Mivel Görögország nem Szerbia, nem sokat késlekedtek az új kormány megalakításával. Antonisz Szamarasz, a konzervatívok elnöke már szerdán letette a miniszterelnöki esküt, miután pártja koalícióra lépett a nemzetközi hitelfolyósítás feltételeit némi módosítás reményében támogatni tudó, két kisebb, mérsékelt baloldali párttal.
Hogy pontosan milyen következményei lettek volna (vagy akár föltételes módban is fogalmazhatunk: lehetnének) európai vagy akár világviszonylatban annak, ha Görögország nem lett volna/lenne képes többé finanszírozni a költségvetési hiányát és bekövetkezne az államcsőd, azt még a legnagyobb közgazdász elmék is csak találgatják. Abban viszont egyetértenek, hogy a jelenlegi kormánnyal jóval kisebb a kockázata annak, hogy az államcsőd beállta után az ország kilép az euróövezetből, és visszatér korábbi fizetőeszközéhez, a drachmához. Márpedig ennek – bármilyen hihetetlenül is hangzik a laikus, józan paraszti ésszel élők számára – beláthatatlan következményei lennének.
No de miért is dőlnek a kardjukba déli szomszédaink, és melyik országra gondolunk egyáltalán? Nos, természetesen nem Koszovóra, mert az csak kvázi-állam (kérdezzék csak meg Koštunicát, ha nem hiszik). Szegény macedónok viszont igazán nem lehetnek boldogok, mert Szamarasz kormányfő személyében egy olyan politikust ismerhettek meg a közelmúltban, aki a lehető legvérmesebben ellenezte, hogy ez a hivatalosan még mindig Volt Jugoszláv Köztársaságként futó ország Macedónia néven ismertessék el. Szamarasz olyannyira eltökélt volt (és maradt) ebbéli meggyőződésében, hogy 1992-ben kilépett Micotakisz kormányából, mert a miniszterelnök mérsékeltebb álláspontot képviselt az ügyben.
Antonisz Szamarasz 1951-ben született Athénban. Született vezető, akit mérhetetlen politikai ambíciók fűtenek. A 61 éves politikus egyetlen dologgal foglalkozott egész életében: a görög miniszterelnöki hivatal meghódítására készült. Ebben egy fő riválisa volt: Jeorjiosz Papandreu volt kormányfő.
A két férfit hosszú évek óta párhuzamos karriert fut. Iskolatársak voltak a fővárosi Athens College elitiskolában, majd az USA-ban, az Amherst College-ban tanultak. Szamarasz a Harvardon MBA-fokozatot szerzett, de az üzleti világ helyett a közéletet választotta. Már 26 éves korában képviselővé választották az Új Demokrácia színeiben. A jobbközép pártban sikeresen politizált, és 1989-ban külügyminiszter lett a Micotakisz-kormányban. Vérmes macedón-ellenessége miatt kellett mennie a hivatalából. Később kilépett a pártjából is, s ezzel az ND elveszítette parlamenti többségét, majd a választásokat is.
Hamarosan új pártot alapított, de nem sokáig maradt különutas: 2004-ben visszatért az ND-be, és kapott egy európai parlamenti mandátumot. Az Új Demokrácia 2009-ben választási vereséget szenvedett, Kosztasz Karamanlisz korábbi kormányfő lemondott pártelnöki posztjáról, és Szamarasz lépett a helyébe.
Ősei az egyiptomi Alexandriában éltek, az ottani gyapotkereskedelmen gazdagodtak meg. Visszatérve Hellászba egyszerre kötelezték el magukat a helyi politika és a kultúra mellett: iskolákat, múzeumokat alapítottak. Szamaraszt tapasztalatai ehhez a körhöz, illetve a hellén pártpolitizálás klánvilágához kötik.
Aki ismeri, állítja: Szamarasz nagyon tud ígérni. Valószínűleg most sem azért szavaztak rá a görögök, mert frenetikus ötletei voltak az ország gazdasági fellendítésére, hanem azért, mert erősen ígérte népének, hogy megőrizheti szeretett euróját.
Antonisz Szamarasz nős, egy leány- és egy fiúgyermek édesapja.
