Akár meglepetésnek is tekinthetjük Jelko Kacinnak, az Európai Parlament szerbiai jelentéstevőjének háromnapos szerbiai látogatása során tanúsított viselkedését. A tét világos: körútja és tárgyalássorozata befejeztével a diplomata visszatér feletteseihez, és jelentést tesz az itt tapasztaltakról, amelynek tartalmától nagymértékben függ, mikor is kezdheti el Szerbia a csatlakozási tárgyalásokat. Azt pedig már megszokhattuk az elmúlt évek során, hogy ha Európa mindenkori „vigyázó szeme” Belgrádba érkezik, és az integrációs kérdésekről esik szó, akkor szinte mantraszerűen mindig ugyanazok a témák kerülnek terítékre: a háborús bűnök elkövetésével vádolt személyek kiszolgáltatása Hágának és a koszovói kérdés. Nos, a jelentéstevő mostani látogatása során ezek a témák szinte szóba sem kerültek, viszont annál kitartóbban emlegetett, már az első pillanattól kezdve, egy harmadik, mindeddig szinte teljesen mellőzött kérdéskört. A korrupciót.
Márpedig ha korrupció, akkor Agrobank. Lassan már egymás szinonimájává válik a kettő az utóbbi napok, hetek szerbiai sajtójában, ráadásul az egész épp Kacin látogatásának ideje alatt csúcsosodik ki.
Mi az Agrobank vezetőinek (egyelőre „csak” feltételezett) bűne? Ezt nem túl bonyolult megérteni, főleg annak nem, aki már magánemberként folyamodott valamelyik bankhoz hitelért. Aki ezt megtette, az tudja, hányféle papírt, igazolást, bizonylatot kellett beszereznie és felmutatnia a hitelért cserébe, amely igazolja fizetőképességét, azaz, hogy a hitelt vissza is tudja fizetni. És azt is tudja, hogy a leggyakrabban valamelyik ingatlanja kerül jelzálog alá, azaz a bank így biztosítja be magát, hogy végszükség esetén annak értékesítésével jut a saját pénzéhez. Nos, a most megfogalmazódó vád szerint az Agrobank vezetői öt éven keresztül bizonyos esetekben „eltekintettek” ettől az – egyébként kötelező – eljárástól, azaz mindenféle biztosíték nélkül hagytak jóvá hiteleket egyes ügyfelek számára. Azzal, hogy ezek az ügyfelek nem magánemberek, hanem cégek, vállalatok voltak, ennélfogva a jóváhagyott hitelek nagyságrendje is jóval nagyobb. Olyannyira, hogy az eljárás megkezdésének pillanatában állítólag már elérte a 300 millió eurót!
Az Agrobank ügye több szempontból is érdekes. Először is, az Agrobank a közé a kevés kereskedelmi bank közé tartozik, amelyek (legalábbis túlnyomórészt) állami tulajdonban vannak, így ha az eljárás során bebizonyosodik a korrupció vádja, az óhatatlanul azt fogja jelenteni, hogy bírósági bizonyítást nyert az állami korrupció jelenléte. Másodszor, jogosan várja a közvélemény, mi derül majd ki az eljárás során, milyen messzire, illetve milyen magasra vezetnek a szálak. Az Agrobank-botránnyal összefüggésben ugyanis már olyan nevek hangoztak el és íródtak le a sajtóban, mint Mirko Cvetković volt kormányfő, Mlađan Dinkić és Dejan Šoškić volt bankkormányzók, a Crvena zvezda és a Partizan labdarúgóklubok, valamint vagy két tucat vállalat, igazgató és üzletember neve, akiknek és amelyeknek a puszta felsorolása is meghaladná ezen írás kereteit. Harmadszor, ahogy semmi sem, úgy persze ez az ügy sem mentes a politikai vonatkozásoktól. Lehet ugyan véletlen egybeesésnek tekinteni, de nem lehet nem észrevenni, hogy az Agrobank-botrány pontosan három nappal azután robbant ki a nyilvánosság előtt, hogy Jorgovanka Tabaković, az új hatalom által támogatott jelölt elfoglalta helyét a központi bank élén, azaz, még az a gyanú is felmerülhet, hogy az új kormány és az új központi hatalom ezt az esetet akarja (végsőkig) kiaknázni annak érdekében, hogy bebizonyítsa a korábbi kormány és bankkormányzó „bűneit” – és persze ezáltal is legitimizálja saját magát.
Negyedszer pedig – de talán elsősorban – európai vizsgatétellé vált ez az ügy most már a Dačić-kormány számára is. Kacin itt volt, elment – de figyel.
