– Elégedetlenek vagyunk és ebből kifolyólag nem csodálkozunk a halálos balesetek számának növekedésén. A szóban forgó jogszabály tervezetét 2005-ban dolgozták ki, de csak 2009 végén jutott be a parlamenti eljárásba és került elfogadásra. Ez a törvény többek között előírja a szerb kormány közlekedésbiztonsági testületének megalapítását, amit pedig 20 hónappal a jogszabály hatálybalépése után még nyomokban sem lehet látni. Ez arra enged következtetni, hogy az államnak mindez nem fontos. Hiszen, ha valami fontos valakinek, akkor arról nem feledkezik meg, hanem ellenkezőleg, sietteti azt. Az effajta húzódzkodó hozzáállás sokba kerülhet nekünk. Az életünk lehet az ára.
Mivel lehet magyarázni, hogy másfél évvel a közlekedésbiztonsági törvény hatálybalépése után nem csökkent, hanem megnövekedett a halálos kimenetelű balesetek száma?
– A jogszabály hatálybalépésekor a törvénynek visszatartó hatása volt, ugyanis az emberek megijedtek a magas büntetésekről és a büntetőpontokról szóló történetektől. Attól tartottak, hogy meg lesznek büntetve. Ez a szabályos közlekedést feltételező viselkedés csupán 2010 szeptemberéig tartott, miután gyakorlatilag újból növekedni kezdett a közúti balesetek száma. Egyszerűen az emberek nem féltek. Tehát a halálos kimenetelű balesetek számának növekedését már tavaly észlelni lehetett. A jogalkotók tévedtek abban, hogy a magas büntetésektől való félelem meg tudja változtatni az emberek viselkedését, hiszen csak rövid távú hatása lehet az ilyen intézkedésnek. Büntetésekkel nem érhetjük el, hogy az emberek meggyőződjenek arról, hogy helytelenek a beidegződéseik. Sokan sajnos a büntetés elkerülése végett tartják be a szabályokat, és nem azért, mert meg lennének győződve arról, hogy helyesen cselekszenek, vagy hogy azzal a személyes biztonságukat növelik.
Hogyan lehetne mindezt megváltoztatni?
– Meg kell változtatni a közlekedők öntudatát és ez egy megfelelő gépjármű-közlekedési képzés által érhető el. A kezdő sofőröket másként kellene kiképezni. A jelenlegi vizsgarendszer, természetesen sarkítva, megelégszik azzal, hogy a vizsgázó nem fullasztja le a gépjárművet, valamint a kereszteződésben szabályosan tud megfordulni. Ez az oktatási- és vizsgarendszer 1983-ból származik és csupán az ügyességre koncentrál. E rendszerben viszont az ember nem tanulja és tapasztalja meg, hogy mekkora egy óránkénti 40 kilométeres sebességgel közlekedő gépjármű féktávja, milyen tulajdonsága van a jeges útnak, vagy mi fog történni, ha 30 kilométeres sebesség esetén nem használunk biztonsági övet. Természetesen ebben az ügyben nem az autósiskolák a felelősek, hiszen ők csak a törvényben előírtakat teljesítik. A probléma az, hogy az új közlekedésbiztonsági törvény szerint 2009 végén már új oktatási rendszert kellett volna bevezetni, de erről se lehet hallani semmit. Egyszerűen erre már nem maradt politikai akarat.
Ugyanez lehet az oka annak, hogy a szerbiai jogosítványok még nem számítanak nemzetközi jogosítványnak?
– A szerbiai jogosítványokkal nyugodtan lehet közlekedni szinte bárhol, Magyarországon, Németországban stb., ugyanis az európai uniós országokban a szerbiai jogosítványt fél évig ismerik el. A gond akkor történik, ha valaki le szeretne telepedni valamely uniós országban, hiszen ott újból le kell tennie a vizsgát és ki kell váltani a jogosítványát. Ennek a szabályozásnak három oka van: először is a régi piros jogosítványainkat könnyen lehetett hamisítani, másodszorra elavult az oktatási rendszerünk, a harmadik ok pedig nem más, mint a számunkra jól ismert korrupció, vagyis, hogy egyesek pénzért jutottak hozzá jogosítványukhoz. A felsoroltak közül csupán az elsőt sikerült a mai napig rendezni, de amíg nem történik előrelépés az utóbbi kettő terén, addig nem fogják tartósan elismerni vezetői engedélyünket.
