Bár a Vajdasági Magyar Szövetség és az igazságügyi minisztérium képviselőinek múlt heti találkozója után úgy tűnt, hogy a közeljövőben elfogadható megoldás születik a magyar közösség számára a vagyon-visszaszármaztatást illetően, még mindig vannak örökösök, akik tartanak a diszkriminációtól, illetve a további jogfosztástól. Cseszneky Miklós, aki lapunknak már korábban is nyilatkozott ebben a témában, a néhai gróf Cseszneky Mihály örökösei nevében fordult levélben a közvéleményhez.
„A szerb parlament által elfogadott restitúciós törvény nemcsak az úgynevezett „megszálló erők” tagjai és leszármazottaik vonatkozásában diszkriminatív, hanem a kárpótlási időszak meghatározásában is. A törvény ugyanis azon személyek és örököseik kárpótlásáról rendelkezik, akiket 1945. március 9. és 1968. február 15. között fosztottak meg vagyonuktól. Sajnálattal kell emlékeztetnünk arra, hogy a délvidéki magyar, német és horvát közösség vagyonának jelentős hányadát már 1945 márciusa előtt lefoglalták, s a tulajdonjog megsértésére nem egy esetben népirtás és etnikai tisztogatás keretében került sor. Ezen szomorú történelmi tényekre tekintettel javasoljuk, hogy a vagyon-visszaszármaztatási időszak kezdő napját 1944. október 17-ben határozzák meg, ugyanis ezen a napon vezették be a Délvidéken a jugoszláv kommunista katonai közigazgatást, s ekkortól vették kezdetüket a restitúciós törvény által jóvátenni hivatott jogsértések” – olvasható a levélben.
Az újabb felmerülő kérdés tisztizása érdekében lapunknak Varga László, a VMSZ parlamenti képviselője nyilatkozott. A részletezett problémával kapcsolatban van egy jelentős félreértés, hangsúlyozta Varga: a restitúciós törvény azt mondja, hogy az 1945. március 9. után jogi aktusokkal elvett vagyon esetében lehet igényelni a visszaszármaztatást.
– Ez azért fontos, mert valóban nagyon sok olyan eset van, amikor egyesek vagyonát fizikailag 1944 ősze és 1945 tavasza között vették el. A csúrogiak is ebbe a kategóriába tartoznak. Csúrogon elüldözték a falu teljes lakosságát, helyükbe pedig más emberek jöttek, akik elfoglalták házaikat. Viszont azok a jogi döntések, amelyekkel mondjuk a csúrogiakat megfosztották vagyonuktól, később születtek. Hozzám is eljuttattak olyan döntéseket, amelyek csúrogiakra vonatkoznak, és 1946 februárjából származnak. Összegezve: a vagyonelkobzás hivatalosítása 1945 márciusa után történt. A kárpótlási időszak akkor jelentene problémát, ha 1945 márciusa előtt is születtek volna olyan döntések, amelyek alapján valakinek a vagyonát elvették. Ilyen döntésről én nem tudok, senki sem fordult hozzánk ilyen információval az utóbbi hónapokban – magyarázta a VMSZ képviselője.
Kérdésünkre, hogy ebből a szempontból tehát az érintett örökösöknek felesleges aggódniuk, Varga helyeslően válaszolt. A törvények, amelyek alapján a vagyonelkobzás történt, mind 1945 tavasza után születtek, tette hozzá a VMSZ képviselője. 1944 őszén senki sem foglalkozott törvényhozással, szögezte le Varga.
