Hosszú távon, emberi beavatkozás nélkül a tavak sorsa a pusztulás. Ennek a természetes folyamatnak jellegzetes fázisai a tóállapot, amit a fertő, majd mocsárállapot követ, végül pedig beáll a lápállapot. A változások a fokozatos eliszaposodás következményei. Az iszapképződésnek több oka van, a folyamat nem fordítható vissza, kedvező esetben esetleg lassítható. Ha azonban visszaélünk a tó természetes tűrőképességével, az iszaposodás folyamata felgyorsul. Ez történt a Palicsi-tóval is, minek következtében 1970-ben, majd 2009-ben immár másodszor sújtotta tömeges halpusztulással járó ökológiai katasztrófa – mondta Fábián Gyula, a Szabadkai Építőmérnöki Kar Vízügyi Tanszékének professzora.
– Annak ellenére, hogy a tó vízgyűjtő területe durván 25-ször nagyobb, mint maga a víztükör, nem tudná biztosítani a tó állandó vízszintjét, amit az elmúlt 35 évben megszoktunk. Mellékesen megjegyezve, az állandó vízszint fenntartásának indokoltsága vitatható. A mostani többé-kevésbé állandó vízállás annak köszönhető, hogy a tavat az előző szanálása óta tisztított szennyvízzel táplálják, ez azonban szükség szerint magában hordozta a tó újabb katasztrófáját. A régi szennyvíztisztító ugyanis nem tudta kivonni a szennyvízben oldott foszfor- és nitrogénvegyületeket, amelyek tápanyagul szolgáltak a tóban megjelenő algáknak. Az algaburjánzás felborította a tó ökológiai egyensúlyát, ami végül éjszakai oxigénhiányhoz vezetett és halfulladást idézett elő – magyarázta Fábián Gyula, majd hozzátette: – A Palicsi-tó szanálása hosszú távon is fenntartható megoldást követel, amihez ökológiai szempontból stabil egyensúlyi állapotot kell biztosítani. Ehhez a tavat meg kell szabadítani a benne felhalmozódott szerves anyaggal telített iszaptól, majd a tó igényeinek megfelelően, folyamatosan, kellő tisztaságú vízzel kell táplálni. Mindezen túl el kell érni, hogy a helyreállított ökológiai egyensúlyt a tó saját természetes folyamatai útján tudja fenntartani, ez azonban nem lesz egyszerű. Mint már említettem, a tó természetes vízpótlódása nem kiegyensúlyozott, így valószínű, hogy a közeljövőben is több-kevesebb tisztított szennyvizet engednek majd bele. Az új szennyvíztisztító az elvárásoknak megfelelően működik ugyan, ahhoz azonban, hogy a tó algásodásának lehetősége megszűnjön, a tapasztalatok szerint a tóba engedett tisztított szennyvíz további szervesanyag-csökkentésre szorul – mondta.
A Palicsi-tó iszaptalanítási tervének kidolgozásában azonban a Szabadkai Építőmérnöki Kar nem vesz részt, így annak ellenére, hogy jól ismeri a tó problematikáját, ő maga sem részese a szanálási terv kidolgozásának sem. A Szerb Köztársaság, a Vajdaság Autonóm Tartomány, valamint Szabadka város által létrehozott Palicsi Park Közvállalat a belgrádi Jaroslav Černi Vízgazdasági Intézettől rendelte meg az erre vonatkozó tanulmányt.
– Néhány, szakemberek számára rendezett bemutatón felvázolták a megoldás lehetőségeit, ám ez ügyben nem alakulhatott ki érdemleges szakmai vita. Tudomásom szerint pillanatnyilag sincs eldöntve a megoldás módja, az még csak most körvonalazódik – emelte ki a szakember, majd hozzáfűzte: – A tanulmány három lehetséges megoldást vázol fel, legrövidebben összefoglalva ezek mindegyike pusztán a tó negyedik, turisztikai szektorában biztosítaná az előzőekben említett, szükségszerűen jó minőségű vizet. Az első lehetőség szerint a turista szektor iszapját átpumpálnák az előtte levő szektorok egyikébe és abból ott egy vizenyős lagúnát hoznának létre, feltételezve, hogy az itt kifejlődő vízi növényvilág el tudná végezni a rajta átfolyó tisztított szennyvíz további tisztítását. A második lehetőség szerint a turista szektor iszapját a környéken kialakított szárazföldi telepre helyeznék, és megfelelő szárazföldi növényekkel beültetve kezelnék. A harmadik lehetőség a negyedik szektor iszapjának egy, a környezetétől teljesen elszigetelt speciális hulladékdepóniára történő lerakása – avatott be minket Fábián Gyula.
Fábián Gyula: Óvatosan Paliccsal
Rámutatott, mindhárom megoldás költséges, ugyanakkor kockázatokat is rejt magában.
– Nem mindegy, milyen állapotban kerül a tó az utánunk következő generációk kezébe, meg kell hagyni a tó későbbiekben szükségessé váló kezelésének lehetőségeit is. Különben vagy természetes úton, vagy az emberi beavatkozások következtében egyre csökken a tó víztérfogata: én nem hagynám az iszapot a tó medrében. Jót tehetne az ügynek egy átfogó szakmai vita, hiszen a választott megoldás meghatározza a tó talán visszafordíthatatlan sorsát – mondta Fábián Gyula, s még hozzáfűzte: – Bármelyik eljárás mellett is döntenek az illetékesek, azt maradéktalanul véghez kellene vinni, mert a közelmúlt tapasztalatai szerint a félmegoldások a problémák újabb csomagját nyitják fel, belőlük meg már így is van elég. Az új szennyvíztisztító működése óta javult a tó vizének állapota, ez persze nem jelenti azt, hogy a tó szanálására nincs szükség. Jelentősége pusztán annyi, hogy a tó szanálási tervének elkészültéig és megvalósításáig csökken a további kellemetlenségek esélye. Ez még éveket vehet igénybe, addig viszont a Palicsra látogatóknak meg kell elégedniük a park által kínált felfrissüléssel.
