2024. július 16., kedd

Kellünk rendőrnek!

A közbiztonság érdekében jó volna, ha a szerbiai nemzeti közösségek nagyobb arányban vennének részt a belügyminisztérium munkájában – Csak Vajdaságban több mint kétezer rendőr hiányzik

(Illusztráció)

Általános jelenség, hogy évről évre csökken a rendőrök száma Szerbiában. Vajdaságban 2005-ben a munkahelyek 82,2 százaléka, tavaly év végén mindössze 74 százaléka volt betöltve, 8563 rendőr helyett 6309 dolgozott. Csak 2006-ban 800 ember hagyta el a rendőrséget a tartományban, ebből 680-an nyugdíjasként.

Köztudott az is, hogy a rendőrség soraiban igen alacsony a nemzeti közösségek számaránya. Vajdaságban a magyar rendőrök száma nem haladja meg a 4 százalékot, országos szinten pedig ez az arány mindössze 0,8 százalék. Mindez nagy mértékben kihat a közbiztonságra. Mit tesz a belügyminisztérium annak érdekében, hogy ezen az állapoton változtasson? Erről a kérdéskörről beszélgettünk Mladen Kuribak rendőr tábornokkal, a belügyminisztérium rendőrségi igazgatóságának osztályvezetőjével.

– A minisztérium huszonhét igazgatóságból áll, az általam vezetett igazgatóság a legtömegesebb. Olyan rendőrök dolgoznak itt, akik naponta kapcsolatban vannak a polgárokkal, a polgárok személyi és vagyoni biztonságáért felelnek. Ma, április 8-án – ugyanis naponta kísérjük az állomány számának alakulását – ennek az igazgatóságnak csak 14 461 alkalmazottja van, a tervezett 17 765 helyett. Több mint 3000 fővel kevesebb a megszabottnál. Csak Újvidéken mintegy 400 rendőrt kellene még alkalmaznunk a meglévők mellett, hogy kielégítsük a biztonsági követelményeket, Szabadkán 150-et, Zomborban 200-at. Nagybecskereken több mint 150 rendőr hiányzik, Nagykikindán pedig a szükséges állomány fele van csak feltöltve. Legégetőbb gondunk Belgrád, ahol körülbelül 2000 rendőr hiányzik. Az elmúlt években elsősorban ezt próbáltuk orvosolni.

Mladen Kuribak rendőr tábornok: Helyénvalónak tartom a polgárőrség bevezetését (fotó: Dávid Csilla)

Ezek szerint a fiatalok körében nem népszerű különösebben a rendőri hivatás.

– Ha figyelembe vesszük, hogy a rendőrök havi jövedelme 27 ezer és 33 ezer dinár között van, hogy az alkalmazottak 70 százalékának nincs lakása, hogy a munkakörülmények igen nehezek, akkor nem kell csodálkoznunk azon, hogy a rendőrségnél nincsen túljelentkezés. Ugyanakkor annak, aki befejezi a rendőriskolát, a kamenicai egyéves kiképzést vagy a rendőrakadémiát Zimonyban, biztosított a munkahelye. A mai körülmények között ez igen nagy előny. Az sem mellékes, hogy a rendőrök kedvezményezett munkakort élveznek. Attól függően, hogy milyen munkakörbe vannak beosztva, évente 3-tól 6 hónapos kedvezményt kapnak, így aránylag fiatalon nyugdíjba vonulhatnak. Volt időszak, amikor a rendőrök szolgálati lakást is kaptak. Ezt a gyakorlatot szeretnénk ismét bevezetni. És amint anyagi helyzetünk megengedi, meg is tesszük.

A nemzeti közösségek részvételi aránya is nagyon alacsony. Ennek mi az oka?

– A kilencvenes években a nemzeti közösségek elveszítették bizalmukat a rendőrségben, de a többi állami intézményben is. Ezt a bizalmat igyekszünk visszaszerezni, ugyanis a belügyminisztériumnak érdeke, hogy munkájában minden nemzeti közösség részt vállaljon. Célunk, hogy egy-egy nemzeti közösség részaránya a rendőrség keretein belül megegyezzen, vagy akár túlszárnyalja a lakosságban való részarányát. Én Bánátban születtem, Szakulán. Rendőrként szolgáltam Ópáván (Opovo), majd az antalfalvi (Kovačica) rendőrállomás parancsnoka voltam és mielőtt Belgrádba kerültem volna, Pancsován a közlekedési rendőrség főnökeként tevékenykedtem. Bánát ezen részén a szerbeken kívül élnek magyarok, szlovákok, románok és más nemzetiségek. Tudom, hogy mit jelentett az, amikor közöttünk, rendőrök között voltak románok is, magyarok is, szlovákok is. Ez elsősorban a közbiztonság szempontjából rettentően fontos. Munkánk is könnyebb volt, mert a rendőr ismerte a polgárok anyanyelvét, szokásait. Vajdaságban több olyan zárt közösség van, ahol egyáltalán nem tudnak szerbül vagy csak törik a nyelvet. Ilyen helyeken nagyon nehéz dolgoznunk, ha nincsen közöttünk a kérdéses nemzeti közösség nyelvét jól ismerő rendőr. Ugyanakkor ebben a közösségben sokkal könnyebben felismerhetőek a közbiztonsági igények, gondok is. Az általam vezetett igazgatóságban a magyar rendőrök száma 0,8 százalék. Ez az adat nem egészen pontos, ugyanis az alkotmány szerint senki sem kötelezhető arra, hogy nemzeti hovatartozásáról nyilatkozzon. Állományunk 10 százaléka például még mindig jugoszlávnak vallja magát. Ettől függetlenül a nemzeti közösségek aránya a rendőrségben alacsony. És ez vonatkozik a vezető beosztásban levő rendőrökre is. Magam sem dicsekedhetem el azzal, hogy közvetlen munkatársaim között vannak magyarok, albánok, bosnyákok… Pedig a polgárok és az állam biztonsági szempontjából nagyon fontos volna, ha munkatársaim között valamennyi nemzeti közösségből volna megfelelő szakképesítéssel rendelkező rendőrtiszt. Ha ön ajánlani tud a magyarok közül bárkit is, azonnal alkalmazni fogom.

