Továbbra is Angela Merkel múlt hét eleji belgrádi látogatása határozza meg Szerbia politikai közéletét. A német kancellár világos beszéde végre tiszta helyzetet teremtett: Szerbia nem haladhat tovább az EU-integráció útján, ha a politikai elit nem számol le a Koszovóhoz kötődő illúzióival. A polgárok többsége ezt eddig is jól tudta, de a vezető politikusok igyekeztek elmismásolni a dolog jelentőségét, folyton azt szajkózva, hogy „senki sem követeli Szerbiától Koszovó elismerését”.
Az elmúlt napokban a szerb politikusok közül csak Vesna Pešić független parlamenti képviselő mondta ki kertelés nélkül: Szerbia választhat, hogy Koszovó nélkül akar belépni az EU-ba, vagy nem akar belépni az EU-ba – szintén Koszovó nélkül. Ha folytatjuk az eddigi politikát, miszerint az unióhoz is ragaszkodunk, de Koszovót se hagyjuk veszni, akkor végül sehová se jutunk – nyilatkozta.
Vesna Pešić 1940-ben született Belgrádban. A Belgrádi Egyetem Bölcsészettudományi Karán filozófiát végzett, majd a Jogi Karon magisztrált és doktorált szociológiából. Már a hetvenes évek elején bekapcsolódott a Belgrádi Ellenzékként ismert, értelmiségieket tömörítő mozgalomba, amely az emberi szabadságjogok védelmét tűzte zászlajára. 1982-ben 25 napra börtönbe zárták, mert részt vett azon a tüntetésen, amelyet a Belgrádi Egyetem letartóztatott hallgatóinak szabadon bocsátása végett szerveztek. Elmondása szerint a börtönben nem inzultálták, sőt, bizonyos fokú tisztelet övezte. Később, Milošević Szerbiájában – számos más ellenzéki vezetőhöz hasonlóan – már ő sem kerülte el a verést.
A kommunista párthoz soha nem csatlakozott, a pluralizmus kialakulásakor azonban belépett Ante Marković reformpártjába. 1992 és 1999 között a Szerbiai Polgári Szövetség elnöke volt, a posztjáról önként mondott le, ezzel beírva magát a többpárti Szerbia történelmébe, hiszen ezt megelőzően még egyetlen pártelnök sem távozott önként vezető posztjáról. Miután pártja, immár Nataša Mićić irányítása alatt, 2007-ben beolvadt a Liberális Demokrata Pártba, Pešić az LDP Politikai Tanácsának elnöke lett. A liberális párt parlamenti képviselője volt egészen ez év márciusáig, amikor nézeteltérései támadtak a párt vezetőjével, és elhagyta az LDP parlamenti frakcióját, majd kisvártatva a pártot is.
Vesna Pešić a 90-es években cselekvő részese volt Milošević ellenzékének. Zoran Đinđićtyel és Vuk Draškovićtyal együtt vezette a legendás Együtt Koalíciót, mely az 1996-os választási csalásokat követő tömegtüntetéseket szervezte. Később a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) egyik vezéralakja lett. A rendszerváltást követően, 2001-től az akkori Jugoszlávia, majd Szerbia és Montenegró mexikói nagykövete volt 2005-ig. Ezt az ötéves periódust leszámítva, mind a mai napig meghatározó egyénisége Szerbia politikai közéletének.
A politikai aktivizmus mellett a tudománynak szentelte életét. Tudományos főmunkatársa a belgrádi székhelyű Filozófiai és Társadalomelméleti Intézetnek, számos szociológiai tanulmánya jelent meg itthon és külföldön. Emellett a civil szférába is tevékenyen bekapcsolódott. Ő alapította 1991-ben a Háborúellenes Akcióközpontot, az első szerbiai békeszervezetet, de más, az emberi jogokért és a békéért küzdő egyesület létrejöttéhez is hozzájárult. Megkapta a presztízses Szaharov-díjat, 1997-ben pedig Nobel-békedíjra jelölték.
Magánéletéről keveset tudni. Még egyetemista évei alatt férjhez ment Srđa Popović ügyvédhez, akitől később elvált. Egyetlen fiuk, Boris, szintén ügyvédként dolgozik édesapja irodájában.
Következetes, szigorú, megalkuvást nem tűrő magatartása és az elmúlt évtizedekben szerzett tekintélye miatt a közvélemény mindig odafigyel arra, amit Vesna Pešić mond. Más kérdés, hogy elég kevesen vannak azok, akik egyetértenek vele vagy mernek nyilvánosan azonosulni a nézeteivel. Az ország sorsát érintő kérdésekben a történelem eddig őt igazolta. Sovány vigasz, hogy tíz-húsz év múlva ugyanezt állapíthatjuk majd meg Koszovóval kapcsolatos álláspontját vizsgálva is.
