Nyári kórkép

Milyen nyári rendezvényeket látogat?

Sem fesztiválokra, sem táborokba nem járok 70.6%
Hazai fesztiválokat 14.4%
Külföldi rendezvényekre is megyek az idén 9.8%
Táborokba megyek, ahol új dolgokat is tanulhatok 5.1%

Múlt heti körkérdésünknek, amelyben arra voltunk kíváncsiak, hogy kedves olvasóink milyen nyári rendezvényeket is szoktak látogatni, elég ledöbbentő, de sajnos cseppet sem meglepő eredménye született. Az egyáltalán nem reprezentatív felmérés szerint ugyanis a kérdésünkre választ adók túlnyomó többsége (70,6 százaléka) azt a választ jelölte meg, hogy nem jár sem fesztiválra, sem pedig táborba, ami, valljuk be őszintén, elég lesújtó, viszont egyrészt tökéletes kórképet mutat az országunkban (is) uralkodó gazdasági állapotokról.

Mert szó, ami szó, legalábbis a klasszikus értelemben vett könnyűzenei fesztiválokat illetőleg, nem olcsó mulatságokról van szó, amelyek alapos csapást tudnak mérni az év többi szakában is többnyire betegeskedő pénztárcánkon. Másrészt viszont a kedves olvasók engedjék meg, hogy kételyemnek adjak hangot arról, hogy csupán a pénzhiány az, ami miatt a többség nem látogat el az ilyen jellegű rendezvényekre. Félek, hogy a felmérés eredményében némileg ludas az az általános igénytelenség is, ami mind jobban elemészti társadalmunkat. Mert valljuk be őszintén, ebben a forróságban sokkal könnyebb és kényelmesebb a televízió képernyője előtt elütni szabadidőnket, mintsem rávenni magunkat arra, hogy ellátogassunk valamelyik nyári táborba, vagy pedig valamilyen rendezvénysorozatra. Ugyanakkor a nyári uborkaszezon ideje alatt a művelődési élet szervezői is inkább nyári szabadságukat élvezik, ahelyett, hogy valamilyen programsorozattal feldobják egy-egy település estéit. Mert csak a szülővárosomat figyelembe véve, nem is olyan nagyon régen még voltak különböző kisebb-nagyobb nyári rendezvények, amelyek egy-két nap, illetve este erejéig feldobták a nyári kánikulába beleolvadt kisváros életét és hangulatát. Gondolok ez alatt a néhány évig sikeresen futó Tisza-parti strandnapokra, a tiszai regatta érkezésére, a művelődési központ által megszervezett Tiszalakodalom elnevezésű színházi rendezvénysorozatra, illetve Tisza menti amatőr rockzenekarok találkozójára stb. S ha már a Tiszánál tartunk, akkor szinte minden évben legalább egyszer elhangzik valaki által, hogy mekkora lehetőségek is rejlenek a szőke folyó mellett, amelyeket ki kellene használni, de végül is ennyiben marad az egész. Természetesen tisztelet a kivételnek, s mint mindig, most is emelem a kalapom azok előtt, akik színesebbé és változatosabbá igyekeznek tenni ezt az időszakot is, s külön tisztelet azoknak, akik ellátogatnak ezekre a rendezvényekre.

Mert ők azok, akik megfogadták Jánosfalvi Sándor István (1804–1979) székelyföldi unitárius lelkész és író örökbecsű szavait, miszerint ha nem teheted azt, hogy külföldi országokat, szép helységeket és városokat láss és ismerj, legalább igyekezz hazádnak azon keskeny körét, melyben születtél, vagy ahol lakol – bármilyen is az – megismerni és ismertetni.