„Ki kardot ránt, kard által vész el.” Ez a mondás Oliver Dulić volt miniszter esetében olyképp módosítható, hogy „Ki a médiát használja önnön teljesítményének fényezésére, azt a média tiporja sárba”. Ez történik ezekben a hetekben Dulićtyal is, aki a minap bejelentette, az ellene folyó médiahajsza miatt nemzetközi védelmet kér.
Kissé visszatetsző helyzet ez. Miközben lapunk folyamatosan foglalkozott az exminiszter vitatható ügyleteivel, addig az országos média arról, egy-két kivételtől eltekintve, hallgatott. Pedig négyéves miniszteri regnálása alatt voltak itt ügyek bőven. Még 2010 végén a pištaljka.rs tényfeltáró internetes oldal járt utána annak, hogy Dulić számítógépes cége a DG comp računari Kft. összesen 70 olyan intézménnyel üzletel, amelyek az állami költségvetésből kapják a pénzt. Három év alatt valamely állami intézmény és a DG között 1100 befizetést regisztráltak. Azután arról is szó esett, hogy a Dulić vezette környezetvédelmi, bányászati és területrendezési minisztérium (amely három ágazat összeházasítása már önmagában is egzotikumként hat) a jól ismert Tisztítsuk meg Szerbiát! elnevezésű kampány honlapjának elkészítésére 25 000 eurót hagyott jóvá, a honlapot népszerűsítő két óriásplakátért pedig mintegy félmillió eurót fizettek ki.
Azután nemrégiben az Állami Számvevőszék vizsgálata során kiderült, hogy Dulić minisztériuma 2010-ben és 2011 elején 47,2 millió dinárt fizetett a Blic és Alo napilapokat kiadó Ringier vállalatnak bizonyos szövegek közzétételéért, ami már megmagyarázza azt, hogy e két lap miért is nem vette górcső alá ezeket az ügyleteket.
Dulić ez alatt a négy év alatt gyakorlatilag az egész családját foglalkoztatta. A szabadkai szeméttelep szanálását a helyi DG Company végezte, amely a Köztársasági Környezetvédelmi Alaptól 16,8 millió dinárt kapott. A pištaljka.rs járt utána ennek az ügynek is, amelynek érdekessége, hogy az alap élén maga Oliver Dulić állt, míg a szabadkai Köztisztasági Vállalattal a szerződést a vállalat nevében a volt miniszter fivére, Igor Dulić írta alá, aki a munkálatok elvégzésével saját édesapját, Ivan Dulićot, a DG Company tulajdonosát bízta meg.
Ezek az ügyek az országos vezető médiában csak szórványosan, eldugva jelentek meg, amíg Dulić hatalmon volt, amióta változott a helyzet, azóta valóban médiahajsza indult ellene. Az egész mesében a legszomorúbb momentum pedig éppen az, hogy nem tudni, valóban megsértette-e Dulić a törvényt ezekkel az ügyekkel, hiszen ilyen irányú bírósági vizsgálatról vagy annak eredményéről nem hallhattunk.
Oliver Dulić elbukta politikai karrierjét. Pedig keveseknek volt lehetőségük ilyen hátszéllel, ilyen pozícióval indulni. Dulić története még 2004-ben kezdődött. Akkor közvetlen polgármester-választás volt, ő pedig Szabadka első emberének székét célozta meg, végül a második fordulóban mindössze 113 szavazattal maradt alul Kucsera Gézával szemben. Emlékezhetünk rá, hogy az első eredmény szerint Dulić nyert, a demokraták ki is vonultak az utcára ünnepelni, aztán kiderült, mégsem így alakult az eredmény. Akkor a párt panaszt nyújtott be és egy körzetben a választások megismétlését követelte. Ettől végül elálltak. A rossz nyelvek szerint a két párt elnökének megállapodása állt a háttérben. És szintén a rossz nyelvek szerint ez a becsületén esett vélt vagy valós csorba miatt döntött úgy Dulić, revánsot vesz, amire lehetősége is nyílt, amikor Belgrádba került, különösen 2008-tól, amikor az egyik legbefolyásosabb és legtöbb pénzzel rendelkező minisztérium élére állt, pártja pedig hosszú évek után végre megszerezte a szabadkai polgármesteri széket. A reváns akkor teljesedett ki, amikor 2010 elején megtörtént Szabadkán a hatalom „VMSZ-telenítése” és a demokraták kisebb partnereikkel gyakorlatilag teljhatalomhoz jutottak a városban.
