kívüli lett, nem hallunk rólunk. De megjelent a Srbska akcija (Szerb Akció) nevet viselő csoport, akik egyes vélemények szerint a szétvert Arcvonal helyét vennék át a szerb nacionalista-térképen. A retorika nagyon hasonló, a szerbség tisztaságának megőrzéséről beszélnek, mindenféle kisebbségektől mentes országról, stb. Kevés szerb újságíró foglalkozott velük eddig, az egyik megfogalmazás szerint „látszik, hogy még nem találtak megfelelő támogatót” az említettek, ettől még nagyon esetlennek tűnnek, ideológiailag is zagyva a mondandójuk. Nem propagálni akarom őket. Azért említettem meg a nevüket, mert Vajdaságban még nem nagyon találkoztunk velük, (még) nem köszönnek vissza a falakról az üzeneteik. (Még) nem szerveztek buszokat a fővárosban az erőszakturista haverjaiknak. De ha sikerül átszerveződniük, akkor akár ez lehet az új Arcvonal vagy adott esetben az Obraz.
Szerbia most is bizonyítani akar. Azt kellene bizonyítania a nagyvilágnak, hogy gazdasági zuhanás ide vagy oda, meg tudja fékezni a szélsőséges csoportokat. Azt sem kell külön ecsetelni, hogy az éhes ember agresszívabb, tíz éhes ember pedig már egy (agresszív) csoport, amellyel könnyű manipulálni.
A szerb szélsőjobboldali csoportok sok esetben arctalanok. Miután letartóztatják őket, két-három vezért megismer a közvélemény, a többieket esetleg a titkos szolgálat tartja számon. Az Obraz Mladen Obradović személye miatt lett ismert. A meleg-felvonulás körüli balhé okán két év börtönt kapott, de ő már ezt megelőzően is szerepelt több helyen, beszélgetős tévéműsorokban is. De sokat balhézott, túl sokat szerepelt a tévében, jobb egy kicsit félretenni. Mint ilyet, illett betiltani a szervezetét is.
A betiltás a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Obraz nem szervezhet nyilvános rendezvényeket, tilos mindennemű propagandaanyag terjesztése, az internetes megjelenés is (hogy ezt milyen hatékonysággal lehet huzamosabb ideig kordában tartani, az más kérdés), és ami talán a legfontosabb: nem lehet őket (legálisan) pénzelni. Törölték a szervezetet a civil szervezetek közül, és ez a sors vár minden olyan új szervezetre, amely az Obraz eszméit vinné tovább.
Papíron ennyi. Hogy mit kezdenek magukkal ezek után az obrazosok, majd kiderül, de nem hiszem, hogy kizárólag a négy fal között rázzák majd az öklüket.
A betiltás megsüvegelendő, de a társadalmat egyének alkotják. Egy gazdasági és társadalmi értelemben vett labilis rendszerben pedig nem kell meglepődni azon, ha egy szervezet betiltása nem hoz semmilyen eredményt.
