Botránnyal zárult le a szabadkai városi képviselő-testület legutóbbi ülése, a Városépítési Igazgatóságban ugyanis ésszerűsítés jogcímén megszüntettek egy munkahelyet. A botrányt az a levél okozta, amit az érintett, Miroslav Evetović írt, aki áprilisban még a Demokrata Párt városi képviselője volt. Mint azt a levélben megfogalmazta, a polgármester és néhányan a pártból rákényszerítették, hogy lemondjon képviselői mandátumáról és felmondjon.
Ennek kiváltó oka az volt, hogy ő a rendőrségnek adott információkat bizonyos személyekről, akik magas tisztségeket töltenek be a városban. Szavai szerint azért szüntették meg a munkahelyét, mert nem volt hajlandó felmondani. Az akkori képviselő-testületi ülés után Saša Vučinić, Szabadka polgármestere lapunknak azt nyilatkozta, hogy a levélben leírtak egy sértődött ember kitalációi. A levél tartalmáról, illetve az események hátteréről és előzményeiről Miroslav Evetovićot kérdeztük, akinek Városépítési Igazgatóságbeli munkahelye szerdán szűnt meg.
– Minden leírt szó igaz. Nincs semmiféle kitaláció, vagy bármi olyasmi, ami rágalmazásnak minősülne. Nem a közvélemény felizgatása volt a célom, inkább rá szerettem volna mutatni olyan dolgokra, amelyek nem helyénvalóak. Az egész hercehurca akkor kezdődött, amikor március végén a vállalati számítógépekre olyan programot telepítettek, amely lehetővé tette, hogy az azokon folytatott munkát az igazgató ellenőrizni tudja. Erről írásban senkit sem értesítettek, így nem is figyelmeztetett senki, hogy ne lépjünk be a magánpostafiókunkba, ne használjuk az internetes bankszámlánkat, vagy ne végezzünk a számítógépen keresztül kifizetéseket.
Egyébként nem indult fegyelmi eljárás ellenem a vállalatban sem a történtek előtt, sem utánuk. A polgármester azon kijelentése, hogy néhány héttel a felmondásom előtt fegyelmi eljárást indítottak ellenem, rágalmazás és hazugság.
Az események korábban kezdődtek…
– A történet három évvel ezelőtt kezdődött. A szabadkai Központ II. helyi közösség tanácsának elnöke voltam két mandátumban február 2-áig, amikor közölték velem, hogy minden tisztségemről le kell mondanom, vagyis ezek után már nem voltam a polgármester helyi közösségek ügyeivel megbízott tanácsadója, sőt a Szent Teréz-székesegyház felújításának érdekében bizottság elnöke sem. Ez az ausztráliai nagykövet látogatása után történt, amikor támogatást remélhettünk volna a peremvárosi szennyvíztisztítás megoldásával kapcsolatban. Ausztrália ugyanis hatalmas tapasztalatokkal rendelkezik ezen a téren, ebből azonban nem lett semmi, hiszen a városvezetőség nem támogatta az elképzelést. Lemondattak, mert ezek után elmondtam, hogy az elmúlt három évet elfújta a szél, hiszen a befektetett energia 20 százaléka a személyes érdekek kielégítésére ment el, a többi 80 százalék pedig elveszett. Nem akartam annak a csapatnak a tagja lenni, amelyben, ha valaki nem engedelmes, el kell hagynia a színpadot.
Az igazgatóságban is teljesen megváltoztak a dolgok. A hatalom egy olyan embert nevezett ki a cég élére, aki a DP-nek engedelmeskedik. Egy ember nem vezethet egy közvállalatot úgy, mintha a saját magánvállalata lenne. Úgy látom, a DP dönt a Városépítési Igazgatóságban mindenről, megfeledkezve a racionális szakmai érvekről. Minden más ügy egyelőre lényegtelen. Jurca Józsefnek mennie kellett a vállalat éléről, mert a képviselő-testületben a többség ezt szavazta meg. Hazugság lenne azt mondani, hogy én nem emeltem fel akkor a kezem. De talán utoljára szavaztam valamire, amiben nem hittem. Ez is volt a baj.
