A fellebbviteli bíróság indoklása szerint a bemutatott bizonyítékok nem támasztják alá minden kétséget kizáróan, hogy Andrejić minősített gyilkosságot követett volna el. Mint azt Mirjana Piljić, a Fellebbviteli Bíróság sajtószóvivője bejelentette, a felmentés részletes indoklását utólag kézbesítik az ügyészségnek és a védelemnek egyaránt. A Fellebbviteli Bíróság 2012 áprilisában nyitotta meg az ügyet és vizsgálta felül a bizonyítékokat.
Marina Andrejić a bíróság előtt azzal védekezett, hogy nem gyilkolta meg gyermekét, és a rendőrségnek tett 2010. július 27-i beismerő vallomását három napos hatósági kényszerítés hatására tette, amikor is arról igyekezték meggyőzni őt, hogy „ismerje be gyilkosságot, mert az számára is jobb lesz”. Szavai szerint a szántőföldön dolgozva megsérült és hazaküldte fiát, hogy hozzon számára segítséget.
Đorđe 2010. július 22-én tűnt el a Veliko Gradište melletti Mijalovac falu határában, amikor is édesanyjával kimentek a szántóföldre. Marina két nap múlva ment csak haza a szántőföldről és azonnal letartóztatták. A fiút több mint 500 ember kereste napokon át, de nem találták meg. A kutatást a nehezen hozzáférhető terepen felül nehezítette az esős időjárás is. Négy hónappal később néhány helybéli egy akácerdőben megtalálta a gyerek táskáját és sportcipőit, majd pár nappal később a helyi vadászok egy gyermek koponyára leltek a közelben. A Belgrádi Egyetem Biológia Kara DNS-vizsgálattal bebizonyította, hogy az eltűnt kisfiú koponyáját találták meg.
A vádirat szerint Marina Andrejić 2010. július 22-én gyilkolta meg fiát, miután Đorđe felidegesítette azzal, hogy elutasította édesanyja parancsát, miszerint menjen vissza a faluba segítséget kérni. A vádirat szerint Marina ekkor a kezében tartott kapa nyelével tarkón ütötte a fiát. Đorđe a rá mért ütéstől a földre rogyott és belehelt az esés során elszenvedett sérülésekbe. Az anya ezt követően a holttestet elcipelte a környéken lévő akácerdőbe, hátára fektette, letakarta ágakkal és magára hagyta halott fiát.
