Mi vagyunk a Föld egyetlen olyan faja, amely képes átlépni a határait. Tudunk repülni, eljutottunk a világűrbe, ugyanúgy programozzuk a biológiát, mint a számítógépeket. Elképzelhetetlen fejlődésnek vagyunk tanúi, lépésről lépésre közelebb jutunk egy más, virtuális, vagyis inkább egy kibővített valósághoz. A mostani mobiltelefonunkkal megegyező teljesítmény eléréséhez 25 évvel ezelőtt még annyi számítógép kellett, amelyek egy teljes emeletnyi helyet elfoglaltak, ami pedig ma elfér egy nadrágzsebben az 25 év múlva talán egy vérsejtben is elfér majd. Mindez viszont úgy, hogy szinte észre sem veszünk.
Az ember lineárisan gondolkodik – legalábbis a nyugati kultúrkör –, míg a technológia, kiváltképp az informatika exponenciálisan fejlődik. Ez okozhatja azt a technológiai vakságot, jobban mondva érzéketlenséget, amellyel ma szemléljük a fejlődést. Moore törvénye szerint 18 havonta megduplázható az egy szilíciumlapkára gazdaságosan integrálható alkatrészek száma, amellyel arányosan növekszik a számítási teljesítmény és csökken az egy integrált áramkörre eső gyártási költség. Gordon E. Moore, az Intel társalapítója e tapasztalati megfigyeléseken alapuló elméletet először 1965. április 19-én publikálta az Electronics Magazine hasábjain és még ma is megállja helyét, mi több, alá is lett becsülve. Töretlen a fejlődés. A technológia saját szabályszerűségeit-logikáját követi, és ma már nincsen szükség egy különleges zsenire, hogy a duplázódás kétévente megtörténjen – bele van kódolva a társadalomba. Az ember lassan másodlagossá válik.
Bár Moore törvénye eredetileg csupán az integrált áramkörökről szólt, az adattárolás és a szoftverkészítés például más törvényszerűséget követ, nem vonhatjuk kétségbe a fejlődést. Gondoljuk csak bele, a mobiltelefonunk már most a testünk és a szellemünk kibővítése, a jövőben pedig akár magunkban is hordhatjuk. Nem kell nagy futuristának, vagy elvetemültnek lennünk, hogy ilyent állítsunk, hiszen a gyógyászatban is egyre újabb és tökéletesebb protézisek születnek, amelyek már nemcsak egyszerűen pótolják a hiányzó végtagokat, hanem fizikai tulajdonságaik terén meg is haladják őket. A tudósok az informatika segítségével egyre több élettani folyamatot modelleznek le, legyen szó sejtekről, fehérjékről, vagy akár az agyműködésről. De számítógépek segítségével próbálják visszaadni az emberek számára a hallás vagy a látás képességét is. A géntechnológia pedig egyre több lehetőséget nyit meg előttünk, egyre több lehetőségünk van arra, hogy kiküszöböljünk bizonyos betegségeket, és nem titkolt szándék az ember átlagéletkorának meghosszabbítása sem. A számítógépek és az internet fejlődésével pedig egyenesen a mesterséges intelligencia megszületésének lehetünk tanúi.
E fejlődést szemlélve nem lehet univerzálisan kijelenteni, hogy hova tart, miközben napról napra új erkölcsi, etikai dilemmák jelennek meg, szorítanak minket a falhoz. Azonban az értékrendszerek is fejlődnek, vagyis inkább változnak, idomulnak a fejlődéshez. Hogy ez a változás mennyire jó, mennyire válik az ember javára nem tudni, de egy biztos, ha nem növünk fel a technológiához, az elpusztíthat minket. A jövőkutatók szerint a következő ötven évben a számítógépek az emberi aggyal megegyező teljesítményre lesznek képesek, bárki elkészítheti majd agya biztonsági másolatát, végül a nanotechnológiának köszönhetően az élelmiszert is mesterségesen állítjuk majd elő és a hulladékok sem fognak gondot okozni, minden újrahasznosítható lesz. A házunkban mindent molekulárisan elkészíthetünk, legyen szó egy pohárról, vagy egy autóról. Egy új kibővített valóság korába lépünk lassan, ahol a hallhatatlanság utáni vágyban az emberi lét a velejéig megváltozik.
A technológia fejlődésében el fogunk jutni egy pontra (technológiai szingularitás), ahol – kiváltképp a nanotechnológia, biotechnológia és az informatikai technológia – hatása visszafordíthatatlan lesz, vagyis amikor a mesterséges intelligencia először meghaladja az emberét és többé nem leszünk képesek felfogni a technológia fejlődését. Ahol istent játszva, könnyen lehet, hogy csupán esendőbbé vállunk.
