Nagy port kavart a nyár elején, hogy az Újvidéki Egyetem Jogi Karán szerb nyelvből és irodalomból voltak kénytelenek fölvételizni a magyar hallgatók is. A Magyar Nemzeti Tanács jogsértést emlegetett, a Jogi Kar viszont azzal érvelt, hogy a vonatkozó szabályok csak arra kötelezik őket, hogy mindenki számára lehetővé tegyék az anyanyelvű felvételit. Magyarán: a kar szerint nincs azzal semmi gond, hogy „magyarul, de szerbből” kellett felvételizniük a magyar ajkú diákoknak. A nyári hírverést követően az ügy elcsendesedett, senki nem beszélt már arról, hogy sikerült-e megállapodásra jutni a jövőre nézve. Miroslav Veskovićot, az Újvidéki Egyetem rektorát kérdeztük az ügy kapcsán. Kérdéseinkre írásban kaptunk választ.
A nyári felvételi időszakban szóváltásra került sor a Magyar Nemzeti Tanács elnöke és a Jogi Kar dékánja között. A vitát az váltotta ki, hogy a magyar diákok számára nem tették lehetővé, hogy magyar nyelvből és irodalomból felvételizzenek, miként ezt az elmúlt tíz év során tehették. Ön távol tartotta magát ettől a szócsatától. Miért?
– Emlékeztetni szeretnék arra, hogy e kérdés kapcsán nemcsak a Jogi Kar dékánja és én szólaltunk meg az általunk vezetett intézmények nevében, hanem a Tartományi Ombudsman is, aki a médiában megjelentek alapján reagált, valamint a Tartományi Tudományügyi, Technológiafejlesztési és Felsőoktatási Titkárság is. Az egyetem és a kar elmagyarázta, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozók beiratkozását az egyetem előírásai szabályozzák, melyek szerint azok a jelöltek, akik olyan nemzeti kisebbséghez tartoznak, amelynek a nyelve hivatalos használatban van Vajdaság AT területén, saját kérésre felvételizhetnek anyanyelvükön. A tartományi ombudsman pedig, miután betekintést nyert a mérvadó dokumentumokba, megállapította, hogy nem történt szabálytalanság a konkrét esetben. Ezúton is szeretném üzenni a jövendőbeli fölvételezőinknek, hogy a felvételi és a beiratkozás részleteit érintő pontos, teljes és időben történő információk legbiztosabb és egyetlen releváns helye a kar, amely iránt a jelölt érdeklődik – függetlenül attól, mely karról, tantárgyról vagy stúdiumról van szó.
Mit gondol a vitázó felek érveiről?
– Nem szeretnék a másik fél érveinek és indítékainak értelmezésébe belefogni, szeretném viszont elmondani, hogy a beiratkozási folyamatot mi nagyon komolyan vesszük, a kari szabályokat és a pályázati felhívást teljes mértékben tiszteletben tartjuk. Odafigyelünk arra is, hogy egyetlen jelentkezőt se érjen megkülönböztetés, és ne sérüljenek törvényes jogai. Ugyanakkor mi egy nyitott intézmény vagyunk, amely bármikor kész a párbeszédre, a beszélgetésre és a megegyezésre. Végezetül, örömömre szolgál, hogy az ügy kapcsán más mérvadó intézmények is megszólaltak.
Milyen felhatalmazásokkal bír maga a rektor, illetve az egyetem rektorátusa, ha ehhez az ügyhöz hasonló viták alakulnak ki? Vagyis: milyen mértékben függetlenek az Újvidéki Egyetem karai magától az egyetemtől?
–Karaink túlnyomó többsége önálló jogi személy. Mindazonáltal egyetemünkön nagy hagyománya van a kölcsönös koordinációnak, irányításnak és megegyezésnek. Ugyanakkor bizonyos dolgokról közvetlenül az egyetem, illetve az egyetem különböző szervei döntenek, melyek munkájában részt vesznek az egyetem összes intézményének képviselői. A felvételire vonatkozóan egy egységes szabályzat van érvényben, amelyet az Egyetemi Szenátus hozott meg, és amely minden karra egyformán vonatkozik. Emellett a felsőoktatásról szóló törvény előirányozza, hogy az egyetem írja ki a felvételi pályázatot, vagyis nem az egyes karok külön-külön. Világos, hogy e tekintetben maga a törvényhozó is egy központosított megoldást irányzott elő, amelynek szavatolnia kell az egységes szabályrendszer alkalmazását és koordinálását az egyetem szintjén, és mi ezt messzemenőkig tiszteletben tartjuk és alkalmazzuk.
Hogyan zárult ez a történet a Jogi Kar körül? Ha pontosak az információink, Ön találkozott az ügy kapcsán az MNT elnökével. Született-e kivitelezhető megoldás?
– Az MNT, a Rektorátus, a szóban forgó kar és az illetékes tartományi titkárság közös koordinációjával arra fogunk törekedni, hogy olyan adekvát megoldást találjunk, amely a szabályok tiszteletben tartása mellett lehetővé teszi, hogy a fiatalok új tudást szerezzenek.
Hol tart az Újvidéki Egyetem a karok és tanítási programok akkreditációjának folyamatában? Kell-e tartaniuk a hallgatóknak attól, hogy diplomájuk értéktelenné válik, ha bizonyos programokat (ne adj isten: karokat) nem sikerül akkreditálni? – Mi már sikeresen átestünk az akkreditáció folyamatán. Mind a karoknak, mind az egyetemnek az az érdeke, hogy az oktatási programokat állandóan fejlesszük, és felkészülten vágjunk bele az újabb akkreditációba, amikor annak eljön az ideje. Lévén állami egyetem, úgy véljük, hogy programjaink és intézményeink akkreditációja az állam érdeke is, éppen ezért nagyobb támogatást várunk tőle az akkreditáció következő körében, mindenekelőtt a folyamat financiális aspektusai tekintetében. |
