A kaszinók világa – Hol ér véget a hollywoodi filmekben megfestett és hol kezdődik az „igazi” valóság?; Valóban életek és családok mehetnek tönkre egyetlen éjszaka leforgása alatt?; Egyedül szerencse kérdése, hogy nyerünk-e?; A kaszinókban csak elegáns és szép hölgyek, illetve urak szórakoznak?; Egy letűnt, már csak legendákban élő világról van szó? – Megannyi kérdés, amelyekre a volt Jugoszlávia egyik első krupiéja, az újvidéki Aleksandar Jaćimović igyekezett választ adni lapunknak.
A palicsi Lujza Villában volt Szabadka környékének legnevesebb kaszinója
Aleksandar Čačakon született, gimnáziumi tanulmányait már Újvidéken fejezte, majd Belgrádban kezdett filozófiát hallgatni. Beszélgetésünk során elmondta: gyermekkorától kezdve a festőművészethez, alkotóművészethez vonzódott, ugyanakkor nem szerette festékekkel „bekoszolni” a kezét, ezért döntött a filozófia mellett. 1987-ben éppen munkanélküli volt, amikor arról értesült, hogy az újvidéki Park Hotelben nyíló kaszinóba krupiékat keresnek. Egy teljesen új lehetőség előtt nyíltak meg a kapuk, hiszen addig csak Belgrádban, egyebek mellett a Metropol Hotelben, működött kaszinó, ott azonban csak külföldiek játszhattak devizával. A Park Hotelben nyíló kaszinó volt az első, ahol hazai polgárok is élhettek szenvedélyüknek – mesélte Aleksandar.
Az első mai formájában ismert rulettjáték 1796-ban jelent meg Párizsban. A játék részletes leírása Jaques Lablee La Roulette, ou le Jour című novellájában olvasható.1842-ben François és Louis Blanc bevezette a véletlenszerűen szétszórt számjegyeket és az egy nullát tartalmazó rulettet, amit az akkori franciaországi szerencsejáték-tilalom miatt először csak Hamburgban, majd Monte-Carlóban játszhattak. A duplanullás rulett a 19. században terjedt el az amerikai szalonokban, ahol az aranyláz idején hihetetlen népszerűségnek örvendett. |
A legenda szerint François Blanc lepaktált az ördöggel a rulett titkáért cserébe. És valóban: ha összeadjuk a keréken található számokat, eredményül 666 jön ki, ami a számmisztika szerint a sátán száma. Arról, hogy Fortuna istennő vagy inkább az ördög kísért a rulettasztalnál, leginkább talán a játék szerelmesei vagy betegei alkothatnának véleményt. |
Mivel érdekesnek találta a krupié munkakörét, amelyet már akkoriban is igencsak jól megfizettek – a jugoszláviai havi átlagbér négyszeresét vihették haza –, jelentkezett a hirdetésre, részt vett egy négy hónapos képzésen, és kezdetét vette élete következő tizenkét évének nagy kalandja. Később a belgrádi Beograđanka épületének hatodik emeletén megnyitott kaszinóban is dolgozott, majd pedig szerbiai és montenegrói városok „szerencsebarlangjaiban”. Az idők során már nemcsak krupiéként, hanem kaszinómenedzserként is dolgozott.
– Kezdetben, amikor az embereknek még volt pénzük, mindig tömeg volt a jugoszláviai, szerbiai kaszinókban. Akkor még öltözködési szabály is létezett, nem lehetett akármilyen ruházatban kaszinózni. Jugoszlávia szétesésével ez a világ is megváltozott: az átlagembernek már nem volt pénze játékra, a kaszinókat pedig félbűnözők vagy bűnözők vették át. A háború idejében megnyitott, magánkézben lévő kaszinóknak már semmi köze nem volt ahhoz a világhoz, amely a nyolcvanas évek végén vette kezdetét. Egy dolog soha nem változott: a krupié munkája fárasztó és felelősségteljes. Az amerikai filmekben azt látjuk, hogy a rulettasztalon tíz–húsz zseton van, a valóságban azonban akár kétszáz–háromszáz, sőt négyszáz zseton is lehet egy forgatás alkalmával az asztalon. A krupiénak kell átlátnia az egész asztalt és az összes játékost. Persze minden asztal mellett állt egy ellenőr, egy újabb szempár, az úgynevezett „Nagy Főnök” pedig harmadik szempárként sétált a terembe, és ellenőrizte az összes asztalnál folyó játékot. A menedzser feladata pedig az volt, hogy közvetítsen az esetleges viták alkalmával. Bármilyen okból a krupiének eshettek a játékosok: jól fizette-e ki a nyereséget, időben eltávolította-e az asztalról a zsetonokat, vagy a megfelelő pillanatban állította-e le a tétek leadását – emlékezett Aleksandar.
