Emlékszem, milyen jót mosolyogtam, amikor néhány évvel ezelőtt egy újságíró kolléga az akkori és mostani belügyminiszterrel, Ivica Dačićtyal beszélgetve megkérdezte: „Miniszter úr, hát a szerbiai üzletembereket mikor tartóztatja le?”
Ezen a héten őrizetbe vették az „Üzletembert”: Miroslav Miškovićot, a Delta impérium tulajdonosát, a mágnást, akit az ország leggazdagabb embereként emlegetnek. Marko Miškovićot, Miroslav fiát, a Mera investment found tulajdonosát, valamint Milo Đuraškovićot, a Nibens group tulajdonosát, a szerbiai utak koronázatlan királyát és urát, szintén őrizetbe vette a rendőrség. Mellettük hét másik személyt tartóztattak le a Nibens group-ügy kapcsán. A gyanú: visszaélésekkel szerzett 30 millió euró. Piszkos pénz, ami piszkosabb már nem is lehetne.
AGYAFÚRT SZEMFÉNYVESZTÉS
Az eddig nyilvánosságra hozott információkból egy dolog azonnal egyértelművé válik: a gyanú szerinti ügyletet csak végtelenül agyafúrt emberek ötölhették ki. Szó esik Cipruson és a Virgin-szigeteken bejegyzett vállalatokról, pénzkölcsönzésről, amelynek során több pénzt fizettek vissza a hitelezőnek, mint a hitelszerződés alapján kellett volna, vállalatok összekapcsolásáról, majd szétnyirbálásáról. Az üzleti szemfényvesztés magasiskolája.
Az ügyészség szerint a Preduzeće za Puteve Niš, az első azok a magánosított útépítő vállalatok közül, amelyekből a Nibens groupot létrehozták, 2005-ben a Preduzeće za puteve Beograd magánosításának céljából 3 százalékos évi kamat mellett 23 millió eurót kapott kölcsönbe Mišković Cipruson bejegyzett cégétől, a Hemslade Trading Limitedtől. A szerződésben meghatározott kamat mellett a PZP Nišnek 25 millió eurót kellett volna visszafizetnie Mišković cégének, ehelyett azonban 26,5 millió eurót fizettek ki.
Az utóbbi években ritkaságszámba ment, ha Miškovićot üzleti tevékenysége kapcsán emlegették, sokkal inkább, mint azt az embert, aki kormányokat állított össze, politikusokat juttatott hatalomra, majd buktatott megAz utóbbi években ritkaságszámba ment, ha Miškovićot üzleti tevékenysége kapcsán emlegették, sokkal inkább, mint azt az embert, aki kormányokat állított össze, politikusokat juttatott hatalomra, majd buktatott meg |
Marko Mišković a gyanú szerint a PZP Niš részvényeinek eladásakor manipulált az eladási árral, így jutva 18 millió euróhoz. Đurašković a 2000-es évek közepétől kezdve szépen lassan felvásárolta az ország összes jelentősebb útépítő és karbantartó vállalatát, feljutva így az utak királyának trónjára. Mišković 2006-ban lépett ki a Nibens group tulajdonosi struktúrájából. Ezek után a Nibens a Sher korporacija és Marko Mišković Virgin-szigeteken bejegyzett vállalatának a tulajdonában állt. Az aktuális cégnyilvántartás szerint Marko Mišković vállalatának már nincsen részesedése a Nibensben, azt azonban nem tudni, hogy mikor lépett ki a tulajdonosi struktúrából.
Magának Miroslav Miškovićnak a vagyonát is nehéz átlátni. A Delta holdingot 1991-ben alapította. Akkor öt alkalmazottja volt a vállalatnak, 2010-ben viszont már 24 ezer munkavállalót tartottak nyilván. Mikor tavaly 932,5 millió euróért eladta a Delta Maxi üzletláncot, Mišković alkalmazottainak a száma 7200-ra csökkent. A Delta holdingot jelenleg formálisan a Delta Agrar Group, a Delta Real Estate Group, a Delta Distribucija, a Delta Sport és a Delta Generali Osiguranje vállalatok alkotják. Ezekhez a főbb törzsekhez számos kisebb vállalat kapcsolódik.
SZERELEM A POLITIKUMMAL
A politikum és a tőkések összeborulása természetes. A politikai pártoknak és a mágnásoknak is „támogatásra” van szükségük, kinek ilyenre, kinek olyanra. Ez a szerelem azonban nem minden országban von, vagy vont olyan végzetes következményeket maga után, mint Szerbiában.
A korrupcióellenes harc és a koszovói kérdés kibogozása mellett az új összetételű államhatalom az ország gazdasága felépítésének tekintetében nem sokat tett eddig A korrupcióellenes harc és a koszovói kérdés kibogozása mellett az új összetételű államhatalom az ország gazdasága felépítésének tekintetében nem sokat tett eddig |
Az utóbbi években ritkaságszámba ment, ha Miškovićot üzleti tevékenysége kapcsán emlegették. Sokkal gyakrabban szerepelt a sajtóban a politikumhoz, azaz az államhatalomhoz fűződő kapcsolatának vonatkozásában. Egyesek úgy emlegetik, mint azt az embert, aki kormányokat állított össze, politikusokat juttatott hatalomra, majd buktatott meg. Milka Forcan, Mišković volt jobb keze szerint ez az egyik oka annak, hogy a Delta-impérium tulajdonosa lebukott trónszékéről.
