A technika fejlődése lassan már felfoghatatlan. Elképzelhetetlen gyorsasága miatt homályba kényszerítette a nagynevű feltalálók, vizionáriusok korát. Azt hiszem, nem túlzás azt mondani, róluk csupán a technikakönyvek történelmi fejezetei emlékeznek meg már. De tévedés azt hinni, hogy a technika története a nagy feltalálók életrajzának és alkotásának időrendi felsorolása lenne, hiszen a történelmet nem az egyes emberek, hanem a társadalom egésze formálja. Közismert, hogy az ókori Görögországban Héron már mindent ismert, ami egy gőzgép megalkotásához szükséges, azonban a gőz erejét mégsem használta fel termelési célokra, ugyanis nem volt társadalmi igény a gőzgépre.
Ugyanakkor hiába van társadalmi igény valamire, ha a technika adott fejlettségi szintjén azt nem lehet megvalósítani.
Játszunk el a gondolattal! Vajon milyen lenne a jelen, ha Kr. e. 120-ban Alexandriai Héron kezdetleges gőzgépe nem csupán egy játékos érdekességként maradt volna fent, hanem felismerték volna a benne rejlő lehetőségeket és az ipari forradalom nem 1766-ban kezdődött volna meg. Vajon hol tartana ma a tudomány, vajon a csillagok között élnénk-e már? Nem tudom, de a világ nem így nézne ki mint ma, az biztos. Héron messze meghaladta saját korát, többek között tervezett szövőszéket, kidolgozott megoldásokat a szélenergia hasznosítására, egy tisztán mechanikai alapokon nyugvó robot-színházat is készített. Gőzgépének egyik alkalmazása egy templomban valósult meg, ahol a „Hérón-gömb” segítségével a kapuk automatikusan nyíltak és csukódtak. De mégsem terjedt el a gőzgép, hiszen a jellemzően fizikai erőn és rabszolgaságon alapuló társadalmakban nem volt szükség a kétkezi munka hatékonyabbá tételére, esetleg felváltására gőzenergiát felhasználó gépek által. A gőzgép az istenek dicsőségére működhetett, de a társadalmat szétzilálta volna.
Hérón gőzgépe csak akkor terjedhetett volna el, ha elhiteti a társadalommal, hogy szüksége van rá. Ha megteremti a társadalmi igényt. Ez történik például ma a hadi kutatások leple alatt – meggyőzzük a társadalmat, hogy egyre kifinomultabb fegyvert kell kifejleszteni a láthatatlan, bármikor előbukkanó ellenség legyőzésére, önmagunk megvédésére. A gondolatot követve ez lehetett az egyik titka a nemrég elhunyt Steve Jobsnak, korunk egyik legnagyobb, talán utolsó vizionáriusának is. Vitathatatlan tény, hogy az Apple egykori alapítójának egyik legnagyobb érdeme az volt, hogy képes volt felismerni a technológiákban rejlő lehetőségeket, így például az egérben és a grafikus megjelenítésben (a mai számítógépek kezelőfelületei, operációs rendszerei, vagyis a Windows, OS X stb.) rejlő potenciált, amit a Xerox-tól vett meg. Hasonló történetnek számít az MP3 formátumot tömegekkel megismertető iPod (mp3-as zenelejátszó), amely annak ellenére forradalmasította a hordozható zenelejátszást, hogy nem ez volt az első ilyen készülék, valamint az iTunes zenebolt is, amely a mai napig vezető online daláruháznak számít. Az iPhone pedig, annak ellenére, hogy végül is csak egy érintőképernyős mobiltelefon, amellyel többek között lehet zenét hallgatni, internetezni és fényképezni, megváltoztatta az okostelefonokról szőtt elképzeléseket, miközben óriási divatot, hisztériát, sőt szinte kultuszt teremtett. Utolsó korszakalkotó terméke egy olyan táblagép (érintőképernyős, billentyűzet nélküli, elsősorban multimédiás alkalmazásokra, vagyis internetezésre, filmnézésre, újság és könyv olvasására használható hordozható készülék) volt, az iPad, mely víziója szerint későbbiekben képes leváltani a számítógépet.
Jobs zsenialitása abban rejlett, hogy mániákusan kereste annak a módját, hogyan teheti egyszerűbben használhatóvá, felhasználóbarátabbá és szebbé a cég termékeit. Egy letisztult egyszerű világ volt a víziója. Szinte minden Apple-találmányt hihetetlenül egyszerű kezelni, legyen az számítógép vagy mobil, zenelejátszó vagy tábla-PC, egyik sem igényel kézikönyvet, betanulási időt, de ironikusan szólva, még csak gondolkodást sem. Szellemének nyoma még egy területen is megjelent. Neki köszönhetjük például a Szörny RT. szörnyecskéit, a Toy Story és a Verdák szereplőit, valamint a Wall-E-t is. Steve eredetileg a Disney-vel szeretett volna egyezséget kötni, mert úgy gondolta, hogy a számítógépes animációké a jövő. A Disney akkor nem értett ezzel egyet, így Jobs ötletét elutasították, ő pedig létrehozza független vállalatként a Pixar Animation Studio-t. Természetesen – mint sok másban – ebben is igaza lett.
Első ránézésre úgy tűnik, amihez Jobs és csapata hozzáért, az bizony arannyá változott, pedig visszatérésekor óriásit bukott például a Pippin nevű játékkonzollal, a hokilabdának becézett egérrel, és a méregdrága AppleTV-vel, de a 80-as években is érte csalódás, hiszen a technológiai szempontból hatalmas lépést jelentő Apple Lisa számítógéppel sem ért el üzleti sikert (ez utóbbi túl drága volt, ráadásul a piacot ekkor már a szinte fillérekért kapható PC-k uralták).
Mindent összevetve az általa bemutatott eszközök népszerűek lettek, sőt divatot teremtettek, hiszen nemcsak innovatívak, hanem mindenki számára elérhetőek – csupán nálunk számít luxusterméknek, de az átlagfizetésünket figyelembe véve már a kenyér is az. Mindemellett sikerének legnagyobb titka az a képesség volt, hogy el tudta hitetni a vásárlóval: Neked erre az eszközre van szükséged. Minden új terméket óriási nézőközönség előtt személyesen jelentett be, előadásmódja szinte hipnotizálta a résztvevőket. Hérónhoz hasonlóan messze meghaladta korát, azonban Jobs képes volt társadalmi igényt teremteni, irányt mutatva a technológia fejlődésének. Ha belegondolunk, a vízióiból származó technológiák mára annyira hétköznapivá váltak, hogy fel sem rémlik előttünk, mennyire függünk tőlük. Ha például egy napon véletlenül az összes operációs rendszer, vagy egér megszűnne létezni, az egész fejlett világ összeomlana, és csupán egy szűk informatikus réteg tudna mit kezdeni számítógépével.
