A május hatodikai választásokat és az új haladó–szocialista kormány megalakulását követően válságos idők vették kezdetüket az október ötödikei változásokban részt vevő, ma is európai értékeket képviselő, de hatalmon kívül maradt politikai pártoknál.
Először a Demokrata Párton belül hangosodtak fel azok a vélemények, melyek szerint nem Boris Tadić pártelnök az, aki a jövőben is megfelelően tudja képviselni ennek a politikai szervezetnek az érdekeit. Az elnökválasztás elveszítése elegendő oknak tűnt arra, hogy a párt élén változásokat eszközöljenek ki azok, akik, mint végül kiderült, túlnyomó többségben vannak a Tadić mellett álló tagsággal szemben. Tadić és ellenlábasa, Dragan Đilas végül meg is egyeztek abban, hogy nem indulnak egymás ellenfeleként a párton belüli választásokon, s a párt eddigi elnöke tiszteletbeli elnöki címhez jutva a jövőben is beleszólhat a pártpolitika alakulásába, maga pedig cserébe szinte már át is engedte a párt irányítását addigi vetélytársának. Megegyezésük azonban nem tett mindenkit boldoggá: Zoran Živković egykori kormányfő bejelentette, hogy a párt már nem az, ami egykoron volt, így kilépve abból saját pártot alapítva próbál majd szerencsét a szerb politika színterén.
A Demokrata Párton belül csapkodó hullámok még le sem csillapodtak igazán, kellemetlen helyzet állt elő a Liberális Demokrata Pártnál is. A pártelnök érdektelenségéről, ötlettelenségéről és a párt siralmas helyzetéről írt a tagsághoz intézett nyílt levelében annak egyik alapító tagja, Nenad Prokić. Szerinte teljesen kicsorbult a párt éle, melynek alapján annyira felismerhetővé vált az elmúlt időszakban, elveszítették a politikát, átugrották azt a szakadékot, mely a múltban ezt a politikai erőt elválasztotta az összes többitől. Levelében feltette a kérdést, hogy van-e ma egyáltalán olyan politikai erő Szerbiában, amelyikkel ez a párt nem tudna koalícióra lépni, s megadta a választ is: az ötletek hiánya és a pártvezér holdudvarának önzősége miatt ma már ilyen párt nincsen. A Fordulat koalíció választási kampányát, melynek a középpontjában Čedomir Jovanović, az LDP elnöke állt, egy nárcisztikus, turbófolk jelleggel bíró kampánynak titulálta, mely rossz választási eredményeket hozott. Sérelmezte azt is, hogy ezeket a rossz eredményeket még csak meg sem vitatták a párt szervei. Bojan Đurić, az LDP parlamenti képviselője cáfolta a Prokić által állítottakat, s azt mondta, igenis szó volt a választási eredményekről az üléseken. Prokić elégedetlenségét a pártnál mindenekelőtt annak tudták be, hogy a májusi parlamenti választásokon nem sikerült mandátumot szereznie. A párt élének kicsorbulására vonatkozó megjegyzéseket abszurd és megalapozatlan állításként kezelte az LDP.
Ezzel azonban még nem értek véget a viszályok, néhány nap múlva kilépett a pártból a niši városi bizottság 11 tagja. Prokićéhoz hasonló okokra hivatkozta, közölték, hogy a döntések rendre a pártelnök irodájában, s mindössze néhány személy jelenlétében születnek, s ez az állapot már évek óta tart. Bizonyos spekulációk szerint az LDP-től távozók nagy része éppen a Zoran Živković által megalapítandó pártban folytatná majd a politizálást.
A kialakult helyzet kapcsán felmerülhet a kérdés, hogyan hatnak ki ezek a problémák a Fordulat politikai platformja mögé, vagyis a gyors európai integrációk gondolata, az igazságos politizálás elvének szem előtt tartása, a problémák őszinte kezelésének gondolata mögé felzárkózott pártok, független értelmiségiek jövőjére. A kérdés, hogy az ezt a tömböt vezető politikai párton belüli problémák hogyan befolyásolják ezeknek az elképzeléseknek a beteljesülését, melyet a jelenlegi körülmények között is a szerbiai állampolgároknak csupán néhány százaléka támogatott a választásokon.
Prof. dr. Žarko Korać, a Fordulat koalíció listáján indult Szociáldemokrata Unió elnöke lapunknak adott nyilatkozatában az LDP belső ügyeinek tekintette a párt volt tagjainak támadásait, amiről nem kívánt beszélni, annak a véleményének adott viszont hangot, hogy egyébként is állandónak nevezhető a liberálisok és vezetőjük ellen irányuló kampány.
Azzal az állítással kapcsolatban, hogy az LDP elveszítette politikai élét, Korać elmondta, egy ilyen kijelentéshez érvekre, bizonyítékokra is szükség lenne.
– A bulvársajtó támadásai éppen azt bizonyítják, hogy ennek a politikai erőnek még igenis megvan az éle, a kritikai hozzáállása a körülöttünk létező valósághoz – húzta alá.
Az elégedetlenkedő Prokić végül távozott a párttól annak ellenére, hogy beválasztották a főbizottságba. Esete és a niši képviselők esete nem az első és egyedüli. Mint ismeretes, a pártelnökkeli nézeteltérések miatt lépett ki korábban az LDP-ből Vesna Pešić képviselő, Biljana Srbljanović drámaíró, dramaturg, a párt volt belgrádi polgármester-jelöltje és Branislav Lečić színész, korábbi elnökségi és alapító tag is.
