Fél évszázaddal ezelőtt augusztus 20-án Magyarországon még a szovjet mintára készült alkotmányt ünnepeltették. Szó sem volt arról, hogy ez a nap közel évezrede Szent István ünnepe, akit akkor csak I. István királyként lehetett emlegetni. Az 1956-os forradalom után annyit enyhült a helyzet, hogy Magyarország címerébe belekerült a koronájától megfosztott, trikolóros címerpajzs, és az alkotmány ünnepén a Kádár-rezsim beszédeiben a kenyér ünnepét is emlegették. Szent Istvánról szó sem esett. Ebben az időben a határokon túl sem volt különb a helyzet. Dr. Pénzes János szabadkai megyéspüspököt arr akértük fel, hogy mutassa be, kivolt ez a kényszerrel eltitkolt ember a magyar nép történelmében.
– Azt hiszem, Szent István királyról, mai szóhasználattal élve, először is az mondható el, hogy nemzetünknek az első elkötelezett, irányt mutató keresztény embere volt, hiszen előbb volt keresztény, mint államalapító. Manapság többnyire államalapítói jelentőségét helyezik az első helyre, de világosan kell látnunk, hogy csak úgy tudott megalapítani egy keresztény alapokon nyugvó államot, hogy ő maga is keresztény volt. Jellemvonásait tekintve kiemelhetjük: elsősorban magyar volt, szilárd katolikus hívő, öntudatos, aki tudott és mert felelősségteljes döntéseket hozni. Életfelfogásának, elveinek kialakításában nagy szerepet játszott kitűnő neveltetése. Oktatásával, tanításával elsősorban a fejedelmi udvarban működő püspökök és szerzetesek foglalkoztak. Közülük kiemelkedik Szent Adalbert, akit Géza fejedelem Prágából hívott meg, hogy fiának nevelője legyen. A jó nevelésnek köszönhetően nemcsak államférfivá tudott válni, hanem igazi szentté is. Szent István szigorú és erőskezű, de mindvégig bölcs mérsékletet tanúsító, kegyes szívű uralkodó volt, akinek életét mélységes vallásos meggyőződés és a keresztény hit szándéka irányította. Uralkodói tehetségéről, államférfiúi bölcsességéről alkotásai tanúskodnak. A világtörténelem azon uralkodói közé tartozik, akik századokra irányt szabtak népünk fejlődésének.
Magyarország első királyának miben rejlik történelmi jelentősége?
– Szent István király személyének számos történelmi jelentősége közül néhányat szeretnék csupán kiemelni. Először is az államalapítást és országszervezést, valamint a keresztény műveltség előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseit. István államszervezete elősegítette a feudális osztályviszonyok további fejlődését, biztosította az ország belső rendjét, de külső védelmét is. Kétségtelen, hogy István király történelmünk legnagyobb alakjai közé tartozik. Legendáink, mondáink elsősorban a kereszténységet elterjesztő, kegyes és szent királyt ábrázolják, de a történeti tények alapján a magyar társadalom megújítóját tisztelhetjük benne. Felismerte a történelmi haladás irányát, és megteremtette azokat az intézményeket, amelyek ezt a haladást biztosították. A XXI. század emberének is ilyen határozottságra és bátorságra van szüksége, mert különben fennmaradásunk kerül veszélybe.
Milyen jelentősége volt Vajk megkeresztelkedésének?
– Géza fejedelem úgy vélte, hogy Európa szívében csak akkor tud fennmaradni Magyarország, ha a kor követelményeinek megfelel az ország berendezkedése mind világi, mind vallási téren. Ezért fiát, ki születésekor ugyan a pogány Vajk nevet kapta, 972-ben megkereszteltette és az első keresztény vértanú, István nevét adta neki.
A megkeresztelés aktusa azért is nagy jelentőséggel bíró esemény, mert a királlyá koronázás elengedhetetlen követelménye volt. Géza fejedelem és fia, István olyan királyságot kívánt megvalósítani, amelynek alapja a keresztény hit, s ilyen módon az ország képes beilleszkedni Krisztus misztikus testébe, vagyis abba a keresztény Egyházba, amely a birodalmak közösségének alapja. A nép számára azonban nem volt könnyű a régi vallást újra cserélni, így érthetően a térítést folytonos lázadások kísérték, mégis fontos pillanata ez a magyar történelemnek, mert egy új szakasz kezdődött el a magyarság történelmében.
Trónra lépésének milyen előzményei voltak?