A várt fellendülés azonban elmaradt. Ahelyett, hogy Dulić pozícióját kihasználva kieszközölte volna a város látványos fejlesztését, amit számos más városokból származó miniszter megtett, ő túlságosan is elfoglalta magát a családi biznisz fellendítésével. Nem épült a színház, lezárták a zöld szökőkutat, a kaszárnya helyén ma sincs üzletközpont, munkahelyek százával, a fedett uszodát pedig úgy hagyták és másikat építettek helyette. A legnagyobb melléfogás vitathatatlanul az, hogy az Y-ágnak nevezett kerülőút még ma sem készült el. Miközben Dulić több alkalommal is konkrét határidőket ígért annak befejezésére, információink szerint az út nyomtávja mentén a földek kisajátítása még ma sem fejeződött be, úgyhogy a kamionok továbbra is a városon dübörögnek át, életeket, közlekedésbiztonságot veszélyeztetve. Mindezek mellett a családcentrikusság jegyében a DP városi szervezetének élére öccse, Modest Dulić került.
A honi média egy része a fenti ügyletek miatt Szabadkát Dulićevóként kezdte emlegetni. Valamikor a kétezres évek elején az akkori radikálisok ugyanezt a várost korábbi polgármestere után Kasovinának nevezték. Az az idő tovatűnt, az aktuális politikai mozgások alapján pedig Dulićevo is végnapjait éli. Anélkül, hogy további potenciális polgármester-jelöltek neveiből kreálnánk újabb szójátékokat – legyenek azok magyarok, szerbek vagy horvátok –, jó lenne, ha a politika végre reváns helyett a város fejlesztéséről szólna, Szabadka pedig végre inkább ismét Szabadka lenne. Olyan, amilyennek mi mindannyian szeretnénk.
| Oliver Dulić PORTRÉ 
Oliver Dulić 1975. január 21-én született Belgrádban, három fivérével azonban Szabadkán nőtt fel, ahol az általános iskola után az egészségügyi középiskolát fejezte be. Édesapja építészmérnök, 1990 óta saját vállalkozást vezet, itt dolgozik Oliver két fivére is.Zenei tehetségét kamatoztatva befejezte a zeneiskolát, alapfokon a tambura, zongora és gitárszakot. Belgrádban szerzett oklevelet az Egészségügyi Karon, majd ortopéd sebészetre specializálódott, ezért is érte az a megtiszteltetés, hogy részt vehetett nemrégiben Boris Tadić Achilles-ínének műtétjén. A szabadkai Mentőszolgálat majd az Egészségügyi Központ orvosa volt. Képzése egy részét Norvégiában végezte, így hivatalos életrajza szerint az angol, a német és a magyar mellett a norvég nyelvet is beszéli. Tizenöt éven át vízilabdázott, egy ideig versenyszerűen is. Politizálni az 1996-os egyetemista tüntetések idején kezdett. Az Egyetemista Kezdeményezés egyik alapítója volt, amely később az Ellenállás Mozgalom egyik társalapítója lett. A DP-be 1997-ben lépett be, igen hamar a szabadkai községi bizottság elnökévé választották, majd a párt főbizottsági tagja és a tartományi bizottság alelnöke lett. 2004-ben Szabadka polgármester-jelöltje lett, de minimális különbséggel alulmaradt a VMSZ jelöltjével, Kucsera Gézával szemben. Az üzleti életbe korábban bekapcsolódott, a DG Comp. računari Kft. számítógépes céget 1999-ben, a Roll Pack csomagolóanyag-gyárat pedig 2003-ban alapította. A DP elnökségének 2006 februárjában lett a tagja, emellett részt vett a párt egészségügyi bizottságának és külpolitikai bizottságának a munkájában is. 2000-ben lett a szerbiai parlament képviselője, hét évvel később annak elnöke. A 2008-ban alakuló Cvetković-kormányban a környezetvédelmi, bányászati és területrendezési miniszteri tárcát kapta meg, amelyet az idei kormányváltásig betöltött. Dulić nős, a bulvársajtó szerint zenei kedvencei Ceca és Lepa Brena. |
