– Nagyon sok megjegyzést tettünk a vagyon-visszaszármaztatásról szóló jogszabályra. Szinte mindegyik szakasszal kapcsolatban volt észrevételünk. A tartományi ombudsman honlapján a közlemények között szerb nyelven meg lehet tekinteni őket. A törvénytervezet szövege az 1945. március 9-e után elkobzott vagyon visszaszármaztatását, illetve kárpótlását irányozza elő. Ez a dátum nem elfogadható, ugyanis tudvalevő, hogy a vagyonelkobzások legnagyobb része ezen időpont előtt történt meg. A törvénytervezet értelmében a természetbeni vagyon-visszaszármaztatás élvez elsőbbséget, ha ez nem lehetséges, akkor pedig államkötvényekkel történő kárpótlás következik. Véleményünk szerint a jogszabály e pontban indokolatlanul nem ismeri el a csereingatlanok útján történő kárpótlást, vagyis a szubsztitúció intézményét. A törvénytervezet a továbbiakban azokat a kérdéseket is rendezi, amelyek a rehabilitációs eljárás során született ítéletek tulajdonjogi következményeit szabályozzák. Nem értünk vele egyet, ugyanis a bírósági ítéletnek kellene lennie a kizárólagos alapja a vagyon-visszaszármaztatásnak, nem pedig a törvénynek.
Hogyan rendezné a bírósági eljárás ezt a kérdést?
– Amennyiben a bírósági eljárás során megállapítást nyert, hogy az illető személy nem tekinthető bűnösnek, akkor ezzel semmisek, vagyis törlődnek az egykori ítélet tulajdonjogi következményei, így a vagyonelkobzás is. Ezenkívül tudjuk, hogy esetenként nem is született bírósági ítélet, hanem egyszerűen kijelentették, hogy valakinek nagyobb földterülete van és ezért elkobozták. Nem tudom, hogy ezekkel a személyekkel mit szándékozik a törvény csinálni. Ezenkívül megjegyzésünk van a vagyon-visszaszármaztatási és a köztulajdonjogról szóló jogszabály viszonyára is. Pontosan meg kellene határozni, hogy a szerb állam, a tartomány, vagy az önkormányzatok fogják visszaszolgáltatni az egykor elkobzott vagyont. Nem tartjuk indokoltnak, hogy a törvénytervezet kivonja a visszaszármaztatás alól azokat a földterületeket, amelyeken a településrendezési terv, közterületek, vagy közintézmények építését irányozza elő. A településrendezési terv a tulajdonjogi viszonyoktól függetlenül irányozza elő a jövőbeni építkezést, holott a tulajdonjogi viszonyokat megegyezéses alapon, valamint a kisajátításról szóló törvény alapján kell rendezni. A törvénytervezet ugyanakkor kivonja a visszaszármaztatás alól azokat a telkeket, amelyeken engedély nélkül épített épületek vannak. Ezt nem tartjuk szerencsés megoldásnak, mert a legalizációs eljárás kimeneteléhez kell kötni a visszaszármaztatás lehetőségét, és addig felfüggeszteni a szóban forgó visszaszármaztatási eljárást. Nem lehet egy illegális építést előnybe helyezni és védeni e kérdések tekintetében. De a törvénytervezet kivonja a természetbeni visszaszolgáltatás alól az ingó kulturális javakat, például a festményeket, vagy a kiemelt jelentőségű javakat, gyűjteményeket. Ezt sem tartjuk indokoltnak, ugyanis a törvénytervezet nincs összehangolva a kulturális javakról szóló törvénnyel, amelynek értelmében a védett kulturális javak tulajdonosa, vagy birtokosa köteles a javakat épségben fenntartani és ezeket kiállítás, vagy tudományos kutatás céljára rendelkezésre bocsátani. A törvénytervezet előírja, hogy az eljárási illetékeket a vagyon-visszaszármaztatást igénylő fizeti, de nem szabályozza, hogy ki állja a szakértői véleményezés költségeit. Kiváltképp az ingatlanok esetében, amikor értékbecslésnek kell belekerülnie az eljárásba és attól tartunk, hogy ez nagyon sokba fog kerülni, hiszen figyelembe kell venni a jelenlegi és a volt ingatlanpiaci viszonyokat. Az ilyen szakvélemény pedig nagyon drága. Javaslatunk szerint ezeket a költségeket az államnak kellene fizetnie.
A kisebbségeket éri diszkrimináció a törvénytervezetben?
– Amikor átolvassa az ember a törvénytervezetet, akkor az derül ki, hogy nem említi külön a kisebbségeket, hiszen mindenkire egyformán rendelkezik a törvény. De mivel a törvénytervezet az 1945. március 9-e után elkobzott vagyon visszaszármaztatását irányozza elő, láthatjuk, hogy ez egy rejtett diszkrimináció, hiszen, mint mondtam, a jelzett dátum előtt történtek legfőképp az elkobzások és ezek elődlegesen a zsidó hitközséget, valamint a magyar kisebbség jogait csorbítják.
Milyen esetleges fegyvereik vannak az észrevételeik elfogadtatására?
– Miután közvitára bocsátották a törvénytervezetet, augusztus 24-én, még bőven a határidőn belül elküldtük észrevételeinket a kormánynak – Božidar Đelić kormányalelnöknek – és a pénzügyminisztériumnak egyaránt. Mivel ez egy közvita, erre az ajánlásra választ nem várunk, sőt a kormány nem köteles elfogadni megjegyzéseinket. Ami az ombudsmani hivatal hatásköreit illeti, a közvita lezárásával a mi reagálási lehetőségeink is megszűnnek. Remélem a kormányülésen elfogadják észrevételeinket, kiváltképp azon rejtett dolgokat, mint a vagyon-visszaszármaztatás eredetének számított dátumot, vagy a csereingatlanok útján történő kárpótlást. Ezek az eljárási szabályok, rejtetten megnehezítik, vagy akár el is lehetetlenítik a kárpótlást. Rendben van, ha például államkötvényekkel fogják a kárpótlást elvégezni, de ha az ügyfél nem tudja megfizetni a 300–500 eurós illetéket, vagy a szakértői véleményt, akkor mindenképpen eljárási hibáról kell beszélnünk. Ezekre a hibákra kell rámutatnunk. Ha a törvénytervezetet az eredeti formájában fogadják el, akkor már a politikai pártok módosítványi indítványain múlik majd, hogy milyen lesz a végleges jogszabály.