Az igazgatóságban a pénzek útja nagyon kanyargós. Itt van például a Fasizmus áldozatainak tere, aminek a kiépítését Kucsera Géza polgármestersége idejében a helyi közösség és az önkormányzat közösen végezte el, s ez 11 millió dinárba került. Hasonlítsuk össze a Đinđić térrel, ami 41 millióba került. A közbeszerzések is hiányosak. A Tartományi Nagyberuházási Alapból olyan ember látja el tanácsokkal az igazgatót, aki élet-halál kérdésekről dönt az igazgatóságban. Felteszem a kérdést: kinek kell nekünk számot adni, az önkormányzatnak vagy Lazar Dulić tanácsadónak?
Kilépett a Demokrata Pártból?
– Nem! És az elmondottak nem is arról szólnak, hogy a pártot szeretném befeketíteni, hiszen egy párt nem 10–15 emberbúé, hanem több százból áll. Sokan vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy nem jó úton haladnak a dolgok. Azt hiszem, ennek a pártnak, mint sok másiknak korábban, át kell esnie egy belső tisztogatáson. Én 2000-ben léptem be a DP-be, és nem fogom megengedni, hogy valaki megfenyegessen, vagy veszélybe sodorja a megélhetésemet. Nem léptem ki, és nincs is ok arra, hogy kizárjanak. Hacsak az nem, hogy rámutattam dolgokra azoknál a személyeknél, akik valamilyen sötét zónában mozognak.
Az a szóbeszéd járja, hogy Ön volt az, aki felhívta a rendőrség figyelmét az igazgatóságban történtekre.
– Ez nem igaz. A rendőrségnek mindenről vannak értesülései. Most nagyon sok minden kiderült, éppen ezért felteszem az ügyésznek a kérdést: mire vár? Nagyon sokan nem tudnak számot adni arról, hogy honnan nekik az a sok minden, amit az elmúlt években felhalmoztak. Az én fizetésem átlagban 41 ezer dinár, továbbá az a 12 ezer dinár, amit minden városi képviselő kapott, illetve időnként 5400 dinárt kaptam a Közegészségügyi Intézet felügyelőbizottságának a tagjaként. Soha semmilyen többletre nem tettem szert. Nem állítom, hogy nem voltak jó döntéseink, de ez nem elegendő, ha az elmúlt három évet vesszük figyelembe.
Nagyon kritikusan viszonyul a városvezetőséghez. Véleménye szerint a Demokrata Párt nem volt eléggé felkészülve a város irányítására?
– A gond az, hogy a párt elveszítette azt a kontrollt, amire szükség volt. A Vajdasági Magyar Szövetség kivonulásával a városvezetőségből saját magát hozta olyan helyzetbe, ami lehetetlenné tette, hogy bármibe érdemben beleszóljon. Lehet, hogy ennek a döntésnek az volt célja, hogy a DP vezetése teljesen elvesszen és összedőljön a rendszer. Ám ebből nagyon sokan vesztesen kerültünk ki. Én a város fejlesztéséért dolgoztam. Számos projektumot átadtam, és információkkal láttam el a polgármestert. Szorgalmaztam a szennyvízkollektorok kiépítését és a vízhálózat bővítését, mert a jelenlegi helyzet több, mint kritikus. Kezdeményeztem a székesegyház felújítását, a nyilvános toalettek felújítását, a Kossuth Lajos tér befejezését és számos más, a helyi közösségeket érintő probléma megoldását. Három év alatt ezekből semmi nem valósult meg. Azt hiszem, a polgármester nem tudta átadni nekünk azt az energiát, amire szükség lett volna. Ebben az egész ügyben nem én vagy az én leváltásom a lényeg, hanem az, hogy a döntéshozó személyek rossz döntésekkel a várost 3 évvel visszavetették attól, amit korábban már elért. Egy kisebb csoport miatt az emberek sajnos elveszítették a bizalmukat a demokratikus társadalomban, hiszen azt látják, hogy minden süllyed.