Mit tesznek annak érdekében, hogy visszanyerjék a nemzeti közösségek bizalmát, annak érdekében, hogy több magyar, román, szlovák, albán, bosnyák alkalmazottjuk legyen?

– A minisztérium néhány éve már népszerűsítő előadásokat tart a kisebbségek körében azzal a céllal, hogy felkeltse az érdeklődést a hivatás iránt. Bujanovacon és Preševón, ahol a lakosság kilencven százaléka albán, sikerült növelnünk az albán rendőrök számát. 2001-ben a preševói rendőrállomáson mindössze 5 albán dolgozott, ma 156-an vannak, az ottani állomány 62 százalékát képezik. Tudom, hogy ez még nem kielégítő számarány, de mondhatom, hogy ilyen magas arányban egyik nemzeti közösség sincs jelen a rendőrségben. Folyamatosan népszerűsítjük a rendőriskolát és a rendőrakadémiát. Újdonság az, hogy a rendőriskolába nemcsak azok a középiskolások jelentkezhetnek, akik négyéves középiskolát végeztek, hanem azok is, akik hároméves középiskolában szereztek oklevelet. A pályázatok meghirdetésén is változtattunk. Korábban általános pályázat volt, most viszont egy-egy önkormányzat szükségletei szerint hirdetjük meg. Ha például Zentán hiányzik 30 rendőr, akkor ott hirdetjük meg a pályázatot 30 fő felvételére. És ott csak az pályázhat, aki zentai lakos. Ezt bizonyítani kell. Ha tudjuk, hogy Zenta lakosságának túlnyomó része magyar, akkor a logika szerint a jelentkezők nagy többsége is magyar lesz. A pályázatokat az önkormányzatban élő nemzeti közösség nyelvén is meghirdetjük, és noha erre még nem volt példa, de arra is lehetőség van, törvény adta lehetőség, hogy a felvételi vizsgát is a jelentkező anyanyelvén folytassuk le. Természetesen a jelentkezőknek eleget kell tenniük – és ez így van a világban mindenhol – bizonyos morfológiai és szellemi követelményeknek. A felvételi mindenki számára egyforma, a nemzeti kisebbségek nem élveznek úgynevezett pozitív diszkriminációt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jövőben ilyen irányú változások nem lesznek. Magam szorgalmazom azt, hogy a személyi iratok kiadásával foglalkozó alkalmazottak is egy-egy közösségben a közösség nyelvét beszélő emberek legyenek. Ez egy másik belügyminisztériumi igazgatóság ugyan, de szerintem nagyon fontos, hogy a tisztviselő, mondjuk Adán, tudjon magyarul. Ebben az igazgatóságban is emberhiány van, így adott a lehetőség, hogy a jelenlegi, nem kielégítő állapoton javítsunk.

Szerbiában a kettős állampolgár nem szolgálhat a rendőrségnél. Ivica Dačić belügyminiszter nemrég Budapesten kijelentette, hogy a minisztérium javasolni fogja a törvény ezen szakaszának megváltoztatását.

– A törvény most úgy rendelkezik, hogy kettős állampolgár nem lehet rendőr. Amikor valaki rendőrnek jelentkezik, kötelessége nyilatkoznia állampolgárságáról. Ha kettős állampolgár, köteles lemondani külföldi állampolgárságáról. Ha szükség mutatkozik, akkor leellenőrizzük, hogy az illetőnek van-e a szerb állampolgársága mellett másik állampolgársága. Az a hír járja, hogy a rendőrségben dolgoznak olyan egyének is, akiknek mondjuk boszniai állampolgárságuk is van. Elképzelhető. Jómagam is felvehetném a boszniai állampolgárságot, ugyanis szüleim Hercegovinában születtek. Egyébként meg vagyok győződve, hogy a törvényt módosítani fogják.

(Illusztráció)


A környező országokban decentralizálva van a rendőrség. Szerbiában e téren milyenek a tervek?

– A biztonság oszthatatlan. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a biztonságra kimondottan egy központból lehet csak ügyelni. Az önkormányzatokban, a helyi közösségekben működő rendőrállomásoknak, rendőrparancsnokoknak teljes önállóságuk van a döntéshozatalban, munkájuk végzésében. Természetesen kötelességük beszámolni a történtekről a feletteseknek.

Újabban több helyen is, legutóbb például Oromhegyesen döntött úgy a helyi vezetőség, hogy megalakítja a polgárőrséget, annak ellenére, hogy az ilyen polgári szerveződést a törvény nem szabályozza. Mi erről a véleménye?

– Az ide vonatkozó törvény készülőfélben van. Én helyénvalónak tartom a polgárőrség bevezetését. A polgárőrség is a közbiztonságot szolgálja, bevezetésével fejlettebb lesz a kommunikáció a polgárok és a rendőrök között, nő a már említett egymás iránti bizalom.