A pénteki egyeztetés egyik témája lesz majd minden bizonnyal az is, hogy melyik fél hány tanú meghallgattatását irányozná elő. Horvátországot a bíróság előtt Mirjan Damaška, Szerbiát Saša Obradović védi. Ha időközben nem kerül sor peren kívüli egyezségre – s ennek minimálisak az esélyei –, akkor az ENSZ elsődleges bírói szerve 2013 szeptemberében közli majd a főtárgyalás végleges időpontját.
Horvátország az akkori JSZK ellen 1992-ben nyújtotta be a keresetét. A szerb fél először azt kísérelte meg bizonyítani, hogy a Nemzetközi Bíróság nem illetékes az eljárás levezetésében, a bíróság viszont 2008-ban ezzel ellentétes döntést hozott. Szerbia így 2010-ben benyújtotta ellenkeresetét. A horvát álláspont szerint a hivatalos Belgrádnak köze volt a Knin környékén, Dalmáciában, valamint Kelet- és Nyugat-Szlavóniában elkövetett etnikai tisztogatásokhoz, mert közvetlen ellenőrzése alatt tartotta az ezekben a műveletekben részt vevő katonaságot, titkos ügynököket és félkatonai szerveződéseket. A bíróságtól Zágráb azt kérte, hogy Szerbiát nyilvánítsa bűnösnek az említettek miatt, kötelezze az elkövetők megbüntetésére, az elkobzott műemlékek visszaszármaztatására és a bíróság által meghatározott összegű háborús kártérítés kifizetésére. A szerb kereset szerint a horvát csapatok 1995 augusztusában, a Vihar (Oluja) fedőnevet viselő hadművelet során végeztek népirtást, gyilkosságokat követtek el, továbbá komoly pszichikai és fizikai sérüléseket okoztak a horvátországi szerb közösségnek. Szerbia Horvátország népirtás miatti elítélését kérte, továbbá a krajinai szerbek teljes kártérítését, a visszatérésüket szavatoló feltételek megteremtését.
Szakértői vélemények szerint a hágai törvényszék horvát tábornokokat felmentő legutóbbi ítélete jelentős mértékben megnehezítette a szerb fél helyzetét. A peren kívüli megegyezésből most már biztosan nem lesz semmi – állítják –, hiszen a horvátok a felmentő ítéletet követően most még biztosabbak a sikerükben, a szerb fél számára pedig ez az alkalom még egy lehetőségnek számít arra, hogy egy nemzetközi bíróság előtt megpróbálja bizonyítani igazát. Maga Ivica Dačić kormányfő-belügyminiszter is azt nyilatkozta a minap: nem hiszi, hogy Horvátország ezek után fontolóra vehetné a kereset visszavonását, hisz a törvényszék meglátása szerint az egy teljesen „legális és legitim” akció volt. Arról is beszámolt, hogy a két állam között szinte semmilyen kapcsolatok sincsenek, mert a horvát oldal kerüli a szerb állami tisztségviselőkkel való kommunikációt.
Az Ante Gotovina és Mladen Markač ügyében meghozott döntést azzal indokolta a hágai törvényszék, hogy nem sikerült bizonyítani a szervezett, összehangolt bűncselekmény létezését. A felmentő ítélet indoklásában Theodor Meron bíró kifejtette, hogy a civil lakosságnak a törvényesnek számító nehéztüzérségi támadásokkal egybeeső távozását nem lehet deportálásként értelmezni. Ez alapjaiban rengeti meg a szerb keresetet, melyben az áll, hogy a horvát hadművelet célja a szerb lakosság teljes vagy részleges megsemmisítése volt.
Smilja Avramov nemzetközi jogász véleményének adott hangot, hogy a szerb félnek a hágai törvényszék ítéletét követően semmilyen esélyei sincsenek a Horvátország elleni keresettel, mert Hága „szolidaritást vállalt Horvátországgal, és legalizálta a szerb nép ellen elkövetett népirtást”. Szerinte egyértelműen politikai döntés született.
Simeon Pobulić, a Szerbiai Európai Mozgalom nemzetközi kapcsolatokkal megbízott fórumának tagja mindennek ellenére úgy véli, hogy Szerbia nem állhat el a vádaktól, mert az azt jelentené, hogy elismeri a horvát vádakat. Úgy fogalmazott, hogy a hágai törvényszék döntésének meghozásakor figyelmen kívül hagyott egy bizonyítékot: Franjo Tuđman egykori horvát államfő brioni beszédét, amelyet a szerb fél most még felhasználhat. Kiemelte, hogy ezúttal más a helyzet, mert nem egyének felelősségéről, hanem egy állam felelősségéről kell döntést hozni, s ez a felelősség Horvátország esetében evidens.
