Miközben világszerte csökken az üzemanyag ára, Szerbiában emelkedik. Mindezek mellett szinte havonta drágulnak az élelmiszerek. A termelők az áremelést az euró árfolyamával, a nyersanyagok-, valamint az üzemanyagok áremelkedésével magyarázzák. A bejelentések szerint a jövő hónapban drágulásra számíthatunk a tejtermékek, a hústermékek és az édességek ára terén is. Goran P apović ot , az Országos Fogyasztóvédelmi Szövetség elnök ét arról kérdeztük, mivel magyarázható az újabb drágulási hullám.
– Hatvanszázalékos életszínvonal-csökkenést figyelhetünk meg Szerbiában, a fizetések egyre alacsonyabbak, egyre kisebb az emberek vásárlóereje, kevesebben járnak üzletekbe, az árak viszont egyre magasabbak. A nagyobb üzletláncokban megfigyelhetjük, hogy hétköznap alig van nyitva néhány pénztár és a vásárlók csupán a hétvégi akciók során jelennek meg nagyobb számban. Másfél éve végét sem lehetett látni a pénztárak előtt várakozó soroknak. Erre az egy éve tartó irreális drágulási folyamatra nem létezik gazdasági magyarázat. Csupán egyetlen magyarázat létezik, az pedig a termelési és a kereskedelmi monopólium, amelynek csak a magas, akár 30–50 százalékos árrés, a profit számít.
Milyen termékeket érint a drágulás?
– Mindig a legkeresettebb termékek árát emelik meg először, vagyis az alapélelmiszerek árát. A zöldségek és a gyümölcsök viszont az idei bő termés, valamint az indokolatlanul magas behozatal miatt olcsóbbak. Ha valaki meg akar róla győződni, hogy mekkora az életszínvonal nálunk, az nyugodtan menjen ki a piacra és kérdezze meg az elárusítókat, hogy az idén mennyire megy nekik az üzlet.
Az üzemanyag drágulásának is ugyanez az oka?
– Nem. Ebben az esetben az államnak kellene lépnie, de egyáltalán nem mutat hajlandóságot, hogy bármit is tegyen. Olyan dolgokkal foglalkozik, amivel nem kellene. Valójában az a baj, hogy nem is akar semmit tenni, hiszen többek között a kőolajszármazékokra kivetett 52 százalékos jövedéki adó által próbálja megtölteni az államkasszát. Minél magasabb a benzin ára, annál több pénz folyik be a büdzsébe. Hogy a bajt még tetőzzük, Szerbiában a kőolajszármazékok piacán nem létezik kereskedelmi versengés. Sőt, ebben az állapotban még a kisebb viszonteladók is megtalálták a saját, kényelmes helyüket.
Mi a véleménye a szerb kormány intézkedéseiről? Gondolok itt az árutartalékok feltöltésére…
– Már évek óta arról beszélünk, hogy az árutartalékok rendszere fontos eleme egy államnak. Csakhogy nálunk ez a rendszer nem működik, hiszen csak az olajra, a lisztre és a cukorra vonatkozik. Egy valódi árutartalék-rendszert a piac lenyugtatására, a szükségállapotok megoldására, valamint más államokkal történő kereskedelemre kellene használni. Nem pedig úgy mint most, hogy ha valaki külföldön öt tonna olyan nyersanyagot akar venni, amiből hiány van az itthoni piacon, valaki arra kötelezze, hogy hozasson be mellé öt tonna paradicsomot és krumplit. Kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy az állam egyáltalán kereskedik-e a saját mezőgazdasági termékeivel. Mindaddig, amíg nem nyílik meg a szerbiai piac, nem csökken az állami adminisztráció, a jogszabályokat nem kezdjük el alkalmazni és csupán egyes személyek markában gyűlik a pénz, nem fog jobbra fordulni a helyzetünk.
Fogyasztóvédelmi szempontból mennyire hatékonyak az állami ellenőrzések?
– Ha megfigyeljük az állami intézményeket, akkor olyan kijelentéseket hallhatunk, hogy Szerbiában az életszínvonal az előző hónaphoz képest 20 százalékkal javult, miközben egy rendes statisztika arra mutatna rá, hogy ez a 2 százalékot sem éri el. Ezt a magas számot úgy érik el, hogy olyan termékekből számolják ki az életszínvonal helyzetét, amelyeknek köze sincs a létfenntartási termékekhez. A minőség-ellenőrzés során pedig folyton azt hajtogatják, hogy Szerbiában minden kiváló és ez az ország egy tejjel-mézzel folyó Kánaán. Fogyasztóvédelmi szervezetünkkel ezt a félrebeszélést próbáljuk egyenesbe hozni, de sajnos nincs pénzünk komoly és kimerítő analízisekbe belefogni.
