Újból gyógyított a Pokol angyala. A falon csüngő aranyozott ikonok között az apokalipszis kopasz motorosa megtörölte homlokát. A többszörösen visszaeső kábítószeres fájdalmaktól vonaglott a földön, majd a hörgés után dermesztő csendbe burkolózott. Többet már nem nyúl heroinhoz. A férfi letette a kapát, tárcsázott, és a rendőrnek csak annyit mondott: embert öltem.
A fenti bizarr sorok csupán részben a fantázia szülöttei. Branislav Peranović protoierej atya, a szerb pravoszláv egyház papja, a Crna Reka-i rehabilitációs központ volt vezetője a három évvel ezelőtti botrány után a Loznica melletti Jadarska Lešnicában alapított drogelvonós központot, és folytatta hírhedt munkaterápiáját. A terápiája egyszerű, imádság és fizikai munka. Szerették is a környékbeli parasztok, hiszen több mint elegendő ingyenes munkaerőt biztosított számukra, emellett szerető kétgyermekes családapa és hithű patrióta hírében állt. A világi atyaként a világi dolgokat sem veti meg, főként a nagy motorokat. Crna Rekában több ízben szervezett motorostalálkozót, és tagja is a Crna Reka-i motorosklubnak, tulajdonosa egy Honda CBF 1000-nek. Érdekes egybeesés, hogy a motorosklub jelvénye nem más, mint a szerb nemzeti címer átdolgozása, méghozzá annyi változással, hogy a kétfejű sas karmaiban egy lapátot és egy ásót tart.
Ezek a szerszámok voltak és még jelenleg is kedvenc munkaeszközei a sokak által nagy tiszteletben tartott atyának, aki nemcsak a föld megművelésére szerette használni kedvenceit, hanem terápiás eszközökként is. Amikor három évvel nyilvánosságra kerültek azok a botrányos videók, amelyben Peranović munkatársai a szent ikonok között mielőtt lapáttal elfenekelték, jó párszor ököllel és térddel arcul is ütötték a rehabilitáció egyes résztvevőit, az atya előbb tagadta, hogy tudott volna ilyesmiről, majd később bevallotta, hogy a fenyítés hozzátartozik a fegyelem fenntartásához, és ebbe a szülők, valamint a páciensek is beleegyeztek. A havi 50 ezer euróból (a páciensek fejenként 250 eurót fizettek) működő rehabilitációs központ vezetője ki is emelte, hogy senki sem véthet a szigorú szabályok ellen, bár ő a légynek sem ártana. Ezt követően került napvilágra a felvétel, amelyen saját maga „gyógyít” lapáttal egy szerencsétlen fiatalt, minek következtében leváltották a központ éléről, miközben patrónusa, az érinthetetlen Artemije prizreni püspök segítségével elkerülte az egyházjogi felelősségre vonást.
Artemije azonban nem volt ilyen szerencsés, Boris Tadić akkori államfő árulónak nevezése végzetes hibának bizonyult, hiszen humanitárius pénzek sikkasztása vádjával gyorsan felmentették tisztsége alól. Ekkor tűnt el nyilvánosság szeme elől a Crna Reka-i éjszaka sikolyainak angyala is. A papságot inkább üzletként felfogó pap azonban nem húzta meg magát, hanem helyszínt változtatva tovább folytatta emberbarátinak nehezen nevezhető misszióját. Egészen hétfőig, amikor is megközelítőleg 100 ütést mért egy kapa nyelével védencére, mivel az újból droghoz mert nyúlni. Csakhogy a drogok által legyengített szervezett nem bírta a kínokat, a 39 éves férfi öklendezni kezdett, és belefulladt hányásába.
A keresztény egyházak az evangéliumot, vagyis az örömhírt hirdetik, miszerint Krisztus megváltotta az emberiséget a bűntől. Crna Rekán és Jadarska Lešnicában viszont a félelem evangéliuma volt az úr, ahol a szeretet és bűnbocsátás helyett autoritással és erővel igyekeztek jó útra terelni a megtévedt bárányokat. Sok esetben sikeresen, hiszen senki sem szereti a fájdalmat. Azonban nemcsak drogtúladagolásban lehet meghalni, a verés túladagolása is végzetes.
A hallgatás és a halasztgatás meghozta gyümölcsét, a belső feszültségtől terhes ortodox egyház palástját olyan szégyenfolt tarkítja, amelyet nehezen mosnak le. Hiába tépik mellüket a pravoszláv egyház püspökei, egy közülük, aki Isten szolgálatára esküdött fel, vétett a mózesi parancsolat ellen. De még ebből is lehet profitálni, hiszen a bűnöst meg kell büntetni, így pedig még szorosabbra lehet fűzni az egyház és a hívek közötti kapcsolatot. Az, aki morálisan elítéli a bűnöst, és bevallja, hogy az egyház – de az állam is – felelős a történtekért, morálisan újjászületve, híveket gyűjtve és megerősödve élheti túl a botrányt. Mert mindkét oldal hibás, az egyház és az állam is, ugyanis számtalan hasonló „félig hivatalos, félig egyházi és félig világi” intézmény működik, méghozzá minden ellenőrzés nélkül.
Egy állam sem engedheti meg magának, hogy szemet huny az ilyen intézmények felett, mert köze van például az egyházhoz, ahogyan Szerbiában mondani szokás: nem alapíthatunk államot az államban. A törvény pedig mindenkire érvényesés, hiába próbálják relativizálni hívei az atya tettét azzal, hogy felsorolják hány embert mentett meg. Elfelejtik, hogy a kevélység is a halálos bűnök közé tartozik és a mózesi parancsolat – az ortodox egyházban a hatodik – világosan kimondja: Ne ölj!
