(Fotó: Dávid Csilla - Kovács Anikó munkája)
Már a múlt héten ellepték a virágüzleteket és piacokat az adventi koszorúk, s az otthonokban is szorgos kezek készültek az első gyertya ünnepi meggyújtására – hivatalosan is megnyitottuk tehát a karácsonyi szezont. De tudjuk-e, mi mindent hordoz magában ez a szó: advent?
Az advent az egyházi év kezdete és fontos várakozási időszak is. Vallási szempontból várakozás ez Jézus második eljövetelére, a hívő ember lelki felkészülése arra, hogy a lehető legközelebb kerüljön Istenhez. A nem hívők számára is hasonló figyelem-összpontosítást jelent, annyi különbséggel, hogy ők csak a karácsony eljövetelére várnak. Az eljövetelre utal maga a szó is, az advent ugyanis az adventus Domini kifejezésből alakult ki, ami annyit tesz: az Úr eljövetele, így gyakran egyszerűen Úrjövetként utalnak rá. Advent kezdete hagyományosan a karácsony előtti negyedik vasárnap, azaz a Szent András napjához legközelebbi vasárnap, a vége pedig december huszonötödike. Ez egyébként a disznótorok kezdetének ideje is – erre utal a disznóölő Szent András név.
Az Úrjövetelre való felkészülés időszaka csendes, elmélkedéssel töltött hónap kellene, hogy legyen, melyben testi és lelki megtisztuláson is átmegy a hívő ember. Bár manapság az ünnepet megelőző zaj, cicoma és rohanás látszólag másról árulkodik, a karácsonyra való felkészülés, a szeretetre való ráhangolódás és elmélyülés meggyőződésem szerint a felszín alatt máig jellemzi ezt a négy hetet. Egy nagyon lassú ébredés előtt állunk, és pontosan a gazdasági válság lesz az, ami újra megtanítja, hogy semmi nem állandó, csak az emberi kapcsolatok. Egy gazdasági válsággal küzdő társadalomban ugyanis megjelenik a stabilitás utáni vágy, ami nem csak anyagi stabilitást jelent, és mintha a társadalom egy jelentős része rá is érezne arra, hogy a kapcsolatok tartják fönn az embert. Így válnak fontossá újra a rokoni kapcsolatok vagy az istenhit megszilárdítása.
Én a gyerekkoromat a jugoszláv rendszer alatt éltem meg, és felnőtt fejjel jöttem rá, hogy milyen derűs gyerekkorom volt, pedig nem éltünk jómódban. Nem az anyagi jólét miatt volt akkoriban boldogság, hanem a tudat miatt, hogy számíthatunk egymásra: a rokonság összetartott, rendszeresen összejárt, és kimondva vagy kimondatlanul, de ott volt a meggyőződés, hogy amíg nekem van, addig neked is lesz kenyered. Ide kell visszakanyarodnia a társadalomnak, és úgy érzem, hogy igenis újra születőben van a szolidaritás szelleme. Van egy csöndes segítés a társadalomban, ami nagy szó egy ilyen individualistává nevelt közegben: nap mint nap tapasztalom, hogy fiatalok, idősek megmozdulnak, segítenek, adakoznak, ha betegről, szegényről van szó – főleg olyan elesettről, aki magától soha nem kérne.
Korunk legnagyobb problémája, hogy az általános szegénység ellenére az ünnepeinket eluralja a fogyasztási mentalitás és az általa gerjesztett frusztrációból fakadó tehetetlenség dühe. De ne afelett szomorkodjunk, amit nem tudtunk pénzért megvásárolni, hanem örüljünk annak, amit a jelenlétünkkel ajándékozhatunk egymásnak! Nem válik a gyerek kárára, ha nem tudunk mindent megadni neki, mert ha minden vágyát teljesítjük, egy idő után nem tudja megélni az ajándékozás csodás élményét – megtanulja ugyan azt, hogy milyen jó kapni, de nem ismeri meg, hogy adni is jó. A válságok és a vele járó ébredések nagy tanulsága, hogy minden, ami igazán fontos az életben – a hit és a szeretet – az lelki és nem testi valóság.
A mai adventi koszorú hagyománya a Karácsonyra való lelki felkészülés szimbóluma. Krisztus „a fény, aki a világra jött, hogy eloszlassa a bűnt, és szeretetet és igazságot sugározzon” – ezt szimbolizálják az advent négy hetét jelképező gyertyák. A hagyományosan lila színű három gyertya a hit, remény és szeretet jelképét hordozza, a negyedik, rózsaszínű az öröm gyertyája. A gyertyákat vasárnaponként vagy előző este gyújtják meg, az elsőt most vasárnap. Ahogy egyre több gyertyát gyújtunk karácsony közeledtével, úgy növekszik a fény ereje is, ami karácsonykor éri el csúcspontját. Az advent az év legsötétebb napjait kíséri el és ekkor van a téli napforduló is, ilyenkor az ünnepi fények ölelésére, vallástól függetlenül, minden ember vágyik. Ne rendeljük alá semminek az ünnepet, legyen ez a kapcsolatok megújításának ideje, legyen a karácsony a találkozások, a rokoni szálak újjászületésének ünnepe!
