Az egész politikai nyilvánosság a Demokrata Párt hónapok óta tartó agonizálását, bénultságát figyeli, elemzi, és találgatja, hogy mi történhet a párt szombati főbizottsági ülésén. A status quótól a pártszakadásig bármi lehetséges, vélik az elemzők.
Persze mindez nem volna fontolgatás tárgya, ha működnének Szerbiában azok a demokratikus mechanizmusok, amelyek a nyugati demokráciákban már évtizedek óta olajozottan működnek és teljesen természeteseknek számítanak. Jelesül, ha a kormánypárt vagy e párt által támogatott államfő veszít a választáson, a párt elnöke azonnal fölkínálja lemondását, lehetőleg még a választások éjszakáján. Hogy miért? Azért, mert egyrészt hosszútávon gondolkodik: tettéért mindenki becsülni fogja, így később, ha eljön a pillanat, tiszta lappal térhet vissza a politikai porondra. Másrészt pedig azért, mert érez talán némi felelősséget saját pártjának sorsa iránt, és ha így van, tudnia kell, hogy maradásával biztos és tartós lejtmenetre kényszeríti ellenzékbe szorult politikai szervezetét, visszavonulásával viszont a megújulást, a megtisztulást sugallja a közvéleménynek, és megállíthatja a törvényszerű népszerűség-vesztési folyamatot.
Ráadásul a DP-ben az utód nevén se kellett volna sokat gondolkodni, ha Boris Tadić rászánja magát időben a lemondásra. Egy pillanatig sem kellett attól tartani, hogy Tadić nélkül a Demokrata Párt lefejezett sárkányként vonaglik a porban. Belgrád sikeres polgármestere, Dragan Đilas már évek óta a párt második legerősebb emberének számít, és a választási fiaskó után logikusnak tűnt, hogy ő örökli az elnöki pozíciót.
Akárhogy is lesz, Dragan Đilas nevét még sokat fogjuk hallani. Akár a DP elnökeként, akár egy új pártformáció vezetőjeként a szerbiai politikai porondon marad, és jelentősen befolyásolja majd mindazt, ami az elkövetkező időben az ellenzéki oldalon történni fog.
Dragan Đilas 1967-ben született Belgrádban. Itt végezte el az általános iskolát és a gimnáziumot, majd a Gépészeti Kar légvédelmi szakirányán szerzett diplomát. Újságíróként kezdte: az Index Rádióban dolgozott, majd egyike volt a B92 rádió alapítóinak, később az adó tájékoztató műsorainak szerkesztője lett. Egyetemi évei alatt aktív részese volt az ellenzéki megmozdulásoknak, az 1991-es, 1992-es egyetemista tüntetéseknek, de később ’96/97-ben, majd 2000-ben is szervezőként volt jelen a Milošević-rezsim ellen tüntető tömegben.
2004-ben lépett be a Demokrata Pártba. Két évvel később már az elnökség tagjává választották és csakhamar átvette a párt belgrádi városi bizottságának irányítását is. 2010 decembere óta tölti be a DP alelnöki és elnökhelyettesi pozícióját.
2004 és 2007 között a Tadić által alapított Köztársasági Elnöki Népiroda igazgatója volt, majd a második Koštunica-kormány idején egy éven át volt tárca nélküli miniszter, aki a Nemzeti Beruházási Terv irányításával volt megbízva. Belgrád polgármesterének kétszer választották meg: először 2008-ban, másodszor pedig az idén.
Nemcsak politikusként, de üzletemberként is sikereket könyvelhetett el. Társtulajdonosa a Multikom vállalatnak, amely a volt jugoszláv térség médiapiacának egyik főszereplője, 2010-ben pedig a 28. legsikeresebb szerbiai cégnek számított. Habár egyes hazai médiumok tulajdonjogi viszonyait továbbra is homály fedi, többen tudni vélik, hogy a Press napilap Đilas kezében van. Másik cége, a Direct Media a médiumok reklámfelületeinek eladásával foglalkozik.
Đilas alapítója és alelnöke A Mi Szerbiánk emberbaráti egyesületnek, amely a balkáni háborúkban áldozatul esett szülők gyermekeiről hivatott gondoskodni.
Dragan Đilast 2010 végén a Vreme hetilap az Év emberének választotta. Belgrád polgármestere beszél angolul, nős, három leánygyermek édesapja. Első felesége Milica Delević, az előző kormány EU-integrációs irodájának vezetője volt. Két közös gyermekük van.