A B92 Insajder című tényfeltáró műsora szerint Mišković és más szerbiai mágnások, kihasználva a mindenkori államhatalom „kreálta” törvényes megoldásokat, a magánosítás során több százmillió euró értékű állami vagyonhoz jutottak. A megszerzett vállalatokkal és azok vagyonával rendszerint vissza is éltek. A következmény: kivérzett cégek és ipar, éhes, tiltakozó és ujjukat levágó munkások, nem létező termelés.
A mágnások persze most nyugodtan mosakodhatnak azzal, hogy hát ők a törvényes keretek között mozogtak. Ezért lenne tanácsos számon kérni egyesektől az ország vagyonának szétlopását segítő jogszabályok meghozatalát. Nem valószínű, hogy a mindenkori hatalomban tisztséget betöltő személyek felebaráti szeretetből kedveztek volna a nagytőkéseknek. Az ilyen „szívességet” bőkezűen szokás megfizetni.
Érdemes lenne elbeszélgetni Mlađan Dinkićtyel, aki azonfelül, hogy kimagasló alkalmazkodóképességének köszönhetően a rendszerváltást követően szinte mindenkivel képes volt összebújni a Nemanja utcában, fontos szerepet töltött be a magánosítás folyamatában.
Aleksandar Vučić egyébként állítólag ragaszkodik hozzá, hogy amikor sorra kerül a Nemzeti Takarékbank magánosításának átvilágítása, akkor Dinkićhez is intézzenek a hatóságok néhány kérdést.
HALADÓ KAMPÁNYHÚZÁS
Ami Vučićot, a korrupcióellenes harc inkvizítorát illeti, Mišković letartóztatása után ilyesmiket mondott: itt a bizonyíték, hogy ha korrupcióról és szervezett bűnözésről van szó, akkor senki sem erősebb az államnál, Szerbia senkivel nem egyezik ki. VučićotMišković állítólagos fenyegetése sem rémítette meg, hanem kifejtette: nem a Delta tulajdonosa az első ember, aki megfenyegette. Ez őt állítólag nem érdekli, mivel az ország és a polgárok érdeke számára mindennél fontosabb.
Nehéz értékelni Vučić korrupcióellenes küzdelmét. Látszatra valóban azokat az emberek tartoztatták le az utóbbi hónapokban, akik hatalmas összegeket vettek el az államtól és ezzel mindannyiunktól. Ugyanakkor nem mellékes az sem, hogy az őrizetbe vett és általában előzetes letartóztatásba helyezett személyek az előző hatalomhoz álltak közel. Ez egyébként logikus is, hiszen az üzletembereket csak az aktuális hatalom segítheti a visszaélésekben, a mágnások pedig azoknak fizetnek, akik előnyhöz juttatják őket. Az előző parlamenti ciklusban valóban a Demokrata Párt köré tömörült a kormánykoalíció – és Mišković, valamint a demokraták szerelme már senki számára nem titok –, korábban azonban más pártok képezték a hatalom epicentrumát: vagy a DP-vel, vagy nélkülük. Ezek a pártok és embereik ugyanúgy bepiszkolhatták a kezüket, mint a demokraták.
Vučić és a Szerb Haladó Párt korrupcióellenes küzdelmének őszintesége legkésőbb a bírósági eljárások folyamán derül ki. Mert hiába beszél most mindenki független rendőrségről, ügyészségről és bíróságról, a fejlett demokráciákban természetesnek számító befolyásolhatatlanság Szerbiában egyelőre csak vágyálom. Azt is hiába állítják az érintettek, hogy minden egyes felgöngyölített ügyben hosszú ideje folyik a nyomozás. Érdekes véletlen, hogy minden afférban akkor jutottak el a letartóztatásig, amikor felállt az új kormány. Véletlenek pedig nincsenek. Meg hát az aktuális politikai vezetők gyanús gyakorisággal állítják: a dolog mögött nem a politikai leszámolás szándéka áll.
A haladók valószínűleg ügyesen megágyaztak maguknak a Nemanja utcában. Az aprópénzért és éhbérért dolgozó szerbiai emberek többsége euforikusan fogyasztotta az „Üzletember” letartóztatásának hírét. Jómagam értelmiségi körökben voltam tanúja a sajtóhír fogadtatásának: „Van még igazság a földön” – kiáltott fel a társaságban valaki.
Ha őszinte Vučić, ha nem, ha politikai leszámolásról van szó, ha nem, még ha elegendő is lesz mindez egy következő választás megnyeréséhez és egy következő kormánykoalíció összeállításához, az emberek előbb vagy utóbb felteszik maguknak a kérdést: Miért élünk még mindig nyomorban? A korrupcióellenes harc – legyenek ebben a tekintetben a szándékok akármilyenek – és a koszovói kérdés kibogozása mellett az új összetételű államhatalom az ország gazdasága felépítésének tekintetében mondjuk nem sokat tett eddig. Abból pedig még senki sem fog ember módjára megélni, hogy letartóztatták Miškovićot, Kasza Józsefet, vagy eljárás indult Oliver Dulić ellen.
