Palma 1960-ban született, Ludwig van Beethoven pedig 1770-ben, így a híres német zeneszerző olyan 200–210 éves lehetett volna Palma ifjú éveiben – ha megéri ezt a szép kort. De sajnos nem érte meg, mert 1827-ben, 57 éves korában meghalt. Palma minderről valószínűleg nem sokat tud, de szemlátomást ez olyan nagyon nem is zavarja. Ettől ő még intézi polgármesteri teendőit – és nem is akárhogyan! Most augusztusban például 210 magas tejhozamú tehenet sorsoltak ki a jagodinai termelők között, az Állattenyésztés új kezdetei Jagodinában elnevezésű program keretein belül. Egy-egy ilyen haszonállat ára 2000 euró körül mozog, így a szerencsés nyertesek nyilván igencsak megörültek az ajándéknak. Tavaly februárban a Palma által vezetett községi tanács úgy döntött, Jagodinában mindenkit mentesítenek a termőföldek és erdők utáni adó, valamint a vagyonadó fizetésének kötelezettsége alól, „tekintettel a nehéz gazdasági helyzetre”. Egy hónappal később, márciusban pedig bejelentette, most már hamarosan megérkezik a zsiráf a híres-nevezetes jagodinai állatkertbe, amelyet szintén ő hozott létre, és sietett mindenkit megnyugtatni, ez sem az államnak, sem a városnak nem kerül egy dinárjába sem, mert a zsiráfot, amely egyenesen Chicagóból érkezik, „egy olyan valaki ajándékozza, aki szereti Jagodinát”. 2009 decemberében, az első pillanatban, amint megszűnt a vízumkényszer, Palma 115 jagodinai parasztot gyűjtött össze, akik még soha nem jártak külföldön és soha nem ültek repülőn, elvitte őket Belgrádba, ott repülőre szálltak, és elmentek Bécsbe, hogy „tanulmányozzák a nyugati típusú mezőgazdálkodást”. Vagy – visszaugorva a mába – itt van Palma legutóbbi akciója: minden 30 évnél idősebb szerbiai hajadon meghívást kapott egy ingyenes görögországi nyaralásra, ahová a jagodinai agglegényekkel együtt utazhatnak. Ha a nyaralás során párkapcsolat alakul ki, ebből a kapcsolatból pedig esetleg házasság is születik – nos, ott a jagodinai község is beszáll 3000 euróval az ifjú házasok új életének megalapozásába. Palma az ilyen dolgokat szereti, de van, amit nem. A homoszexuálisok büszkeségnapi felvonulását például nagyon nem. Sem ő, sem a pártja. Erőszakot ugyan nem alkalmaznak, és arra nem is szólítanak fel, de „mélységesen elítélik, hogy ezek a felvonulók normálisnak akarják feltüntetni azt, ami betegség: a homoszexualitást”.
Ha már „Vélemény”, akkor nyilván most kell jönnie a véleménynek. Az ilyen típusú polgármesteri habitus véleményezésének. Gondolom, sokak szerint némi kioktató hangnemmel, lefitymáló megjegyzésekkel, enyhe, vagy épp határozott fejcsóválással és fintorgással, „európai standardok” hangoztatásával. Nos, sajnálattal kell közölnöm mindazokkal az olvasókkal, akik itt ezt várják, hogy ezúttal csalatkozniuk kell a kommentáríróban. Palma ugyanis szerintem maradéktalanul eleget tesz az egyik legfontosabb polgármesteri (és egyáltalán: bármilyen vezetői) elvárásnak. Ő ugyanis: valamilyen. Mindazokra a húzásokra, amelyeket fent felsoroltunk (és amelyek csupán ízelítőt adnak a jellegzetesen „palmai” húzásokból) nagyon sokféle jelzőt lehet ráaggatni. Konzervatív. Balkáni. Szerb. Orientális. Populista. Hivalkodó. Despota. Vagy épp: nagyvonalú. Patrióta. Innovatív. De a lényeg épp ez. Palmára sok mindent lehet mondani, csak épp azt nem, hogy: semmilyen. Palmát lehet szeretni, lehet gyűlölni, lehet teljesen elfogadni azt, amit csinál, és teljes mértékben elutasítani, lehet köpködni rá és az egekbe emelni, csak egy valamit nagyon nehéz vele kapcsolatban: közömbösnek maradni. Palma egy jelenség (egyébként még külsőségeiben is az, érdemes megnézni). És ha sok ilyen vezetői jelenség lenne Szerbiában (és Vajdaságban), akkor lehetne a szó valódi értelmében is végre: választani. Mert a színek sokaságából már lehet választani, a színtelen szürkeségből nincs is értelme. Mert nincs is annál rosszabb, mint ha egy vezető csak egy színtelen, szagtalan, szürke kisegér.
