Nehéz időszakot él át mostanában a Ludasi-tó. Két hete a magas hőmérséklet miatt halpusztulásra került sor, ám a szakemberek szerint ez a jelenség csak egy tünet, annak a folyamatnak a következménye, ami már évek óta tart. A Ludasi-tó számos vízimadár számára nyújt természetes élőhelyet. Ma már nemzetközi jelentőséggel bír, 1977-ben írta alá az akkori kormány a Ramsari-egyezményt.
Ennek az egyezménynek az egyik kitétele az volt, hogy meg kell szüntetni minden olyan forrást, ami szennyezné a Ludasi-tó vizét. Ám a mai napig összeköttetésben van a Palicsi-tóval, illetve Palics szennyvize is vegyi tisztítás nélkül belefolyik a Ludasi-tóba. Ez vezetett oda, hogy megváltozott a Ludasi-tó valamikori jellege.
Alföldi szitakötő
A Ludasi- és a Palicsi-tó is időszakosan kiszáradó, sós tó volt. A Ludasi-tó állapotát mindig az határozta meg, hogy mennyi volt benne a só, tudtuk meg Hulló István biológustól, a Csornai Richárd Ökológusok Egyesületének vezetőségi tagjától a Ludasi-tónál tett körsétánk alkalmával. Sétánk első állomása a Ludasi-tó déli része volt, ahol ma mintegy 50 méter hosszan kellett a mólón befelé haladni, hogy a víztükörhöz jussunk, holott a biológus szerint korábban, az 1800-as években a magas sótartalom miatt egyáltalán nem volt itt nád. Akkor fák sem voltak ezen a részen. Ezt a területet szikes rét jellemezte. Most viszont nemcsak hogy sűrű nád, hanem a hínár is jellegzetes lakója a tónak. A nád és a hínár is terjed a tó közepe felé.
Hulló István
– Íme, látható, hogyan terjed a nád. Megjelent a tócsagaz, ami egy hínárfajta, és ott jelenik meg, ahol táplálékban dús a víz. Nem azt akarom mondani, hogy szennyezett a víz, legalábbis nem a mérgektől az, csupán táplálékban gazdag, amiben jól érzi magát a nád és a hínár is. Lassan kiszorítják a szabad vízfelületet. Itt korábban egészen át lehetett látni, csak néhány helyen volt kisebb nádfolt. Korábban itt egy nád nélküli, szikes, kemény fenekű tómeder volt. Mint ahogy látszik, nemcsak biológiai gondokat fedezhetünk fel, hanem ökológiai probléma is felmerül. Néhány madárfajnak ez a nád nagyon is megfelel, mint ahogy láthatjuk ott a barkócinegét, mellette pedig az ott a nádiposzáta. De a gazdagsága ennek a tónak abban rejlett, hogy volt olyan időszak, amikor alacsonyan állt a víz szintje, és ilyenkor a tó partján föveny volt, ahova szívesen látogattak el a gázlómadarak és a kis parti madarak, amelyek az iszapból szedegettek. Amikor pedig magasan állt a víz, a halak miatt más madarak érkeztek erre a környékre. Egyik fajnak ez felelt meg, a másiknak meg az, ez okozta a tó gazdaságát. De amikor a tó északi részén zsilippel elrekesztették a vízszintet, egy állandó vízszintet alakítottak ki, ami csak néhány fajnak felel meg, így jó néhány fajt elvesztettünk – magyarázta Hulló István, majd hozzátette, hogy a nádat nemcsak télen, hanem nyáron is vágni kellene, csak így lehetne kontroll alatt tartani, illetve bizonyos területeken ki kellene irtani.
Miközben a Ludasi-tó helyzetét figyeltük, felhívta a figyelmünket arra, hogy szemben velünk látható az úgynevezett Babahalom vagy Templomdomb, ahol a középkorban egy templom állt és körülötte alakult ki az első ludasi település.
Következő állomásunk az úgynevezett Budzsák volt, ahol a fehér arcú szerkők és egy vörös gém fogadott minket.
– A korai kőkor, a paleolitikum és az újkőkor, a neolitikum leletei egymáson találhatók, ami azt mutatja, hogy itt volt Vajdaság legősibb települése. Vagyis a tó már időszámításunk előtt itt volt. Nádasok voltak, ugyanis északról érkezett a Böge- és a Kőrös-patak vize, ami édesvizet hozott a tóba. Itt találkozott az északról jövő édesvíz és a déli szikes, sós víz nagyon gazdaggá tették a Ludasi-tavat. Iszap nem volt benne, sem alga és a tó vize fehéres volt – tudtuk meg Hulló Istvántól. Látogatásunkkor algavirágzás volt éppen a tóban, csomókban álltak az algák. A biológus viszont rámutatott, ezen a részen tekinthető meg az a kép, ami jellemző volt a Ludasi-tóra. Ugyanis a nagy vízfelületben nádbabák jelentkeznek. Ilyen volt valamikor a tó viszonya a nádasokkal.
