Újabb nagyszabású akciót jelentett be a héten a korrupcióellenes küzdelemben Aleksandar Vučić, a szerb kormány első alelnöke. A politikus a B92 stúdióvendégeként szerda este elmondta, „két-három napon belül egy újabb nagyszabású akció kezdődik majd, újabb ügy kerül napvilágra, egy a közül a 24 tárgy közül, amelyen dolgozunk”, és hozzátette, „az emberek látni fogják, hogy mi valóban zérótoleranciával viseltetünk a korrupció iránt”.
Mivel Vučić az újságíró többszöri, erre vonatkozó kérdése ellenére sem volt hajlandó pontosítani, melyik ügyre gondol és kik az érintettek, a közvéleményben szinte azonmód megindult a találgatás, hogy a már elhíresült Agrobank-botrány (amelyben Kasza József, a VMSZ korábbi elnöke és az említett bank egykori munkatársa egyszerre két elsőséget is „megszerzett” magának: egyrészt ő az első politikus, másrészt ő az első kisebbségi közéleti személyiség, aki közvetlenül érintetté vált az ügyben) után ki vagy kik lesznek azok, akikre lecsap a törvény kíméletlen pörölye. A híreket és aktualitásokat napi szinten követő politikai elemzők azonban máris tudni vélik, hogy a kormány most egy sokkal veszélyesebb és nagyobb létszámú, gyakorlatilag egész társadalmunkat behálózó szervezett bűnbandának akar hadat üzenni. Ezek pedig a pedagógusok.
Erre az elméletre Vučić bejelentésének időzítése ad okot és alapot. A kormány alelnöke ugyanis pontosan egy nappal azután tette meg bejelentését, hogy a sajtóban megjelent a hír, miszerint a Belgrádi Szabálysértési Bíróság bűnösnek találta és elítélte Zoran Pavlovićot, a fővárosi Stefan Lazarević Despota Általános Iskola történelemtanárát. Miért? Nos, ez a törvényt nem ismerő és nem tisztelő közveszélyes pedagógus arra vetemedett, hogy tavaly május 21-én (azaz még a korábbi kormány és hatalom idejében, amikor még szabadon virágzott a korrupció és mindenki azt tehetett, amit akart) kivezette diákjait a Kalemegdanra, és egy helyszíni történelemóra keretein belül mesélt nekik a szerb főváros múltjáról és az iskola névadójának történelmi szerepéről. Szerencsére épp arra járt egy idegenforgalmi felügyelő, és azonnal felfigyelt a törvénytelenségre. Igazoltatta a tanárt, és megkérdezte, van-e az idegenforgalmi látványosságok bemutatására feljogosító engedélye. Pavlović tanár úr természetesen ilyesmivel nem rendelkezett, így az egész esetről annak rendje és módja szerint jegyzőkönyv készült, majd bírósági ügy lett belőle. A bíróság a vádlott ingatag lábakon álló és törékeny kifogásait – mely szerint a kalemegdáni vár meglátogatása egy olyan iskolai program szerves része, amelyet egyszerre két minisztérium és a fővárosi önkormányzat szervez, ennélfogva szerepel az iskola éves tervében is – nem fogadta el, és a nép nevében meghozta ítéletét. A tanár figyelmeztetésben részesült, az iskolát pedig kötelezték, hogy térítse meg a perköltségeket.
Nyilvánvaló, hogy ez az eset intő jel mindannyiunk számára. A hatalom komolyan gondolja a zérótoleranciát, és Vučić bejelentése ezt csak nyomatékosította. Kasza József kihallgatása kapcsán pedig azt a tanulságot is levonhatjuk, hogy a törvény betűje – nagyon helyesen – mindenkire egyformán vonatkozik, nemi, nemzeti, faji és egyéb jellegű hovatartozásra való tekintet nélkül, azaz ránk, vajdasági magyarokra is. Nincs többé felelőtlen mesélgetés a péterváradi várban a történelmi múltról, erkölcstelen bácsi várlátogatás, nem lesz több törvénytelen történelemóra a zentai csata helyszínén és vége az aracsi romtemplom múltját és történetét ismertető bűnös helyszíni előadásoknak.
Mint ahogy – ezek után – afelől sem lehet kétségünk, hogy magára Ivica Dačićra is kellemetlen napok várnak. A szerb kormányfő ugyanis nemrég arra vetemedett, hogy a belgrádi vár kilátóján állva meséljen francia miniszter vendégének a folyó felé néző emlékműről és a hozzá kapcsolódó történelmi emlékekről. Mivel a bűncselekményt a sajtó kamerái rögzítették, a bizonyítási eljárás nyilván nem lesz nehéz. Már csak az a kérdés, van-e Dačićnak megfelelő engedélye.
