A kegyelet virágainak elhelyezésével kezdődött meg majd a Népkörben ünnepi műsorral folytatódott tegnap az 1956-os magyar forradalom és szabadságharcra központi megemlékezése Palicson és Szabadkán. Az emlékműnél elhangzott az ünnepet meghatározó gondolat, a nemzet egymásra találásának fontossága, amelyet több megemlékezésen is hangsúlyoztak az emlékező vajdasági magyarok a hétvégén. A központi ünnepség tegnap a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központban zajlott. Az emlékező vajdasági magyarokat megtisztelte jelenlétével Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium államtitkára is.
Németh Zsolt ünnepi beszédében kiemelte, 1956 újjáélesztette a magyar identitást, a magyar önbecsülést. – Az új magyar nemzetpolitika a vajdasági magyar törekvésekből nőtte ki magát. Önök, délvidéki magyarok járultak hozzá, hogy a magyarság egyesítéséhez és egyben a régió stabilitásához is közelebb kerüljünk. Elképesztő ragaszkodás ez az Önök részéről és elképesztő teljesítmény. Különösen azon körülmények között, amelyek között Önök a magyar identitásukat fenntartották. Az, amit Önök véghezvittek, a szemünk előtt játszódott le. Büszkék vagyunk Önökre, vajdasági magyarokra, büszkék vagyunk arra, hogy egy nemzethez tartozhatunk Önökkel – mondta Németh Zsolt.
Beszédében kitért az elmúlt időszak nehézségeire, kiemelte: nem megengedhető semmiféle diszkrimináció. Az elmúlt napok eseményei bebizonyították, hogy ha a nemzet összefog, és együtt cselekszik, akkor van remény a sikerre, a megmaradására, s egyben a jószomszédi viszonyok helyreállítására is. – Mi nem akarjuk, hogy Szerbia visszakanyarodjon. Olyan Szerbiát akarunk, amelyben jó élni. A cél az európai Szerbia, amelyben azért jó élni, mert az európai értékek érvényesülnek benne. Hiszek abban, hogy Szerbiának és Magyarországnak szüksége van egymásra – hangsúlyozta Németh.
– Ahányszor végiggondoljuk ’56 üzenetét, annyi olvasata van. Ezek az üzenetek mind hitelesek. Az én számomra ma ’56 elsősorban a tartásról szól. Mert egy ideig lehet hazugságokkal kibélelni az élet ürességeit. De csak egy ideig. Megalázva, mások túszaként, reményt vesztve nem lehet hosszú ideig élni. Nem lehet az embereket hitegetni, azzal, hogy majd változni fog a sorsuk. A kimondott szavak egy idő után már nem elegendőek. Minimum a cselekedet, az erőfeszítés hiányzik mögüle – mondta Pásztor, aki szerint, ahogyan ’56-ban, Vajdaságban a jelen pillanat is a tartásról, a megbélyegzés visszautasításáról szól.
– A tartás kapcsán a napokban egyfajta kettősség uralkodik a lelkünkben. A sértettség és a büszkeségé. A sértettségé, amit egyfelől a többségi nemzet tettei okoztak. És a sértettségé, amit a hallgatás, az úgynevezett függetleneknek a hallgatása okozott. Akik a sajtószabadság feletti félelmükben a szerb kultuszminisztertől kértek támogatást, most ebben a pillanatban elfelejtettek szót emelni. Bánt bennünket az is, hogy azok a magyarok, akik más pártokban politizálnak, felemelték a kezüket. Olyan cselekedetet követtek el, amit nagyon hosszú ideig nem tudnak magukról lemosni. Megmutatták az igazi arcukat. A közösség számára nem lehet tovább kérdéses, hogy kik azok, akik a vajdasági magyar közösség érdekeit képviselik. Kárpát-medencei szinten nem lehet kérdéses, hogy lehet-e vajon magyar érdekeket nem magyar pártokban képviselni? Nem lehet – mondta Pásztor, akinek beszédét több alkalommal tapssal köszönte meg a közönség.
Pásztor a folytatásban hangsúlyozta, folyamatosan a közösségi egymásra találás, a közösségi akarat megteremtésén munkálkodnak. Ismét kiemelte, nyitottak mindenki irányába, kivéve azokat, akik a többség érdekeit képviselik, és semmiképpen a szélsőségekkel. Mindenki mással igen.
– Egy nép kiáltott. Aztán csend lett – írta Márai. Ez a csend beszél és beszélt, vallott és vall, tanított és tanít. Isten éltesse a vajdasági magyar közösséget – fejezte Pásztor ünnepi beszédét, amelyet a Szabad Színházi Társulás alkalmi műsora, a Hogy legyen jel című összeállítás követett.
Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc harcaiban a titkosítás alól 1993-ban feloldott statisztikai adatok szerint 2652 magyar és 720 szovjet állampolgár esett el. A sebesültek száma magyar oldalon 19 226, míg szovjet oldalon 1540 fő volt. A forradalom következményeként csaknem negyedmillió magyar hagyta el az országot.
A palicsi Nagy parkban található emlékműnél a központi rendezvény keretében a magyar kormány nevében Németh Zsolt külügyi államtitkár, Nikowitz Oszkár, Magyarország belgrádi nagykövete, és Korsós Tamás főkonzul helyezte el a kegyelet virágait. Koszorút helyezett el a Tartományi Képviselőház, a Magyar Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Vajdasági Magyar Szövetség Ifjúsági Fóruma, Magyarkanizsa, Óbecse, Ada, Kishegyes, Csóka önkormányzatai, a VMSZ városi és körzeti szervezetei, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a csókai Móra Ferenc Művelődési Egyesület, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, a Nyitott Távlatok civil szervezet és a házigazda, a palicsi helyi közösség. A délelőtti órákban a Vajdasági Magyar Demokrata Párt és Szabadka város is fejet hajtott az emlékmű előtt.