– Az ilyen vizes élőhelyek nagyon könnyen helyrehozhatók. Ha kikotornák, folyamatosan rendezgetnék azt és a nádasokat gondoznák. Persze szükség van a nádra, de vannak helyek, ahol nem kell, ott ki kell irtani. Nagyon könnyen visszahoznánk a gazdag madárvilágot. Persze most is sok madár található itt, de a gazdagság nem ebben rejlik, hanem a sok fajban – mutatott rá.
Ma már az egyik legnagyobb forrása a tónak a Palics–Ludas-csatorna, ami a Palicsi-tó vizét és Palics leszűrt szennyvizét hozza magával.
– Ez egy hipereutróf víz, elsősorban Palics szennyvizétől. A sóstóban valamikor létrehoztak egy szennyvíztisztítót, de annak kicsi a kapacitása és nemcsak a háztartásokból, hanem az iparból is ide, a Ludasi-tó északnyugati részébe folyik a víz – hallottuk a biológustól. A csatorna megtekintésekor már vöcsköket is láthattunk, hiszen mint arra Hulló rámutatott, ebben a bolygatott vízben már jelen vannak a hulladékhalak, amelyek táplálékot jelent a vöcsköknek.
– Az eredeti elképzelés szerint ez a csatorna nem kellett volna, hogy létrejöjjön. Tehát az idáig elvezetett Palicsi-tó vizét a Ludasi-tó északi peremén kellett volna elvezetni egy északi peremcsatornával – magyarázta Hulló István.
Valamikor a legfontosabb forrása a tónak a Kőrös-patak volt, és tulajdonképpen ez a patak formálta a tó északi részét és a réteket is. Ma már a Kőrös-patak és a Ludasi-tó torkolata állóvízzé vált. Benőtte a nád és elszaporodtak az algák. A Kőrös-patakból már nem csordogál víz a tóba, sőt a Ludasi-tóból a felesleges vízmennyiség kerül ide.
– A Kőrös-pataknak olyan sebes folyása volt, hogy innen, Hajdújárástól Kispiacig 7 vízimalom épült. Mára egy sem maradt fenn – emelte ki a biológus, majd hozzátette: – Ezen a területen gazdálkodtak az emberek. Azt a rengeteg biomasszát: a nádat, a fűféléket, a sást, a gyékényt korábban marhákkal, mangalicákkal etették fel. Ezek az állatok felkavarták az iszapot és megették a nádat, ami után idejöttek a gázlómadarak. Egyébként a benádasodott, szikes tavaknál (ott van Mórahalom, meg lehet nézni), vízibivalyokat engedtek bele és azok lelegelték, megtisztították a tavat a nádtól.
A Ludasi-tó vízszintjét a noszai zsilippel szabályozzák. Látogatásunkkor a zsilip száraz volt, ami arra mutatott rá, hogy már legalább egy hónapja nem engedtek át rajta vizet.
– Sajnos nem gazdálkodunk jól a vízzel. A Kőrös-patak táplálta a Ludasi-tavat és a Kapitány-rétet is. Ez megszűnt. A Ludasi-tó befulladt, a Kapitány-rétet pedig a Tiszából táplálják. Üvöltő a vízhiány. Ami vizünk van, az is szennyezett. Szabadka fejlődésének gerincét a víz határozza meg, tehát ebbe kellene a legtöbbet beruházni. Most az a gond, hogy nincs víz. Látható, hogy a legmagasabb szinten tartják a Ludasi-tó vizét. De így sincs elegendő vize, mert a Palicsi-tóból sem kap vizet – mondta Hulló István. S hogy szerinte mi lenne a megoldás?
– Hiba a tó sorsáért a kezelőt, a Palics–Ludas Közvállalatot vagy a tartományi természetvédelmi hivatalt hibáztatni, mert ők tehetetlenek. A megoldás kulcsa a vízügy, illetve a döntéshozók kezében van. Szerintem hiányzik a politikai akarat, hogy konkrét lépéseket foganatosítsunk. Persze, pénz nélkül nem megy, de nemzetközi támogatással megindulhatna a folyamat. Az a lényeg, hogy végre megmozduljon valami és hogy ne kerüljön Palics település szennyvize tovább a tóba – mondta Hulló István.
