Barátnőm, Titi spórol, és erről blogot vezet. Az egyik leglátogatottabb magyarországi webportál legolvasottabb bejegyzései lettek az övéi. Arról ír: hogyan lehet saját készítésű tisztítószerekkel és otthon „gyártott” élelmiszerekkel kordában tartani a családi költségvetést. Közgazdász vénájának és a multicégeknél beszerzéssel töltött éveknek köszönhetően a költségeken való spórolás és a hatékonyság lebeg mindig a szeme előtt.
Titi tulajdonképpen semmi különöset nem csinál, és nem fedezett fel semmi újat, csupán az itt-ott látott, nagyanyáink korában használt praktikákat tesztelgeti odahaza, és kísérleteinek eredményeit megosztja olvasóival. Arra gondolt ugyanis: spórolni nem nagy öröm, ne szenvedjen egyedül. Titi két kisgyermeke mellett józan paraszti ésszel vezeti a háztartást: megnézi, mit mivel lehetne helyettesíteni, miről tudnak lemondani, és mit nem kell feltétlenül megvenni. A múltkor például elfogyott a gyári – cukros – kakaópor, mézzel édesítve főzött igazit, azóta nem is vesz mást. A drága felvágottak nagy részét ki kellene dobnia, mert gyorsan megromlanak, inkább májkrémet és különféle kencéket csinál belőlük. Az ugyan reménytelen, hogy kevesebbért lehessen vásárolni, de kenyeret, péksüteményt lehet sütni, és két kakaós csiga árából egy egész tepsivel kisüt – igaz, erre időt kell áldoznia.
Bár kísérleteinek beruházási költségeit a férje megadóan finanszírozza, és angyali türelemmel tűri, a tisztálkodószereit egyelőre nehezen engedi lecserélni. A házi folyékony szappant eleinte utálta, de most már megszokta. Az ecetes ruhaöblítésért sem rajong kifejezetten, és az az ötlet sem aratott osztatlan sikert, hogy szódabikarbónával mossa és almaecettel öblítse a haját. A szappanból főzött tusfürdő és a szódabikarbónás hónaljápolás sem vált napi tisztálkodásának szerves részévé, de Titi szerint idővel ez egy hosszan tartó barátságnak csupán a kezdeti zökkenője lesz.
Titi ugyanis már most elérte a célját: a hónap utolsó heteiben már nem kell a hitelkártyájához nyúlnia, költségei, költései pedig átláthatóak és tervezhetőek lettek. Titiék harmincas értelmiségiek, az ő köreikben odaát egészen mostanáig ciki volt spórolni. Ma már trendi.
Szerbiában e tekintetben mi már évtizedek óta „trenddiktátorok” vagyunk, és egy újabb drágulási hullám elszenvedői: júniusban az étolaj 2,47–11,74, a sertéshús 23,77–29,78, a csirkehús 17,74–26,13 százalékkal lett drágább, mint az év elején. Meg fog drágulni a tej és a tejtermékek is, de emelkednek a tisztítószerek és a kozmetikumok árai is. A babák évét drágább pelenkával ünnepelhetjük. Az elmúlt két hónapban szinte mindenért többet kellett fizetni. A feldolgozott élelmiszerek is többe kerülnek, ennek oka a behozatali alapanyagok megdrágulása, míg a hazai alapanyagokból készült élelmiszerek esetében az áremelkedést semmi nem indokolja – állítja Vladimir Matović, a mezőgazdasági és kereskedelmi minisztérium államtitkára. Vojislav Stanković, a szerbiai gazdasági kamara szakérője pedig arról beszélt: az étolaj ára mindig megemelkedik a napraforgó és a szója betakarítása előtt, holott ezt semmi nem indokolja, csupán a feldolgozók akarják így évről évre a fogyasztókra hárítani a felvásárlási költségeiket. Ennek az akaratnak pedig semmi sem szab határt. Trükközni is szabad, például úgy, hogy a termék ára ugyan nem emelkedik, viszont szinte észrevétlenül összezsugorodik a csomagolása. Így kerülhet például egy szemre becsapós, 75 grammos csokoládé annyiba, mint a 90 vagy a 100 grammos, a 180 ml-es joghurt pedig annyiba, mint korábban a 2 dl-es. A gyártó ilyenkor persze azt állítja: a vevőt nem csapták be, mert a csomagoláson pontosan feltüntetik a termék kiszerelését. Szóval szabálysértés nincs, a vevőt mégis csúnyán félrevezetik.
Míg Európa gazdagabb országaiban a fizetésnek mindössze 13 százaléka megy el élelmiszerre, addig idehaza a havi bevételnek csaknem a felét költjük a konyhára, viszont az élelmiszerárak európai viszonylatban csak Albániában, Romániában, Bulgáriában, Lengyelországban és Macedóniában alacsonyabbak, mint nálunk. Egy leskovaci ismerősöm ezért Bulgáriába jár bevásárolni, Szerbiában csak a kenyeret, tejet, a zöldséget és gyümölcsöt veszi meg, a határ túloldalán ugyanis nemcsak az élelmiszerek, de a háztartási tisztítószerek és a kozmetikumok is olcsóbbak. Dühösen azt mondja: egy vasat se hajlandó az itthoni kereskedőknél hagyni, ha nem muszáj! A családi költségvetésnek a fele így vándorol külföldi zsebekbe. A hazai boltokban egyre kevesebbet vásárolnak a vevők, ráadásul az élelmiszer árát, és nem annak minőségét tartják szem előtt, amikor az árut leemelik a polcról.
