Előbb tizennégy tyúk és három hatalmas pulyka eltűnését vették észre Dusáék a csütörtökre virradó kora hajnalon, valamikor 3 óra után, majd kiderült, hogy a 130 kilós hízó is eltűnt az ólból. A férj, András vette észre a lopást, felesége, Ljubica tárcsázta a rendőrséget.
– A magyarkanizsai rendőrség jelentkezett, azt mondták, várjuk meg a reggelt, 8-kor kezdenek dolgozni a horgosi rendőrállomáson. Közben érdeklődtem a szomszédoknál, és kiderült, hogy egyiküknek a szőlőjében szúrták le a disznónkat a tolvajok. Követtük a nyomokat, mentünk, amerre vércseppeket találtunk – mesélte péntek reggel Ljubica a történteket.
A család a Kanizsai úton lakik, innen követték a talicska- és vérnyomokat a vadászházig, majd a templom felé indultak, és végül a Kárász-kastély körül bukkantak újra a nyomokra.
– Közben a rendőrök és a nyomozók is megérkeztek, de azt mondták, elvesztek a nyomok. Mi a férjemmel tovább mentünk, és néhány méterre megtaláltuk az egyik ellopott ruhámat véresen, és itt már megint látható volt a talicska- meg a kerékpárnyom is. A templom felé véres kesztyűt találtunk. Amikor megérkeztek a belügyesek, azt mondták, tegyük be a kocsiba. Közben a vércseppek egészen egy házig vezettek bennünket. Amikor az ottani roma telep lakói megláttak bennünket meg a rendőröket, vagy ötvenen kijöttek. A rendőrök hazaküldtek bennünket. Jegyzőkönyvet vettek fel, azt mondták, arról Magyarkanizsán kérhetek majd fénymásolatot. Hiába jutottunk el a nyomok alapján a kapuig, a rendőrök be már nem mehettek – magyarázta az asszony, akiről kiderült, hogy az idén már másodszor fosztották ki.
Áprilisban 600 euró értékben vittek el tőlük baromfit, jószágot, kábelt, kézi szerszámokat. Azóta sincs nyomuk a betörőknek.
Dusa Ljubica most a médiumokhoz fordult, mert szerinte megengedhetetlen, hogy Horgoson mindennaposak a lopások, betörések, és megengedhetetlen, hogy tolvajok tartják rettegésben a falut. Ők 8 ezer dináros nyugdíjból élnek, két kiskorú gyermeket nevelnek. Nem maradt semmijük. Nem elég, hogy nincs mit az asztalra tenni, hanem félnek is a gyerekek a tolvajok bosszújától. A kisebbiket most hozni-vinni kell az iskoláig, meg vissza.
– Megírom a szerb parlamentnek, mi történik itt, és kérem, hogy tegyenek valamit. Így is nehezen élünk, és még fosztogatnak is bennünket. Megértem, hogy a helybeli rendőrök nem mernek szembeszállni ekkora tömeggel, de akkor jöjjenek máshonnan, olyan rendőrök, akiket nem fenyegethetnek, akiknek nem kell tőlük félteniük a családjukat – mondta Ljubica, aki az újságíróktól azt kéri, tegyék közzé az ő nagy bajukat, hiszen nem csak ők vannak ilyen fenyegetett és kilátástalan helyzetben.
Mi közzétettük. A többi a hatóság dolga. Reméljük, legközelebb már arról számolhatunk be, hogy elfogták az elkövetőket.
