Olvassa-e Ön a vajdasági magyar írók műveit?
Igen, de többnyire az egyetemes magyar irodalmat vagy a világirodalmat olvasom. 36,8%
Egyáltalán nem olvasok szépirodalmat. 24,8%
Nem olvasok vajdasági magyar írókat. 22,7%
Nem tudom, kik a vajdasági magyar írók. 11,5%
Igen, zömében vajdasági magyar írók műveit olvasom. 4,2%
Szavazatok száma: 618
Sokféle statisztikát olvastam már, a legmeggyőzőbb statisztika mégis az, amit az ember a saját szemével lát. Nyár van, szerintem ilyenkor olvasnak legtöbbet. Megvan hozzá a környezet. Van az emberben valami természetes kíváncsiság, előbb a könyvesboltokban nézelődik, téblábol. És ez a szokása megmarad akkor is, ha nyaralni megy. Az Adrián a kedvencem változatlanul Isztria és a Kvarner-öböl, talán ma is itt a legvegyesebb a nyaraló közönség, ami nyomban szembeötlik a parkoló autók rendszámtábláiról is. Erről sem készítettem még statisztikát, de gyerekkorom óta megnézem a rendszámokat, melyik autó honnan érkezett. A jelzésük alapján tanultam meg az országok és városok nevét is.
Csak az tud olvasásra nevelni, aki maga is olvas. Ha a szülőktől látja a gyerek, hogy olvasnak, gyakran maga is olvasást mímel, holott a betűket sem ismeri, fordítva tarja a könyvet, közben halandzsanyelven monologizál. A parton sétálva önkéntelenül is megakad a szemem a könyveken, nem látni könyvtári könyvet, szinte mindegyik vadonatúj, némelyiket befedik újságpapírral a napolaj ellen. Egy új könyv illata ugyanolyan jellegzetes, mint a leandervirágé. Tehát a régebbi műveknek is az új kiadása van a kézben, a frissen vásárolt könyvesbolti kiadványoké. Nálunk is megvolt mindig a kiválasztás rítusa, hogy ki melyik könyvet viszi a tengerre, mert az más, ott sosem ugyanazt olvassa az ember, mint otthon, azt még meg is jegyzi az ember, hol, melyiket olvasta, és mintha tovább megőrizné az emlékezetében.
Ki mit olvas?
Meglepő, hogy ugyanazoknak a szerzőknek ugyanazokat a könyveit milyen sok nyelven látni a padokon, törülközőkön, a napernyők alatt, a nyugágyon hagyva. Főleg olasz, német, holland, norvég, dán, szlovén, újabban pedig cseh, lengyel és szlovák nyelven is. Érdekel, mit olvasnak mások. A klasszikusok nem mennek ki a divatból, a Buddenbrook ház és A kis herceg még mindig ott van az öt legolvasottabb európai könyv között, ezekből minden évben látni néhányat. A kortársak közül pedig szívesen olvassák most Bernhard Schlink, Alex Capus, Martin Walser, Jussi Adler-Olsen, Carlos Ruiz Zafón, Stefanie Zweig,Per Olov Enquist, Ken Follett, Noah Gordon ésMichel Houellebecq könyveit, ebből is kitűnik, hogy túlnyomórészt változatlanul a regény a vezető műfaj a parton. Ma már minden világirodalomnak számít, még a magyar is. Teljesen mindegy, hogy krimiről vagy szakkönyvről legyen szó. Még csak (szép)irodalomnak sem kell lennie. Csak érdeklődésnek kell lennie; tágabb értelemben olvasáson a körülöttünk lévő világ megértését, érzékeinkkel felfogott jelrendszer dekódolását értjük. Valójában minden körülnézés olvasás. Önmagunknak a világban való meghatározása valamiféle olvasásjellegű megértés eredményeképpen lehetséges.
Csak az ember olvas, de ki, mikor és mennyit?
A tenger pihenésre való, senkit sem látni, aki idegesen klikkelné a notebookját vagy fel-alá járva mobiltelefonozna. Ilyenkor otthon hagyják hétköznapjaikat az emberek.
Aki két hétre nyaralni megy, szinte mindenki visz egy könyvet, ennyi ideje általában akad mindenkinek nyaraláskor, hogy akár egy vaskosabb könyvet is végigolvasson. Ha egy könyvet sem visz, még szándékában sem áll ilyenkor elolvasni egy könyvet, akkor nagy valószínűséggel az idén már nem pótolja be. Hosszú évek alatt fogalmazódott meg bennem, hogy az ember mértékegysége: egy könyv. Ez alatt nemigen lehet értelmes párbeszédet folytatni senkivel.
A ciprusok alatt pedig már e-könyvet is olvasnak, sokan azt gondolnák, hogy ez korfüggő, holott egyáltalán nem az: nyolcvanöt éves nagynéném most ilyeneket olvas angolul, egy internetes könyvtárból tölti le a regényeket.
Hangoskönyvet is hallgatnak. Lehet digitalizálni, lassan a formája is mindegy lesz. A szellemi értékeknek, a kultúrának a közvetítő felülete is permanensen változik, az alkotás eredetisége és a kíváncsiságot előhívó művek viszont nem helyettesíthetőek semmivel.
Gereben Ferenc A határon túli és inneni magyarok nyelvi identitása és olvasáskultúrája (2010) című tanulmányában azt írja, hogy a „határon túl jobban ragaszkodnak a hagyományos értékekhez és a nemzeti irodalomhoz, és egyelőre nem, vagy csak lassabban és fékezetten követik a Magyarországon évtizedek óta egyre jobban kibontakozó kommercializálódási és amerikanizálódási tendenciát”. Reprezentatív felmérésének eredményeit táblázatokban közli, eszerint Vajdaságban a legnépszerűbb szerzők százalékokkal igazolt sorrendben a következők: Jókai Mór, Rejtő Jenő, Danielle Steel, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Stephen King, Zilahy Lajos, Kosztolányi Dezső, Mikszáth Kálmán, Robin Cook. A listák tekintetében Felvidék és Kárpátalja sem sokban tér el, Erdély viszont jelentősebben: náluk három erdélyi író is szerepel a legolvasottabbak között.
