Nehéz idők járnak a piaci árusokra, bizonytalanságban vannak az új törvényes előírások alkalmazásával kapcsolatban, és ezzel együtt talán nem túlzás azt mondani, hogy bizonytalan a kisvárosok piacainak sorsa is. S ez már azt is jelenti, hogy mindannyiunkat érint a kérdés: hol szerezzük be jövő évtől a ruhaneműt, a déli gyümölcsöt, a külföldi csokoládét, mosóport...
keddenként se árus, se vevő a topolyai piacon (Herceg Elizabetta felvételei)
A kereskedelmi felügyelőség mind gyakoribb ellenőrzése miatt a Szerbiai Piacok Társulása november 30-án Pancsován tartott rendkívüli ülést, melyen az illetékes minisztérium felé öt pontban foglalták össze észrevételeiket, javaslataikat. Az érvényben lévő kereskedelmi törvényben ugyanis nem hoztak kiegészítő rendeleteket, melyekkel a piaci árusok tevékenységét szabályoznák, a piacigazgatóságokat az ellenőrzés tekintetében hatáskörükbe nem tartozó feladatokkal ruháznák fel, valamint azt is megállapítják, hogy a megcsappant vásárlóerő ellenére is több tízezer – számuk 80 és 120 ezer között mozoghat – munkanélküli embernek ad munkát a piac Szerbiában, a kérdésnek tehát szociális vetülete is van. Ezért az érintett felek – állami szervek, a piacigazgatóságok s a piaci árusok egyesületeinek állandó kommunikációjára lenne szükség a helyzet rendezése érdekében. A november végi összejövetelen legkevesebb 45 napot kértek a piaci tevékenység bejegyeztetésének elvégzésére, a homokóra azonban gyorsan pereg, és a piaci árusok bizonytalansága nem csökken. A topolyai piacon jártunk utána, ki hogyan vélekedik a helyzetről.
