Újvidék nem sokban különbözik a térség többi, társadalmi változásokon áteső nagyvárosától – fulladozó infrastruktúra, az utcákon, parkokban, várótermekben rongyokba burkolózott, személyes tulajdonukat két nagyobb zacskóban cipelő emberek.
A napköziben megetetik, megitatják a hajléktalanokat, az utóbbi időben különösen sokat segít az Evropa pékség – péksüteményeket kapnak tőlük (Fotó: Dávid Csilla)
Napról napra többen vannak, egyre több olyan helyről – vasútállomások, várótermek, bejáratok –, amelyekre korábban behúzódhattak, most kitiltják őket, a romos, hajlékul szolgáló elhagyatott épületeket lebontják, helyükre csillogó-villogó bankokat, biztosítóházakat és egyéb, társadalmilag „nélkülözhetetlen” tartalmakat építenek – a szerencsétleneknek csak az utca marad.
Fagyos, téli éjszakákon azonban még a legszívósabbak sem maradhatnak a szabad ég alatt, Újvidéken sem az idén, sem a korábbi években nem fagyott meg egy hajléktalan sem, de a népjóléti illetékesek nem akarnak kockáztatni.
A napköziben dolgozó népjóléti munkások elpanaszolták, hogy egyedi és fárasztó munkájuk meglehetősen sok odaadást és lemondást igényel, munkafeltételeik viszont cseppet sem eszményiek. Mostanáig nem beszéltek erről, helyeztük azonban egyre áldatlanabb. A szolgáltatásigényelők nem ritkán ittasak, akadnak köztük idegbetegek is – néha agresszívak is. Megtörténik az is, hogy rendőrt kell hívni, de legtöbbször sikerül zöld ágra vergődniük az akadékoskodókkal. A napközinek van házirendje, aki ezt nem tartja tiszteletben, annak kiteszik a szűrét. Általában csak ideiglenesen, de bizonyos személyeket soha többé nem engednek be. |
Elmondták azt is, hogy a környék lakói továbbra sem szokták meg a hajléktalanok jelenlétét, megnehezítik a napközi működését, félnek, petícióval is fenyegetőztek. Pedig a hajléktalanok rájuk nézve nem jelentenek veszélyt, este nincsenek is ott, legfeljebb napközben kiállnak az ajtó elé elszívni egy-két cigarettát. Mások, köztük emberbaráti szervezetek is, viszont sokat segítenek, nekik megköszönik a támogatást. |
A Gerontológia Központban azt mondják, hogy a hajléktalanok száma szerencsére még mindig nem akkora, hogy a város ne tudná – úgy, ahogy – ellátni őket, meleget biztosítani számukra. Egészen pontosan 577-en vannak, ezt az adatotDušanka Vuceljanépjóléti alkalmazottól hallottuk, az I. Péter király sugárút 28/c számában működő hajléktalanok nappali befogadó központjában. A központot 5 éve létesítették, ez alatt az idő alatt 577 személy nevét jegyezték fel a nyilvántartási könyvbe. Ez a szám 208-cal nagyobb, mint egy évvel korábban.
A fagyos napokban a befogadó központ szolgáltatásait többen veszik igénybe, mint egyébként, de az alkalmazottaknak sikerült megbirkózniuk ezzel a helyzettel:–Az idén 12 ezer embernek nyújtottunk segítséget, pontosabban: ennyi alkalommal tértek be hozzánk hajléktalan személyek. Naponta átlagosan 40 segítségre szoruló személy keres fel bennünket, valamelyik nap 47-en voltak, máskor, amikor melegebb van, sokkal kevesebben jönnek. A korábbi programterv szerint 10–12 hajléktalan ellátására volt lehetőségük, ennyihez kaptunk eszközöket, igényeink azonban növekszenek, így most többet ad az önkormányzat, mint korábban – hallottuk.A szociális gondozók sajnálattal állapítják meg, hogy azon kívül, hogy a fedél nélkül élők száma növekszik, aggasztó, hogy egyre több közöttük a 20 és 30 év közötti fiatal – legfiatalabb
Bogdan az utcán él, társával, Vesnával együtt gyűjtik az újrahasznosítható hulladékot, ebből csurran-csöppen néhány dinár. Hallott a nappali befogadó központról meg az éjjeli szálláslehetőségről is, de nem mer odamenni, mert fél, hogy kirabolják. Szeretne megfürödni a befogadó központban, de attól tart, az alatt az idő alatt, amíg ő ott tartózkodna, ellopnák a kocsiját, amelybe a szemetet gyűjti. A nő idegbeteg, nem vigyázhat a kocsira, gyógyszerekre lenne szüksége, de nem kap senkitől. Enniük mindig van, találnak a kukában, bagó is akad – egy zacskóba összegyűjti a buszmegállókon eldobált, félig elszívott cigarettákat, ezekből csavarja a dohányt.
visszajárójuk 19 éves. Egyre több a hátrányos szociális helyzetű kábítószer-élvező, a napközibe most már gyakrabban térnek be fiatalabb személyek, mint idősek, régebben fordított volt a helyzet. Elgondolkodtató az is, hogy a központba egyetemi végzettségű emberek is benyitnak, vannak köztük festők, zenészek, még egy olyan is, aki állítólag nyolc nyelven beszél. – Egyre jobban érezteti hatását a munkanélküliség, a szegénység, teret hódít az alkoholizmus és a drogfüggőség – ezek a hajléktalanság előfeltételei. Leggyakrabban az alkoholizmus pecsételi meg védenceink sorsát, nem ritkán a háttérben megbomlott családi viszonyok fedezhetők fel. Vannak köztük olyanok is, akik örököltek házat, vagyont, mégis az utcára kerültek – szinte minden esetben önhibából. Kivételt képeznek talán az idegbeteg személyek, akik nem saját hibájukból kerültek áldatlan helyzetbe – magyarázta a népjóléti munkás.
A fűtött konténerekben kéttucatnyian aludhatnak
A nappali befogadó központ a Felszabadulás sugárúton, a valamikor Vajdasági Sorsjegyiroda épületével szemben lévő kis utcában, a Maxi bolt mögött, az egyik lakóépület földszinti helyiségeiben van, nem feltűnő, de a hajléktalanok megtalálják. Azok, akik segíteni szeretnének rajtuk, ide vihetik el régi ruháikat (mindenekelőtt téli férfiöltözékre van szükségük), cipőiket, az élelmiszerek közül elfogadják a nem romlandó konzerveket, gyári csomagolású készítményeket. Az éjjeli szállás a Zmaj Ognjeni Vuk 13-as számában, a Népjóléti Központ keretében működik, 24 hajléktalan személy aludhat meg itt. Az ugyancsak városi pénzelésű, futaki otthonba hosszabb időszakra költözhetnek be a hajléktalanok, de ehhez már népjóléti szerv által kiadott beutaló kell.
