Stefanovićék minden kérésnek igyekeznek eleget tenni (fotó: Horváth Ágnes)
Stefanović Jovan és Ibolya eladta kétszobás lakását és az árán vett egy kisebb hajót. Az asszony munkanélküli volt, ezért nyitottak egy idegenforgalmi vállalkozást és azóta hajókirándulásra viszik az érdeklődőket. Nyáron a fürdőzők kéréseinek tesznek eleget, télen a vadászok veszik igénybe a szolgáltatásaikat.
– Mindig nagyon szerettük a Tiszát, ezért 2008-ban úgy döntöttünk, eladjuk a homoki lakótelepi kétszobás lakásunkat, és veszünk az árán egy kisebb hajót – kezdte Ibolya a történetüket. – Pancsován találtunk rá erre a hajóra, és vízen hoztuk haza Zentára, mert szárazföldön nagyon drága lett volna a szállítás. A magunk örömére vettük, akkor még eszünkbe sem jutott, hogy turisztikai célkora is használhatnánk. A család és mi is nagyon élveztük a hajózást, nem győztünk gyönyörködni a látványban. Ha hajnalban hajóztunk ki, a hajnali folyó varázsolt el bennünket, ha este mentünk, az alkonyati Tisza bűvölt el minket. Ekkor találtuk ki, hogy ezt másoknak is meg kellene mutatni, vagyis olyan vállalkozást kellene indítani, mellyel kirándulásokat szervezhetünk a Tiszán. Nyitottunk egy turisztikai céget, és azóta ezzel foglalkozunk.
– Szinte mindig a Tiszán vagyunk – vette át a szót Jovan. – A Rétben van egy házunk, és ott töltjük a telet, de amint szebb az idő, már jövünk is le a hajóra. Ha hűvösebb van, fűtjük a kabint. Itt főzni, aludni, zuhanyozni lehet, olyan ez, mint egy kis lakás, csak sokkal kellemesebb, nyugodtabb. A Csárda-üdülőtelepen parkolunk, innen megyünk le a városig, ha van turistacsoportunk. Szezonban általában heti 2-3 utunk van, de szerencsésebb napokon több csoportot is elviszünk hajózni.
– Egyre többen érdeklődnek a kirándulásaink iránt – folytatta Ibolya –, az utóbbi időben már legénybúcsút, születésnapot is tartottak a hajónkon, sőt legutóbb egy lakodalmi fényképezkedést is lebonyolítottak a fedélzeten. Többfajta túrát szervezünk, igyekszünk minden kérést teljesíteni. A néhány órás kirándulások a legnépszerűbbek, de vannak, akik egész napos hajózást választanak. Ha egész napra megyünk, akkor mindig kikötünk valahol, ott főzünk valami finomat, a kirándulók strandolnak, élvezik, hogy távol vannak a várostól, a nyüzsgéstől. Kis, intim strandokon is kiköthetünk, de nagyobb partszakaszokat is találhatunk. Legtöbben azt kérik, vigyük fel őket a Szanád feletti szigethez, meg még feljebb is, azon a részen most szépek a strandok. Tavaly, ahogy magas volt a vízállás, a Tisza jól megrakta őket homokkal. Lefelé hajózva is vannak igazán szép részek, de a gyárak miatt arrafelé piszkosabb a víz, így a fürdőzők szívesebben mennek felfelé. Magyarkanizsára is rendszeresen feljárunk, ott nagyon rendezett a part, van étterem is, játszótér is. Szerencsére már visszajáró vendégeink is vannak. Akik már kirándultak velünk, azok tudják, mennyire más élmény egy hajóval szelni a habokat, mint csónakkal. Sokan Szegedig szeretnének hajózni, de a határon sajnos nem mehetünk át. Ahhoz olyan feltételek kellenek, amelyeket mi anyagilag egyelőre nem tudunk biztosítani. Az utóbbi időben már télen is akad munkánk, a vadászokat visszük kacsázni. A padéi vadászegyesülettel működünk együtt, és az ő területükön, vagyis a padéi és a bátkai komp közötti szakasz bánáti oldalán hajózunk. Voltak már velünk szlovének meg arabok is kacsázni. Szerencsére Zenta turisztikai kínálatában is szerepelünk, így a Zentára látogatók részt vehetnek egy tiszai kiránduláson.
A vendégek mindig nagyon élvezik a hajóutat
Stefanovićék azt mondják, nagyon szeretik ezt az életformát, élvezik a munkát, hiszen Zentának egy olyan szegletét, a Tiszát mutathatják meg, melyet alig ismerünk, holott itt folyik el mellettünk. Azt nagyon hiányolják, hogy nincs a város alatti szakaszon egy olyan hely, ahol kiköthetnének. Azt mondják, a révkapitányságtól szinte képtelenség engedélyt kapni egy dokk odahelyezésére, ezért ők a híd feletti beton platón veszik fel az utasokat. Szerintük a város alatti részen egy vízi étterem vagy kávézó is nagyon hiányzik, a turistákat biztos idevonzaná és a helybéliek is szívesen fogadnák, meg a látvány sem lenne mindennapi.