Arra is kíváncsi voltam, hogy a Black Jack esetében a szerbiai kaszinók is alkalmaztak-e olyan ellenőröket, akiknek az esetleges kártyaszámolókat kellett lebuktatniuk. Beszélgetőtársunk nevetve mondta, hogy a hazai kaszinókban nem, hiszen a kártyaszámolók enélkül is lebuktak előbb vagy utóbb, és kitiltották őket a játékteremből. Ugyanakkor az osztóknak, akik a kaszinó alkalmazottai, különleges képzésen kellett részt venniük, amely során ők tanulták meg számolni a kártyákat – derült ki.
A montenegrói Herceg Noviban Aleksandar annak is tanúja lehetett, amikor Milo Đukanović államfő kísértette meg szerencséjét. Hiába kérdeztem, hogy a bűnözői körökkel összefüggésbe hozott Đukanović mennyi pénzt játszott el, beszélgetőtársam csak annyit árult el, hogy csillagászati összegről volt szó. Ennek egyébként már semmi köze a játékhoz, ez sokkal inkább a hatalom és a gazdagság demonstrálása – jegyezte meg Aleksandar.
Kérdésemre, hogy a valóságban is megtörténtek-e olyan, filmekben látott jelenetek, amelyekben valaki egész vagyonát eljátssza egy éjszaka alatt, vagy pénzének elvesztése után drága óráját dobja az asztalra, az egykori krupié azt mondta: ő nem volt tanúja ilyesminek. Egy biztos: a játékosok nem tudnak megállni. Ha egyszer nyernek, azonnal függővé válnak az adrenalintól, és addig folytatják a játékot, amíg valamiképpen fedezni tudják szenvedélyüket.
Aleksandar asztalánál 100 ezer német márka volt a legnagyobb nyereség, amelyet egy személy hazavitt az éjszaka végén. Ugyanez a személy másnap visszajött a 100 ezer márkájával, és az egészet elveszítette – emlékezett beszélgetőtársam, hozzátéve, hogy szerinte a kóros játékszenvedély a legkomolyabb függőségi betegség. Az alkoholizmusra és a kábítószer-függőségre már vannak gyógymódok, erre azonban nem – állítja. Éppen ezért be kellene tiltani a kaszinókat – vallja az a személy, aki tizenkét évig mozgott a szerencsejáték világában. Aleksandar a rulettet tartja a legvégzetesebbnek, mivel pörgős, dinamikus játékról van szó, amely során a leggyorsabban lehet hatalmas összeget nyerni, illetve még hatalmasabbat elveszíteni.
– Hogy valóban kizárólag szerencse kérdése-e hazavinni a kaszinó pénzét? A rulett esetében mindenféleképpen. A Black Jacknél javíthatja a nyerési esélyeket, ha valaki képes fejben tartani a kártyapaklit, illetve számolni a lapokat, de alapjában véve ott is a kártyajáráson, vagyis a szerencsén múlik minden – fejtegette Aleksandar, aki a NATO-bombázás idejében a palicsi Lujza Villa kaszinójában dolgozott menedzserként. A korábban legendás kaszinóban akkor is voltak játékosok. Akik megtehették, feltehetőleg ott kerestek kikapcsolódást a zűrzavaros időszakban. Aleksandar szerint szomorú, hogy napjainkban az egykor nagy hírnévnek örvendő Lujza Kaszinó sem működik már.
Aleksandar a Lujzában fejezte be pályafutását, és visszatért első szerelméhez, az alkotóművészethez. Ma vitrázsokat készít. Amint azt viccelődve megjegyezte: az üveg is színes, de nem kell festékkel koszolnia a kezét, míg alkot. Mikor azt kérdeztem, hogy hiányzik-e neki régi élete és a kaszinók izgalmas hangulata, azt válaszolta: egy kicsit sem.