– Géza nagyfejedelem halála 997-ben alkalmas pillanatnak mutatkozott azok számára, akik a mélyreható átalakulás szükségességét nem látták be, a kereszténységet pedig nem, vagy csak látszatra fogadták el, és a hatalmat igyekeztek magukhoz ragadni. Szent István Nyitrából, ahol addig tartózkodott, Esztergomba sietett, hogy hívei élére álljon. Ekkor lett hivatalosan nagyfejedelem, s mint ilyen indult hadba a trónutódlásból kirekesztett Koppány és a pogányságot visszakívánó támogatói ellen. A veszprémi várat ostromló sereggel Veszprém és Várpalota között ütközött meg és fényes győzelmet aratott. Szent Istvánnak még két esetben kellett rendkívüli határozottsággal fellépnie. 1003-ban hadba kellett vonulnia Gyula ellen, de vérontásra nem került sor, mert Gyula és két fia meghódolt Szent István előtt. Ajtony nem követte példájukat, hanem fegyveresen ellenállt, és 1008-ban csatában lelte halálát. Első szent királyunk uralkodásának első három évtizede alatt jelentős mértékben haladt előre a nagyfejedelemségnek keresztény királysággá történő átalakításában, valamint az egyházi szervezet kiépítésében. Ebben a munkában Asztrik volt nagy segítségére. Asztrik volt az, aki kevéssel 1000 karácsonya előtt II. Szilveszter pápától koronát és zászlós lándzsát, felségjelvényeket hozott Magyarországra. A koronázást Domonkos, a magyarok első érseke végezhette Esztergomban 1000 karácsonyán vagy az új évezred első napján. Azzal, hogy Szent István kérését a pápa teljesítette, és neki felségjelvényeket küldött, az egész keresztény Nyugat tudomására hozta: az új állam és uralkodója szuverenitását mint Péter utóda és a lelki hatalom letéteményese elismeri, jóváhagyja.
A magyar nemzet fennmaradása szempontjából milyen szerepe van Szent Istvánnak?
– Azzal, hogy Szent István keresztény alapokon nyugvó államot alapított, megteremtette a lehetőségét a magyarság fennmaradásának. Tudjuk, hogy ha ezt nem teszi meg, akkor a magyarok eltűntek volna a történelem színpadáról. S mivel politikai, vallási és társadalmi értelemben lényegében ő teremtette meg Magyarországot, ő jelölte ki népének a jövőbe vezető utat, nyugodtan kijelenthetjük, Szent István a legnagyobb államférfi az egész magyar történelemben. Túlzás nélkül mondható, hogy István a maga korának legkorszerűbb, leghaladottabb államát hozta létre atyjának, Gézának nyomdokain. Olyan szilárd alapokat vetett meg, melyekre mindmáig új falak épülhettek a számtalanszor ledőlt, lerombolt, elpusztult falak helyett. A nemzet ezért emlegeti őt ezer év óta szakadatlanul, mindenféle változó történelmi és politikai helyzetben, mert István művét a sajátjának tekinti. Szent Istvánban a magyar nemzet élni vágyása és államalkotó képessége testesült meg.
Milyen egyház-, kül-, és belpolitika jellemezte az uralkodót?
– Egyházpolitikáját tekintve nagy érdemeket szerzett az ország katolikus egyháza érdekében. Szerzetes papokat hívott Bajorországból, Csehországból, Olaszországból, akik többnyire bencés szerzetesek voltak, de görög bazilita szerzeteseket is hívott Bizáncból. Szent Márton hegyén (Pannonhalmán) és még sok más helyen az országban apátságokat alapított, amelyek egyházi és missziós központok is voltak egyben. Elrendelte a templomok építését is, amelyeket a legtöbb esetben gazdagon megajándékozott, továbbá előmozdította a vallásos jámborságot, amelynek ha volt is pogány eredetete, de megtöltötte keresztény tartalommal. E tekintetben a bölcs alkalmazkodás módszerét követte, mert csak így tudta eredményesen végezni felvállalt feladatát a nép keresztény mivoltának elmélyítését illetően.
Külpolitikáját tekintve szintén a bölcsesség jellemezte. Tudta azt, hogy a fiatal magyar királyság csak úgy tud megmaradni és továbbélni, ha szorosan együttműködik a szomszédos államokkal. Az országban történő változásokat jól megvilágítja egy világpolitikai jelentőségű tény is. Trónra lépése előtt nem egész fél évszázaddal a magyar lovascsapatok még halálosan fenyegették a Nyugatot és a kereszténységet, az általa újjá- és átalakított Magyarország viszont a keresztény Nyugat bástyája lett, amely később a mongol és a török veszély idején mutatkozott meg, és évszázadokon keresztül mintegy védőfallá erősödött az ázsiai hódító barbárokkal szemben. Népe érdekeit igyekezett külföldön is képviselni, amelyet az is bizonyít, hogy Jeruzsálemben bencés kolostort, Rómában zarándokházat, Konstantinápolyban díszes templomot építtetett.
