Ma van a nándorfehérvári diadal 555. évfordulója. Ezen a napon győzedelmeskedtek a keresztény seregek a mai Belgrád városánál a több mint tízszeres túlerőben levő törökök felett.
A nándorfehérvári csata a magyar–török háborúk egyik legjelentősebb eseménye, amelynek során 1456. július 4-e és 21-e között a keresztények (magyarok és szerbek) Szilágyi Mihály vezetésével hősiesen védték Nándorfehérvár várát II. Mehmed török szultán ostromló seregével szemben, majd július 22-én Hunyadi János vezetésével a vár melletti csatában legyőzték a törököket.
II. Mehmed július 4-én vette ostrom alá a várat, majd Hunyadi János egy július 14-én zajlott ütközetben áttörte a török hajózárat a Dunán, és csatlakozott sógora, Szilágyi Mihály várat védő seregéhez. Az egyesült magyar sereg július 21-én visszaverte II. Mehmed támadását, majd július 22-én kitört a várból, és a Kapisztrán János vezetése alatt álló keresztes sereg segítségével vereséget mért a török hadseregre. Az eseményt a magyar hadtörténelem – tekintettel kivívásának körülményeire, hosszú távú következményeire, illetve nemzetközi jelentőségére – az egyik legjelentősebb magyar győzelemként tartja számon. A győzelem mintegy 70 évre megállította a törökök további európai terjeszkedését és Magyarország meghódítására irányuló próbálkozását.
A nándorfehérvári hős, Hunyadi János születésének ideje, sőt származása is vitatott. A történészek 1395 és 1407 közé teszik születésének évét. Származásáról a legtöbb „pletykát” fia, Mátyás udvari történetírója, Antonio Bonfini hagyta az utókorra. A krónikás szerint lehetséges, hogy János egyenesen Zsigmond király törvénytelen gyermekeként látta meg a napvilágot. A „hivatalosabb” verzió szerint Hunyadi Havasalföldről származott, Vajk kenéz és Morsinai Erzsébet elsőszülött fia volt.
Katonai pályafutását apródként kezdte, előbb Ozorai Pipó, majd Lazarevics István szerb despota szolgálatában állt, mellettük megismerte a törökök harcmodorát. 1427-től Újlaki László, később Csupor Demeter csapataiban szolgált. 1430-ban Zsigmond király szolgálatába lépett, 1433-tól udvari lovag és részt vett a huszita háborúkban. Az itt szerzett tapasztalatokat később a török elleni harcaiban is kamatoztatja. Két évig Milánóban élt a Viscontiak udvarában. Itt megismerte a kor egyik legfejlettebb hadseregét, a condottieri haderőt is. Megismerve a kor legfejlettebb hadművészeteit és a török harcmodort, ezeket ötvözve tudott jelentős sikereket elérni a török ellen.
Idővel a királyi tanácsban is helyet kapott. 1432-ben kötött házasságot Horogszegi Szilágyi Erzsébettel. A házasságból két fiú, László (1433) és Mátyás (1443) született.
1439-től szörényi bán, majd 1441-től erdélyi vajda és temesi ispán lett. Albert király halála után Ulászló megválasztásáért harcolt. A lovagkirály bizalmasa lett, s uralma elején Újlaki Miklóssal együtt látta el a török határ védelmét.
A nándorfehérvári csatát megelőzően többször is megküzdött a törökkel. 1441-ben Szendrőnél megverte Isák béget, 1442-ben az erdélyi Marosszentimrénél vereséget szenvedett Mezid bég seregétől, de utána eredt és egymás után több ragyogó győzelmet aratott. 1443-ban az ő vezetésével indult meg a balkáni hosszú hadjárat, melynek során több ütközetben verték meg a velük szemben álló törököket.
1445-ben Hunyadi Jánost az öt főkapitány egyikévé, az országos tanács tagjává, majd 1446-ban kormányzóvá választották. Ez utóbbi tisztségéről 1453-ban lemondott, országos főkapitányi tisztét és temesi ispánságát azonban megtartotta. Szolgálatai elismeréseképpen a király Beszterce vármegye örökös főispánjává, grófjává tette meg.
Egy elterjedt vélekedés szerint az 1456-os nándorfehérvári győzelem Európában is visszhangra talált, s a nagy diadal tiszteletére harangoznak azóta is minden délben Európa-szerte. A déli harangszó elrendelése viszont szűk egy hónappal megelőzi Hunyadi győzelmét. III. Callixtus pápa azzal a céllal rendelte el, hogy a keresztényeket imára szólítsa a magyarországi keresztes seregnek a törökök elleni győzelméért.
Hunyadi nem sokkal élte túl fényes diadalát. Kapisztrán Jánossal együtt áldozatul esett a táborukban kitört pestisjárványnak. 1456. augusztus 11-én Zimonyban ragadta magával a betegség.
