Megbékélés, regionális együttműködés, a nyitott kérdések tisztázása – számtalanszor elhangzanak ezek a kívánalmak a balkáni országok és népek vonatkozásában, többnyire uniós politikusok szájából. A Balkán stabilitásában érdekelt Európa követeléseinek nem igazán van foganatja a permanens választási kampányban izzó délszláv államocskákban, ahol egy-egy nacionalista kicsengéssel bíró, hányaveti odamondogatás a szomszédnak még mindig szavazatokat és népszerűséget hozhat.
Hogy talán valami mégis változik ezen a téren, arra Ivo Josipović horvát államfő lehet jó példa. Egy friss közvélemény-kutatás adatai szerint Josipović a legnépszerűbb politikus Horvátországban, a megkérdezettek 44,6 százaléka vélekedett pozitívan róla. Márpedig a jogtudósként és zeneszerzőként is elismert elnök legfőbb tulajdonságai a kimértség, a kompromisszumkészség és a pragmatikusság. Azon kevesek egyike, akik valóban komolyan veszik a megbékélés, a regionális együttműködés és a nyitott kérdések tisztázásának fontosságát a szomszédságpolitikában.
Nem mindenki nézi ezt jó szemmel, különösen odahaza nem. Legutóbb épp azt vetették a szemére, hogy túlságosan sokat kvaterkázik Boris Tadićtyal. Való igaz, az utóbbi hetekben, hónapokban többször is találkozott a két államfő, de Josipović a rosszalló megjegyzésekre rétori kérdéssel válaszolt: „Ugyan kikkel kellene inkább találkozni, mint a szomszédainkkal, akikkel objektíve talán a legtöbb gondunk akad?”
Josipović már elnöki karrierje első száz napjában alaposan fölkavarta a horvát nacionalista kedélyeket. 2010 áprilisában Boszniába látogatott, ahol bocsánatot kért a horvátok által elkövetett gaztettekért, majd meglátogatta mind a horvátok, mind a muzulmánok vesztőhelyeit, amivel azt üzente, hogy számára áldozat és áldozat között nincs különbség, mint ahogy a horvát háborús bűnös is kiegyenlíthető a szerb vagy a muzulmán háborús bűnössel.
Ivo Josipović a Horvát Köztársaság harmadik elnöke, Zágrábban született 1957-ben. Családja a tengermelléki Baška Vodából származik. 1980-ban diplomázott a Zágrábi Egyetem Jogi Karán, majd 1983-ban zeneszerzői oklevelet is szerzett. Mintegy félszáz zenemű és több tucat tudományos munka szerzője, a büntetőjog és a nemzetközi büntetőjog számít szakterületének. 1994-től a jogtudományok doktora, rendkívüli egyetemi tanár zágrábi Alma materén, de más belföldi és külföldi egyetemeknek is vendégtanára. Horvátország jogi képviselője volt a hágai Nemzetközi Törvényszéken a népirtás vádjával, Szerbia ellen indított perben, köztársasági elnökként viszont már azon ténykedett, hogy a két ország kölcsönösen vonja vissza az egymás ellen indított pereket.
Politikával a ’80-as években kezdett foglalkozni. 1980-ban belépett a Horvát Kommunista Szövetségbe, melynek megreformálásában is szerepet vállalt. 1994-ben egy időre felhagy a politizálással, hogy teljes egészében a jogtudománynak és a művészetnek szentelhesse életét. Ivica Račan horvát kormányfő, majd ellenzéki vezető hívásának eleget téve 2003-ban parlamenti képviselő lesz a Szociáldemokrata Párt színeiben, majd 2007-ben második képviselői mandátumát is megkezdi. Köztársasági elnökké 2010 januárjában választották meg.
Josipovićról az a fáma járja, hogy mindig pontos és rendkívül precíz ember. Tud angolul és németül. Azt beszélik róla, hogy literszámra issza a kávét, Facebook-függő, és bár komolyzenében utazik, szívesen hallgatja a Red Hot Chili Pepperst, Bob Marley-t, a Depeche Mode-ot és a Rolling Stonest.
Feleségével, a „szintén zenész” (vagyis jogászprofesszor) Tatjanával több mint húsz éve élnek házasságban, egy gyermekük van, Lana.