A püspök a dreai templomban tartott istentiszteletet az árva gyerekek oltalmáért
Nemzetpolitikáját tekintve szintén nagy érdemeket szerzett. Célkitűzése volt a kereszténység megkedveltetése és szívüggyé tétele az országban, továbbá az önálló állam és a nemzeti függetlenség megteremtése, ugyanígy egy erős monarchia és politikai egység fölépítése, valamint a magyar népi jelleg és szokások megőrzése a Nyugat-Európába való beilleszkedés közepette.
Hogyan és miként avatták szentté?
– A korabeli krónikák arról számolnak be, hogy a szentéletű királynak halála után is érezték és tapasztalták segítségét, különösen a bajba jutottak és a szükséget szenvedők. Mialatt az országot nyomorúságok sora sújtotta, a köznép emlékezetében megőrizte első királya alakját és tetteit. A királyi hatalommal visszaélő uralkodóktól szenvedők előtt még világosabbá vált, hogy Szent István állapotbeli kötelességeit teljesítve, az ország függetlenségét biztosítva, törvényeivel rendet és békét teremtve, az egyházi szervezet kiépítésével az Evangélium eredményes hirdetését lehetővé téve Isten akaratát teljesítette. Aki pedig Isten akaratát hősies fokon teljesíti, az részesül az Istenből kisugárzó szentségből, vagyis maga is szent. E meggyőződésből tehát nem is a hatalom jogos vagy jogtalan örökösei, hanem a nép kezdte Istvánt szentként tisztelni, s a kultusz helye a temetkezési hely, az általa alapított fehérvári bazilika volt. A hivatalos szentté avatás a XI. század második felében pápai jóváhagyással történt. Szent László király volt az, aki mindent megtett annak érdekében, hogy a nép körében már szentként tisztelt királyt hivatalosan, egyházi jóváhagyással, oltárra emeljék. A történelmi források megőrizték Szent VII. Gergely pápa írását, amelyben engedélyt ad István király mellett Gellért és Imre herceg szentté avatására, miszerint: „emeljék fel azok testét, akik Pannóniában a hit magvát elvetették, és az országot a hit hirdetésével öntözték, hogy őket a legnagyobb tiszteletben tartsák és méltó tisztelettel illessék.” Így történt tehát, hogy Szent László király 1083-ban elvégezhette a szentté avatásokat. A pápa legátust küldött hazánkba, és az ő jelenlétében történtek a kanonizációk.
Tekintetbe véve délvidéki mindennapjainkat, véleménye szerint mi Szent István mai hagyatéka, üzenete?
– Meggyőződésem szerint először is Szent István király üzenete az összmagyarságnak, így a délvidéki magyarságnak is – a nemzet megmaradását és fennmaradását figyelembe véve – a család szeretete és tisztelete, valamint a templomhoz és az iskolához való ragaszkodás, amint ezt Szent István király is felismerte. A Mária-tisztelő király állandó kapcsolatban volt az Istennel, törekedett az életszentségre, ezért vált Isten előtt felelős uralkodóvá. Az életszentségre törekvés tehát Szent István egyik üzenete a mának. Továbbá a mai kor emberének szem előtt kell tartania államalapító királyunk fő célját, ki egy erős, egységes, keresztény nemzetet kovácsolt össze, melyet meg kell tartanunk. Még ezer év távlatával is meríthetünk fiához, Szent Imréhez írt intelmeiből, melyben felszólít és buzdít a katolikus hit megtartására és a becsületes, tisztességes életre. Türelmességre és megbocsátásra int, hiszen csakis ezáltal juthatunk előrébb életünk folyamán. Felhívja figyelmünket a jogok tiszteletben tartására, ami itt a Délvidéken, ahol számos nemzet él egy helyen, különösen fontos a békés társadalom és jövő megteremtésének érdekében. Azon kell fáradoznunk, hogy a fiatal nemzedék merje az ősök hitét és nyomdokait követni, felvállalva keresztény és magyar gyökereit. Fontos, hogy örökké a szeretet vezérelje és tartsa össze az embereket, akár egy nép sarjai, akár nem. Végezetül pedig, mint elődeink, merjük kérni szent királyunk közbenjárását életünkre és mindennapjainkra, hogy határon innen és túl meg tudjunk maradni magyarnak és katolikus kereszténynek.
