2024. szeptember 3., kedd

„Abszurd módon élünk”

Vecsernyés János, a Nyár utca, nem megy tovább című, a palicsi filmfesztiválon is bemutatott alkotás rendezője elégedetlen filmjének végkifejletével

Vecsernyés János több mint két évtizede operatőr, és ismeri az operatőrködés minden csínját-bínját, de már régóta érdekli, milyen is lehet rendezői székbe ülni. Tavaly még operatőrként volt jelen a palicsi filmfesztiválon is bemutatott A zöld sárkány gyermekei című filmben, amelyet Miklauzics Bence rendezett, idén viszont a Nyár utca, nem megy tovább alkotást az ő rendezésében tekinthettük meg az új magyar filmek programrészben.

Vecsernyés Jánosnak nem ez az első rendezése, 2000-ben a Kvartett című filmet készítette Spiró György drámája alapján, 2006-ban pedig az Emelet című Kertész Imre kisregényt filmesítette meg. A rendezés számára kellemes kitérő, de operatőri munkáját nem hagyja félbe, sőt, szerencsésnek tartja magát, amiért folyamatosanakad munkája.

Rendezőként azt állítja magáról, hogy készülődős:forgatás előtt szeret mindentpontosan előkészíteni. Neki ez a módszer felel meg, mert mint mondta,minden igazi rendező rendelkezik valamiféle sajátságos munkamódszerrel, amit nem lehet megtanulni, a gyakorlattal jön.A precíz előkészületekhez tartozik az alapos megfontolás is, hiszen nemmondott azonnal igent a Nyár utca, nem megy tovább rendezői feladatának elvállalására.

Hogyan került sor a Nyár utca, nem megy tovább című film megrendezésére?

– Egressy Zoltán író ésSzekeres Dénesproducer keresett fel, hogy rendezzem meg.A történet színdarabnak íródott, és sokat tépelődtem, hogy vállaljam-e. Kétségeimet – miszerint ez egy abszurd történet, a film pedig egy realisztikus műfaj – a barátaimmal is megosztottam,mivel voltak fenntartásaim arról, hogy sikerül-e összehozni a kettőt.Mégis elvállaltam, mert úgy gondolom, hogy abszurd módon élünk. Ezek után fő feladatomnak tartottam a nézőkkel is elhitetni, hogy az abszurditás is lehet a mi realitásunk.

A filmnek nincs boldog vége. Miből kifolyólag alakult így?

– A producertől utasítást kaptam arra, hogy működjek együtt az íróval, akivel főlegemiatt vitáztunk. Úgy gondoltam, ha a film végén nincs fordulat, akkor is kerek egész a története, de az író ragaszkodott a végkifejlethez. Azzal érvelt, hogy nem hisz a boldog befejezésben, nem is szeretné vállalni, hogy ilyen történetetírjon. Végül tehát meghagytuk a pesszimista véget.Nem panaszkodásképp mondom mindezt, hiszen ezt leszámítva jól együttműködtünk.

Milyenek voltak a forgatás körülményei?

– Technikailag nagyon rázósak. Mindvégig egy vontatott trolibuszon voltunk. Természetesen nem forgathattunk az igazi útvonalon, mert akkor a többi troli nem közlekedhetett volna. A film története szerint végig esik az eső,emiatt esőztető rendszert kellett a troli tetejére szerelnünk.Kis költségvetésű alkotás révén a lehetőségeink végesek voltak.

Milyen fogadtatásban részesült a film?

– Moziforgalmazásba nem került, a televízión mutatták be.Nem biztos, hogy egy filmnek csak a moziban lehet jó sorsa. Manapság úgy tűnik, hogy a tévé legalább olyan hálás.Ezt A zöld sárkány gyermekei film esete is bizonyítja. Egy nagyon jó humorú, nem giccses, emberséges, érdekes, jól elmesélt történetről van szó.Míg amoziban megtekintették nyolcezren,egy ilyen filmet a tévében legalább 150–200 ezren megnéznek. A nézettség szempontjából tehát nem bánom, ha a filmem nem kerül moziforgalmazásba. ANyár utca, nem megy tovább című filmet kétszer-háromszor vetítették le a tévében, és több százezren látták. A nézők nem hagyták szó nélkül, a kritikákkal pedig nem tudtam mit kezdeni, mert kapott hideget és meleget is.

Avégével volt baj?

– Szerintem nem csak azzal. Mint említettem, realisztikus műfajhoz kellett igazítanomegy abszurd történetet, és talán a végén nem simult eléggé össze. Ugyanakkorőszinténhiszek abban, hogy nem jó a film vége,elégedetlen vagyokvele, de az sem biztos, hogy jobbá tettem volna azzal, ha levágom a végét.

Miért kezdett el rendezéssel foglalkozni?

– Operatőr vagyok, demár a nyolcvanas években, a főiskolán is úgy éreztem, hogy ennél engem több érdekel. Autodidakta módon kellett rendezővé válnom. Szerencsés voltam, hogy fiatalon neves rendezőkkel dolgozhattam,akiktől sokat tanultam.Azután operatőr kollégáimhoz hasonlóan arra jöttem rá, hogy az igazánlényegesdolgok a rendezés soránláthatatlanul történnek. A nagy döntések láthatatlanok, arendező fejében születnek meg, amikor otthongondolkodik, őrlődik magában és harcol az filmanyaggal.A rendezési módszer pedig mindenkinél egyedi, nem lehet eltanulni. Saját magamnak kellett megtapasztalnom, mi felel meg nekem.Ha egyáltalán sikerült,a legnehezebb volt megtalálnoma saját módszeremet.

A pénzhiány mennyire okoz gondot a filmkészítésnél?

– Anyagi problémák mindig adódnak. Dolgoztam már külföldön, nagy és kis költségvetésű filmeken egyaránt, de mindenhol ugyanazt látom.Minden producer drágább filmet szeretne készíteni, mint amennyi pénz a rendelkezésére áll. A pénzzel való küzdés örökös, akkor is jelen van, ha nagy költségvetésű filmet csinálunk. Ugyanakkormeggyőződésem, hogy ez a fajta szorításkényszer szüli az igazán izgalmas megoldásokat a filmben. Talán mert így szoktam meg, nem is tudom mihez kezdenék, ha valaki azt mondaná, hogy annyi pénzből fogathatok, amennyiből akarok.