A Német Nemzeti Tanács vasárnapi ülésén több mint hatórás vita után határozat formájában közölte állásfoglalását, hogy jelenlegi formájában elfogadhatatlannak tartja a vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási törvényt, mivel az a kollektív bűnösség elvét fogalmazza meg. Egy másik határozatban az NNT kéri, hogy a második világháború után a Jugoszlávia területén a német lakosság elleni megtorlást nyilvánítsák népirtásnak. Az NNT emellett szükségesnek tartja egy német–szerb vegyes történész bizottság megalakítását.
Göncő Mandler László, az NNT elnöke többek között arról nyilatkozott lapunknak, hogy a restitúciós törvény el nem ismerése mellett a nemzeti tanácsban tehetnek-e bármit is a szóban forgó jogszabály módosításának érdekében:
– Mi meglehetősen „kicsik” vagyunk ahhoz, hogy érdemben bármiféle komolyabb lépést is megtegyünk. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy legalább meghalljanak bennünket, úgy belföldön, mint külföldön, és megismerjék állásfoglalásunkat. Persze minden tőlünk telhetőt megteszünk annak érdekében, hogy a szerbiai illetékesek végül módosítsák a jogszabályt. Értesítettük a dolgokról a német és az osztrák nagykövetségeket is Szerbiában. A német nagykövet úr azt mondta, hogy ez Szerbia belügye. Ez Németország hivatalos állásfoglalása.
Azt is kérték, hogy a vagyon-visszaszármaztatás folyamata arra a vagyonra terjedjen ki, amelyet 1941. április 6. után koboztak el.
– Ezt azért kértük, mert szeretnénk szolidaritást vállalni a többi megkárosított nemzettel is. Ezt a dátumot a zsidókra gondolva kértük, mivel tőlük akkor kezdték meg elkobozni vagyonukat.
Miért tartják fontosnak, hogy a német nemzet elleni megtorlást nyilvánítsák népirtásnak?
– Gyakran még most is azt állítja a politikum, hogy a németek a második világháború befejeztével elvándoroltak ezekről a területekről. Tudjuk, hogy ez nem van így. A németeket táborokba vitték, ahol sokan meghaltak, vagy megölték őket. Azt, amikor gyilkolták is a németeket, mindenféleképpen népirtásnak kell nyilvánítani. A Szerbiai Képviselőházban is szeretnénk átadni kezdeményezésünket, hogy a parlament erre vonatkozólag fogadjon el egy határozatot. Már korábban is bebocsátást kértem Tadić elnök úrhoz és Cvetković miniszterelnök úrhoz. Ők mindketten megígérték, hogy fogadnak, remélem, ez valóban megtörténik és akkor velük is beszélhetek erről a témáról.
A német–szerb vegyes történész bizottság megalakítására vonatkozó kezdeményezésüket kinek juttatják el?
– A szerb elnök úrnak, de Németországba szintén eljuttatjuk kezdeményezésünket. Idén kora tavasszal, amikor Strasbourgban jártam az Európai Parlamentben, akkor a német képviselőknek már említettem az ötletet. Helyesnek tartották az elképzelést. Emellett részt vettem a magyar–szerb történészbizottság egyik ülésén, ahol magyar részről Glatz Ferenc elnök úr is biztatott egy hasonló vegyes bizottság létrehozásának a szorgalmazására.
Szerb részről számítanak elképzelésük támogatására?
– Ugyanazt mondom, mint a vagyon-visszaszármaztatást illetően: remélem, hogy előbb vagy utóbb a józan ész kerekedik felül a pártpolitikai érdekeken. Mi a második világháború alatt és az azt követő időszakban elkövetett gaztettek felderítését is szorgalmazzuk. Nem szökünk el az elől sem, amit a német Wehrmacht, vagy az SS követett el, de fontosnak tartjuk, hogy a háború után elkövetett gaztettekre is fény derüljön.
Milyen a német állam politikája a határain kívül élő németekkel szemben?
– Már az osztrák és a német nagyköveteknek is elmondtam, hogy nem vagyunk elégedettek, többet szeretnénk. Nem csak anyagi értelemben lenne jó a nagyobb támogatás, hanem úgy általában. Ilyenkor leggyakrabban azt a választ kapjuk, hogy forduljunk különböző fórumokhoz, alapítványokhoz. Nekünk Magyarország a példaértékű, az, ahogy az az ország bánik a határain kívül rekedt magyarokkal. Mi is hasonló szintet szeretnénk elérni. Persze mi lényegesen kevesebben vagyunk, mint a vajdasági magyarok. Nekünk is mondják, hogy ápoljuk a német nyelvet és a kultúrát, de ahhoz, hogy ezt magasabba szinten tehessük, támogatásra is szükségünk lenne. Saját erőnkből nagyon keveset tehetünk. De hogy ne csak panaszkodjak: nagyon örülünk, hogy Szabadkán az egyik óvodában végre német nyelven is elindult a foglalkozás, a szintén szabadkai Október 10. Általános Iskolában pedig német nyelven is folyik az oktatás. Úgy tűnik, hogy a szabadkai Széchenyi István Általános Iskolában jövőre, de legkésőbb két év múlva szintén beindul a német nyelvű oktatás.
