A gazdasági válság kezelése – kihívások, prioritások és kockázatok elnevezésű konferencia felszólalójaként Prokopijević feltette a kérdést, mit tehet egy Bajororoszág vagy egy Vajdaság akkor, amikor az államiság eléréséhez nincs meg a kellő politikai akarat, amikor az autonómia koncepciója csak minimális mértékben valósult meg, s amikor ekkora szakadék tátong a követelmények és lehetőségek között.
– Véleményem szerint négy dolgot tehet. Harcolhat szélesebb hatáskörökért, folyamatosan lobbizhat a szerb kormánynál helyzete javítása céljából, létrehozhat egy reformalapot, s változtathat a területén érvényben lévő rendelkezéseken. Egy reformalap létrehozása lenne a legcélszerűbb megoldás, sokkal célszerűbb lenne a Vajdasági Fejlesztési Bank megalapításánál, azaz egy rosszul üzletelő bank átvételénél – fejtette ki a szakértő.
A reformalap az elképzelés szerint kezdetben 30–40 millió euróból gazdálkodna, s a helyi önkormányzatok fejlődését serkentő projektumokat támogatna. Prokopijević szerint Vajdaságban mindenképp végre kellene hajtani néhány fontos reformot: az elektronikus ügyintézés bevezetését a hatalmi struktúrák minden szintjén, a községi ügyintézés „egytolóablakos” reformját, az önkormányzatok által foglalkoztatottak számának ésszerűsítését, azaz csökkentését, fejlesztési tervek kidolgozását, megvalósítását. Azt mondta, az a megérzése, hogy a tartomány sem tett meg mindent 2000 óta annak érdekében, hogy javítson helyzetén, s nem intézett elegendő számú reformkezdeményezést a köztársasági vezetéshez – úgy tett, mintha elégedett lenne a vajdasági állapotokkal.
– Szerbiában, Vajdaságban egyetlen egy olyan község van, amelyik teljesen végrehajtotta a szükséges reformokat. A tartománynak és az országnak azonban egynél jóval több Inđijára lenne szüksége. Vajdaságnak azon kell dolgoznia, hogy a következő periódusban minél több önkormányzat essen át teljesen a szükséges reformokon, s minél több hajtsa azokat végre legalább részlegesen – állapította meg Prokopijević.
A KÜLFÖLDI TŐKE: MENTŐÖV
A tanácskozáson Kosta Josifidis közgazdász, a Közgazdasági Kar tanára a válság előzményeire tekintett vissza. Emlékeztetett, hogy a krízis kezdetekor még olyan véleményeket is hallani lehetett, hogy az nagy lehetőséget jelent Szerbiának, s abból hasznot is húzhatunk. Mint mondta, mára már bebizonyosodott mindennek az ellentéte.
– Az egyedüli lehetősége ma az országnak az, ha külföldi tőke áramlik be. Más megoldás nincsen. Már abban az időszakban vagyunk, amikor tényleg megálljt kell parancsolni az állam költekezésének. A hazai tőke sem jelent orvosságot, részben azért sem, mert a hazai állapotokat nagy mértékben a korrupció határozza meg. A probléma azonban az, hogy Szerbia nem megfelelő üzeneteket intéz a potenciális befektetőkhöz, azoknak nincs meg a megfelelő számításuk ahhoz, hogy a hazánkba történő beruházás mellett döntsenek – húzta alá Josifidis.
Hozzátette, hogy a termelés padlót fogott, s a felemelkedéshez jelentősen szélesíteni kellene a hazai termékek palettáját. Nem hagyatkozhat egy ipar kizárólag a Fiatra – állapította meg. Értetlenkedve szólt az árfolyam stabilitásának megőrzésére vonatkozó elképzelésekre.
– Mit jelent az, hogy stabilizálni az árfolyamot? Más kérdés bevezetni a rögzített árfolyamot, az most nem téma. Nagyon szkeptikus vagyok az ilyen ötletek iránt, hiszen teljesen logikus, hogy a kiegyensúlyozatlan gazdasági körülmények kiegyensúlyozatlan árfolyamot eredményeznek. Stabilizálni legfeljebb pár napra kivetítve lehet. Az árfolyamnak a kivitelezők érdekeihez kellene igazodnia.
Szerbia, mint mondta, azzal az abszurd helyzettel áll szemben, hogy miközben lakossága egyik napról a másikra tud csak megélni, a makrogazdasági adatokat figyelembe véve továbbra is az mondható el, hogy a fizetések magasak, nem ledolgozottak. Ez a helyzet a deficit növekedéséhez, az épphogy csak megjelent középosztály újbóli eltűnéséhez vezet – közölte Josifidis.
2014-BEN LEGFELJEBB STAGNÁLÁS
Vladimir Gligorov, a Bécsi Nemzetközi Gazdasági Tanulmányok Intézetének szakértője arra figyelmeztetett, hogy hazánkban a foglalkoztatottsági számadatok a jövő évben is negatív tendenciát mutatnak majd, s várhatóan 2014-ben is legfeljebb stagnálni tudnak.
– A vállalatok nagy része fizetésképtelen, szükséges a megfelelő konszolidáció elvégzése. Nem csupán a közszférának, a magánszektornak is szüksége van ezekre a lépésekre, hogy javítani lehessen a bankok helyzetén is, melyek szintén a megfizettethetetlen kijelzések miatt küzdenek gondokkal. Egy pénzügyi reform végrehajtása ugyancsak fontos lenne, mellyel csökkentené az állam a közkiadásokat. Egy aktív foglalkoztatáspolitika megteremtésén kellene dolgozni, a foglalkoztatottság jelenlegi szintjével ugyanis kevés jóra számíthatunk a gazdaságban – magyarázta Gligorov.
Az idei éves infláció 13,9 százalékos, az ipari termelés csökkenése pedig 3,5 százalékos lesz – ismertette a tanácskozáson az előrejelzéseket Miladin Kovačević, a Köztársasági Statisztikai Hivatal igazgatóhelyettese, a Szerbiai Nemzeti Bank tanácsának tagja. Mint mondta, a külkereskedelmi hiány a tavalyinál többet, 5,3 milliárd eurót tesz ki, s bár az év közepétől dinamikusabban emelkedett az árukivitel az importnál, mégsem lehet kiegyensúlyozott arányról beszélni.
– A gazdaságpolitikának két paradigmája van. Egyrészt semmilyen fejlődésről sem lehet beszélni mindaddig, amíg le nem zajlik a közszféra átfogó reformja, másrészt nem lehet a kötelező tartalékok és devizatartalék szűkítése révén serkenteni a kivitel növelésére irányuló és infrastrukturális kezdeményezéseket. Tudnunk kell azt is, hogy a közszféra béreinek és a nyugdíjaknak minden egyes növelése a munkanélküliek számának a növekedését, a fogyasztás csökkenését és a beruházások elodázását eredményezi.
A tanácskozáson elhangzott, hogy az évtized végéig is eltarthat, amíg Szerbia kilábal a jelenlegi válságból.
